Montedégoi Albert Ferencz (szerk.): Heves és külső Szolnok törvényesen egyesült vármegyéknek leirása (Eger, 1868)
V. Rész. Heves és k. Szolnok t. e. vármegyéknek mezőgazdasági, erdészeti, ipar és kereskedelmi viszonyai
helyen fehérült a sziktől, s azért ezért a köznép gyolcsnak igen jellemzőleg nevezte. Fő terményei e járásnak bor, búza, köles, kukoricza, dohány, repcze és lóher. A Mirkó gátjáról tévén itt említést, miután e gátnak gazdasági szempontból is nagy fontossága, a Tisza szabályozása, illetőleg eltöltésezése folytán megszűnt, nehogy ezen gátnak, mely Tisza-Szalók és puszta Taskony közt fekszik s Hevesmegye közgyűléseinek 70 éven keresztül évenkint tanácskozási tárgyát képezte, rendeltetésének megszüntetésével emléke is megszűnjék, annak történeti vázlatát röviden megemlítem, annyival is inkább , mert e gát, a Tisza eltöltésezése előtti időkben jótékonyságát gazdasági szempontból Hevesmegyén túl, még más hat szomszédos törvényhatóságra is kiterjesztette. 1776-ik év aug. 12 én tartott közgyűlés előtt, a Tisza jobb parti lakosok, a Tisza rendkívüli árja által okozott károk miatt, panaszt emeltek. A vizsgálásra küldöttség neveztetvén ki 1776 nov. 19-én a küldöttség azon jelentést teszi, hogy a Tisza árjának tartósságát a Mirkó gátja okozza. Másnap, azaz nov. 20-án, a megye végzést hoz, mely szerint: „Igen igazságosnak és természetesnek látván, hogy a Mirkó folyás azon állapotban, melyben azt a természet alkotta, vissza állíttassák és igy másoknak káros ne legyen, annak széthányatását elrendeli, annyival is inkább, miután az — t. i. a gát — főispán nem léte alatt épült,és a végrehajtásra még az ülés tartama alatt a gyöngyösi járás főszbírája kiküldetett. A kiküldött fszbíró szinte még azon gyűlésnek nov. 28-án jelenti, hogy a Mirkó gátat lerántatta sat. Heves megyének ezen tette ellen a Kunság, Szabolcs, Bihar, Békés, Csanád, Csongrád megyék a m. kir. helytartó tanács előtt panaszt emelvén, a h. tanács Heves megyétől felvilágosítást kért, de mivel Heves megyének az időben mérnöke nem volt s csak 1779-ben fogadtak egyet Bécsből, 1780-ban a h. tanácsnak azt válaszolá, hogy a gátnak elhányása szükséges volt, s Vlik Károly császár is, midőn e vidéken utazott, azon okból, „hogy az utazók kényelmére a vízen nem töltés, hanem híd szükségeltetik,“ hídnak építését rendelte, de Hevesmegye, ha ki oly javaslatot tesz, mely által a Tisza jobb oldalának kára elkerültetik, azt foganasitani fogja sat. A h. tanács e gátnak helyreállítását 1783-ban elrendelte, s Heves a munkát 1784-ben meg is kezdette, de miután egy 674 öl hosszú s a mélyebb helyeken 2 öl magas és 4 öl széles koronájú gát építésére magát elégtelennek látta, a szomszéd hatóságok közreműködését sürgette, melynek következtében a h. tanács 1786-ban él