Réső Ensel Sándor (szerk.): A helynevek magyarázója 1. (Pest, 1861)
Előszó
ELŐSZÓ. Miért becsesek előttünk a régiség emlékei? miért munkálódunk azon mindenben, hogy őseink emlékezete fenntartassék ? Nemde, mert szent kötelesség, hogy korunkat az élővilággal kössük össze, és őseink emlékeit, melyeket hagyományban nyertünk, az utókornak általadjuk! A kegyeletnek beszélő emlékei, a „Nelynevek” már igen régen felhívták a figyelmet, de habár történelmünk minden lapján, lángvonalként húzódtak is által, tükörzetök nem tartatott tisztán, hazánk múltját e részben nem bírtuk. Midőn a tudós magyar Akadémia 1853. febr. 7-én tartott nyelvtudományi osztály ülésében, helynevek magyarázata gyűjtésére indítványt fogadott el, idős kötelességbeli dolgot tett, mert ily munka nyelvészetünk , és történelmünket illetőleg új korszakot kezd. A „Helynevek Magyarázója“ új világosságot nyit, ott hol sok fáradozás után is, köd fedi a nemzet történetét, a fennálló s letűnt helyeknek bizonyos rend szerek különbsége szerint való előadását tárgyazván, megvilágosítja e haza régi földiratát, történetét. — 1*