Wallentinyi Dezső: Kuthy Lajos életrajza (Rimaszombat, 1896)
Bevezetés
BEVEZETÉS. Kuthy Lajosról két ellentétes nézet uralkodik. Az egyik az ő kortársai nagyobb részének azon szigorú ítéletére támaszkodik, a mely az írót életének utolsó szakában tett ballépéséért megvetette és nevét műveivel együtt a feledésnek átadta. A másik felfogás az, a mely Kuthyt és műveit épen azon szigorú ítélet alól felmenti, vagy felmenteni iparkodik. Az elfogultabb, — ez méltányosabb. Az előbbinek hívei ma már kevesbednek, — az utóbbié szaporodnak. Az első csak mint szájhagyomány terjedt el folyvást nagyobbítva, súlyosbítva, — a második mellett többen írásban is felszólaltak. A felszólalók elseje a nemrég elhúnyt Degré Alajos, aki a Kisfaludy Társaságban, 1869-ben mondott emlékbeszédében (Kisf. Társ. Évf. V. 1871. — Emlékbeszéd egy elitélt fölött.) védi, menti az elitélt Kuthy Lajost, mint írót. Életét csupán az 1848. előtti idők fényében mutatja be. Csak a jó, csak a szép vonásokat festi jellemében. Degré eljárása könnyen érthető. Hiszen emlékbeszédben a kegyeletről megfeledkeznie nem lehet! — Az életrajzi adatokban itt-ott téved. Ugyancsak ünnepeltetésének idejében, 1847—48-ban keresi fel Kuthyt Jókai Mór is, mert — mint maga írja (Kisf. Társ. Évf. Újf. VII. 260. 1. — Az én kortársaim.) — ő mindenkiről amúgy is csak jót, csak dicsérőt tud mondani. (Kuthynak még előbbi életére vonatkozik Turóczy czikke a Pesti Divatlap 1845. évf. 1. sznak Tározójában.— Ez a jellem- és életrajz, mint egykorú igen becses.) 1*