Erdélyi Gyula: A magyarok hadművészete (Budapest, 1933)
III. fejezet: A vegyesházi királyok kora
kon (a Duna—Száva partján) emelt erődítési művek védték. Azonnal kezdetét vette a körülzárás; az európai haderő a jobbszárnyával a Dunára, az ázsiai csapatok balszárnyukkal a Szávára támaszkodva félkörívben helyezkedtek el. A várfalat futóárkokkal igyekeztek megközelíteni, egyidejűleg pedig a török hajóhad Zimonytól északra zárta el a Dunát lehorgonyzott és láncokkal összekötött egységeivel. Az ostromágyúk nagy űrmérete és jelentős száma folytán a külső kettős fal nem tudott huzamosabb ideig ellentállni s ugyanez a sors várt volna a belső vár falaira is, ha Hunyadi ezekben a válságos pillanatokban, tervét megvalósítani nem tudja. Hunyadi a Péterváradon megalakított felmentő seregből 2 csoportot alakít. Saját zsoldos gyalogjait és a keresztesek válogatott komolyabb katonai erőt képező részét 200 egységből álló hajóhaddal a Dunán, a lovasságot, tüzérséget és a keresztesek többi részét a Duna jobbpartján gyalogmenetben indítja el a vár felé. Július 14-én kerülnek szembe egymással a hajóhadak. Az öt óra hosszat tartó küzdelemben a török flotta megsemmisítő vereséget szenved, 3 hadigálya 500 főnyi személyzetével elsülyedt, 4 hadifogságba esett, a többi pedig súlyosan megrongálva menekült a vár alá, ahol a szultán bosszújában felgyújtatta őket. A győzelemben nagy része volt annak, hogy a Duna jobbpartján menetelő csoport, sőt a vár 40 naszádja is támogatta a magyar hajóhad áttörési műveletét. Szabaddá vált tehát az út a várba. Körülbelül 10.000 harcossal növekedett meg a védősereg s abban a nyugodt tudatban küzdhetett, hogy a vár feladása esetén zavartalanul ürítheti azt ki. A várba át nem szállított egységek (főként keresztesek) a Száva északi partján maradtak azzal a szigorú utasítással, hogy csak Hunyadi parancsára avatkozhatnak harcba. Időközben a várat egyik sikertelen roham a másik után érte. Végre a főtámadást 24 órai lövetés után július 21-re határozta el a szultán. Maga állt a rohamoszlop élére s így is csak az éj folyamán tudott ereje a fellegvár árkáig eljutni. Hajnali ellentámadás azonban a belső várfalon túlra dobta vissza. Sőt vakmerő keresztesek a várfal résein kitörve egy támadásra indult lovashadra rontottak, s azt visszaüzték. A siker láttára mind több keresztes merészkedett ki a várból, 192