Szamota István: Régi utazások Magyarországon és a Balkán-félszigeten 1054-1717 (Budapest, 1891)
Előszó
k nem csak felületesen emlékeznek meg az akkori műveltségi állapotokról, hanem behatóbb és tüzetesebb megfigyelés alá veszik azokat. Az egy századba vagy időszakba eső útleírásokból, az ismétlés kikerülése végett, csak ama részleteket közlöm, melyek az előbbiben nem fordulnak elő, így pl. Vratiszláv és Neitzschitz utazása közt 40 évnyi időköz lévén, ez utóbbi útleírásból csak azokat szemeltem ki, melyek Vratiszláv figyelmét kikerülték. Nemcsak minden időszakra, hanem lehetőleg minden vidékre is kiterjesztettem figyelmemet. Hiszen Magyarország egyes vidékeinek nemcsak természeti és műveltségi, hanem nemzetiségi viszonyai is mások és különfélék. Az itt közölt útleírásokba magyar sz. korona területén lévő 71 megye közül 63 megyére vonatkoznak, tehát láthatjuk, hogy a Dunántúl, a Felvidék, az Alföld, az úgynevezett Ternesi-Bánság, Erdély-, Horvát- és Szlavónország egyaránt tekintetbe jönnek és tárgyaltatnak. Ezt legkönnyebben az egyes utazók által követett útirány feltüntetése által bizonyíthatom be, így például vegyük a következő útleírásokat : Bertrandon de la Brocquiére útiránya követ