Réső Ensel Sándor (szerk.): A helynevek magyarázója 1. (Pest, 1861)
Előszó
történeti s nyelvemlékeket nyújt, kutatja s felemlíti nagy férfiaink rég hantozott sírhalmait. A magyar Akadémia felszólításában *) kiemeltettek az iránypontok, és tagadhatlanul nagy nemzeti kincsnek nyilváníttatott a „Helynevek Magyarázata E könyvnek kell úgymond jellemezni, a nyelvalkotó ősi magyar észjárást, mintegy elővarázsolván az eredeti szóalkotás módját, és ősi nyelvünk sajátságos alakzatát , és ennek kell hazánk történetével, és viszontagságával szoros összeköttetésben állania. „Az iránypontok szerint“ **). Minden helyirati név, melynek szóhagyomány, vagy monda alapján történeti alapja van, minden helynév, melynek fekvése és természeti sajátsága, a magyarázatra befolyással bír , a netalán akadandó régi oklevelekből, nevezetesen határjárási irományokból, és egyházi látogatásokból a hajdani nevezetek — e könyv szakmájává ismervék. Számos helynevek, mintegy elavult és szak, nyelvünk alkotó erejének egykori gazdagságát fogják tanusítni. Némely helyirati nevek, történeti férfiaink neveit fogják feltüntetni, másokról be fog bizonyulni, hogy őseink azokat, itt lakott és talált népektől vették által; némelyek egykori birtokosaikra, mások illető védszentjeikre fognak emlékeztetni, nagyszámmal találkozandnak , melyek különbféle népgyarmatra mutatnak, némelyek, melyek ismét állatokról, fákról és más növényekről, folyókról, vizekről, földek, vidékeknek sajátságiról, víztartó edényekről, kutakról vagy kisebb folyók és *) Uj Magyar Muzeum 1853. Vilik füzet. — Budapesti Hírlap 1853. 110. sz. — Pesti Napló 947. sz. **) A tudós magyar Akadémia által kitűzött iránypontok szerint egy több ivekből álló „Helynév magyarázatot 1859. okt. 25 én 432. sz. a. alalirott adott be, közlette „Sürgönyi1 1861. 189. 196. 221. s 233. sz. a. Ifj. E. S.