Medgyesi Somogyi Zsigmond (szerk.): Magyarország főispánjainak története 1000-1903 (Budapest, 1902)
Udvarhely vármegye főispánjai
1898. telén kitört a parlamentben az obstrukcziós harcz háború, — midőn ezt követőleg 1899. január 1-én a hatóságok tisztelgését fogadta volna gróf Haller — beszédében hivatkozva a politikai eseményekre ünnepélyesen kijelenté, miszerint ha báró Bánffy Dezső kormányelnök demissionál — ő is követi vezérét, barátját s feltétlenül lemond. E kijelentés elképzelhető megdöbbentő hatással volt a vármegyére — s bár jól ismerték e szót kimondó hajthatlan jellemet — ismerték a kormányelnök személyéhez való rajongásig menő ragaszkodását mégis megkisérlették elhatározása megváltoztatására bírni — igyekezetük eredménytelen maradt. A kormány lemondott s pár napra már gróf Haller is személyesen beadta lemondását s Széll Kálmán miniszterelnök s belügyminiszter többszöri rábeszélése daczára sem revokálta azt. Távozott mint a legkiválóbb s legritkább főispánok egyike Kishalmágyi Hollaky Arthur, 1899. júniustól. A régi Zaránd megyéből való nemes család sarja, ki Szászvároson 1853. november 7-én született. Atyja Ferencz, az erdélyi Gulerniumnál tanácsos, később főtörvényszéki tanácsos, anyja báró Jósika Tekla volt. Elemi iskolai tanulmányait otthon kezdte és végezte, míg a középiskoláit a szászvárosi reform,kan collégiumban s a nagy-enyedi Bethlen intézetben járta végig, s az érettségét 1871-ben tette le kitűnő sikerrel Nagy-Enyeden. Atyja kívánságára mindjárt 1871-ben kezdte meg önkénytesi évét leszolgálni a közös hadseregben, hol tiszti rangot is nyert. Még ugyanezen 1872. évben hunyt el a szerető gondos családapa, örökül hagyván, birtokain kívül, azon szorgalmat, munkaszeretet s kitartást, mi a Hollakyakat egész leszármazásukon át jellemzi. Adott is e család a hazának már több jeles főispánt! Ezen szorgalommal ment Hollaky 1872-ben a kolozsvári egyetemre, hogy ott a jogot hallgassa mit Budapesten be is fejezett s az államtudományi államvizsgát kitűnő eredménnyel letette. 1876-ban hazatérve birtokára, özvegy édes anyjához, mindjárt élénk részt kezdett venni a hunyadmegyei közéletben s beválasztatott a közigazgatási bizottságba. Ismeretes lett csakhamar s 1880-ban a közigazgatási pályára lépett, mely alkalommal, nyereségnek véven őt a vármegye tisztikarában, számosan örömmel üdvözölték. 1882-ben Pogány György akkori főispán kinevezte őt tiszteletbeli főjegyzőnek, de a következő évben bekövetkezett általános tisztujitáskor főszolgabíróvá lett megválasztva s ezen minőségben majd Kőrösbányán, majd Petrozsényban működött 1884—1889-ig, amidőn Hunyad vármegye főjegyzőjévé választották meg. 1892-ig volt e szép állásban, mindenkinek szeretetrokonszenvét bírván. 1892. május havában megüresedvén az alispáni szék, nem is gondolt a megye közönsége másra, mint kit egyhangúlag, lángoló lelkesedéssel kikiáltott alispánjának, Hollaky Arthurra! 1899. júniusig volt Hunyadmegye közigazgatásának első tisztviselője. Mint alispán mindenkit meggyőzött arról, hogy hivatásának magaslatán áll. Széleskörű tevékenységet fejtett ki. A dévai megyei közkórház neki köszöni létét; az algyógygyarmári vashid a Maros felett az ő nevét hirdeti; a déva—brád—abrudbánya és a hátszeg—petrozsény—szurduki hadászati fontosságú útvonalak állami kezelésbe vétele az ő buzgó utánjárásához fűződik. Akkor volt mindig elemében, amikor dolgozott, alkothatott, így működött 1899. júniusig, amikor Udvarhely vármegye főispánjává neveztetett ki, minő főispánt nyert e sokat zaklatott vármegye, eddigi működése fényes bizonyságot tesz. Fényeset és elvitázhatlant oly férfiúval, ki a folytonos munkában és megyéje javára kifejtett áldásos működésében találja egyedüli örömét. ------------------------------------------------------■ -------- -*θ 219 28*