Mindszenti Sámuel: Brougthonnak a' Religióról való históriai lexicona D-M (Komárom, 1793)

K

444 Kor. Kor. nem is tud. Mindazáltal vol­tak­ némellyek, kik azokat a’ titkokat bátorkodtak vis­­gálni, és azt mondották , hogy ezek a’ betűk azon szók hellyett vagynak, mellyek az Istennek nevét, minémüsé­­geit, és munkájit jelentik. A’ Mahammedanusok azt mondják, a’ Koran olly ékes és tiszta beszéddel vagyon írva, hogy az az Arabiai nyelvnek tökélletes példája legyen. Mahammed maga is onnan mutatta­ meg a’ Korán­nak Istentől lett származását, hogy ő minden Arabiai Tu­dósakat kénszerített; mutas­­sanak neki valamit, a* mellyet a’ Koránnak ékes beszédével eggybe lehetne hasonlítani. Innen azt beszéllik a’ Ma­­hummedanusok: Labid Ebn Rabiának, a ki a’ Mahum­med’ idejében leg­­­elméltebb ember volt;) némelly verseit a’ Mekcai templom’ ajtajára ragasztották, melly betsüle­­tet tsak a’ leg­ híresebb mun­káknak adtak; ezen vérsek­nek eggy Poeta sem merte a’ magájét melléjek tenni. Nem sokára a’ Koránnak második Részét melléjek ragasztották, mellynek midőn tsak első vér­sét olvasta volna Labid, no­ha ő Pogány vólt, még is az által úgy meg­illetödött, hogy azonnal a’ Mahammed’ Val­­lására állott, meg­­­vallván azt, hogy ollyan szókat tsak az az ember mondhat, a’ ki által az Isten beszélt. A’ Korán’ Írásának módja Önként folyó, szép, kivált ollyan he­lyeken, az hol a’ Prophetai írásnak, és a’ Sz. írás fapállásának formáját kö­veti ; rövid, és azért néha homá­lyos, bátor figurákkal és szók­ásokkal,a’Napkeletiek­nek szokások szerént, ékes, elmés mondatokkal gazdag, sok hellyeken, kivált az hol az Istennek felségét és tulajdon­­ságait le­írja, fenn­ járó és pompás. A’ Koránnak czélja e’vólt. Midőn az­­Arabiában lakó Pogányok, Zsidók, és Keresz­­tyének, vezér nélkül tévelyeg­­nének a’ lelki dolgokban : e­­zek öszve-adták magokat, ’s Mahammedet választották Fejeknek, a’ ki magát Isten’ Követének és Prophteájának mondotta, és el­hitette a nép­pel, hogy ő azért küldette­­tett, hogy az igaz Vallást fegyvernek erejével terjes­sze­­el a’ világon, s ő legyen mind a’ világi, mind a’ lelki dol­gokban Törvényt tevő. (b) A’ Koránnak leg­főbb c­él­ja az eggy Isten. Maham­med azt mondta, hogy ő az igaz Vallásnak ezen funda­­mentomának he­lyre-állításá­­ra küldettetett: azt mondta, hogy valamikor az emberek az igaz Vallástól el­távoztak, vagy arról el­ felejtkeztek, mind akkor a’ jó Isten a’ ma­ga Prophetáji által meg­ in­­tette őket; kik közti leg­ ne­­vezetesebbek vóltak Móses, és a’ Chrislug, Mahammedig , a’ ki a’ Prophetáknak pets­étek, és a’ ki után nem kell mást várni. És hogy az embere­­ket annál inkább fel­ iidíthat­­ná; meg­­­mondotta, me­ly rét-

Next