Bárczay Oszkár: A heraldika kézikönyve (Budapest, 1897)
Aki e kezdetet figyelemmel kísérte vagy a kezdés munkájában részt vett, észrevehette, hogy az úttörőknek nagy nehézségekkel kellett megküzdeniök egyrészt azért, mert a heraldikai fogalmak nem voltak még kellőleg tisztázva, másrészt azért, mert nem volt megállapodott heraldikai műnyelvünk. Hogy egyebet ne említsek, a magyar czímer hasított pajzsában az elül levő vágásokat egy és ugyanaz a munka szelemen, csík, pólya, osztás, szelés, lebegő gerenda műszókkal jelöli. Néhai Csergheő Géza alulírottal sokat beszélgetett egy heraldikai kézikönyv szükségéről és tervezetének megállapításáról. Csergheő azonban meghalt, mielőtt a szándékolt tervezetet elkészíthettük volna, így aztán egyedül állapítottam azt meg s nyújtottam be a M. Tud. Akadémia Történelmi Bizottságának, amely egy ily kézikönyv szükségességét érezve, a tervezetet némi változtatásokkal elfogadta s megírását rám bízta írás közben sokszor éreztem Csergheő közvetlen tanácsainak hiányát, noha a Turulban közölt sok heraldikai értekezése és szóbeli tanításai nagy támogatásomra voltak. Az, a ki Csergheő heraldikai tantételeit ismeri, bizonyára föl fogja találni nyomait munkámban. A czímer fogalmának, nemeinek, alkotó részeinek stb. tárgyalása közben nagyrészt a magyar heraldika emlékekre támaszkodtam; a példákat közülök választottam. E czímeres emlékek közül pedig a legmegbízhatóbbakra fordítottam a főfigyelmet. Ezek a festett armálisok s a pecsétek. Az armálisok közül legfontosabbak az 1526. előttiek. A ránk maradtakról kimutatást készítettem, láthatni belőle e tekintetbeli gazdagságunkat. Lehet, sőt