Karcsú Antal Arzén: Vácz város története 2. Gr. Migazzitól báró Splényi püspökig, azaz: 1756-1787 (Vác, 1880)
Vácz város történelme gr. Migazzitól báró Splényi püspökig, azaz: 1756—1787. évig. E város ujabb-kori dicsősége, mint itt alább örömmel szemlélendjük, gr. Migazzi Kristóf püspököt illeti. E nagy férfiú, kinek emlékét annyi épület örökíti, fáradhatlan volt Vácz ujjá teremtésében és kifogyhatlan a bőkezűségben. 1) A váczi püspöki székre 1756-ban emeltetett,2) és felséges tulajdonainál fogva csakhamar sikerült neki egy oly nagy elődnek, milyen gr. Althari Mihály Károly volt, dicső nyomdokain járni, a ki több mint 20 éven át (1734—1756) nemcsak övéinek teljes szeretetét, hanem az idegenek, sőt az egész ország nagyra becsülését is kiérdemelni tudta. És mivel nem fogott az újításokhoz, hanem átalán véve az előbbi szervezet mellett maradt, azt hitte Vácz városa, hogy az Isten egy „harmadik Albánn"nal áldotta meg ismét. A nagy uj főpásztor a legközelebbi széküresség alatti intézkedéseket jóváhagyta és Martonyi Pál káptalani jeles tagot ő is helynökévé nevezte ki. A püspöki számadások felügyeletével tovább is Carolli prépostot bízta meg, míg az egyházi szertartások és titkos iratokat báró Piloáva hagyta. A papnöveldét derék, válogatott ifjakkal látta el, kik őt azon szép reményre jogositák, hogy majdan az egyházmegyének kitűnő szolgálatokat teendőek. Valamint elődjének udvari népsége, úgy övéi s az idegenek iránt is igen kegyes volt és szeretetteljességét kiki bámulta, melyet a legszegényebb sorsunk iránt is tanúsított. Gyakrabban megjelent az alsó néposztályúak közt, kiktől soha nem tért viszsza anélkül, hogy a szegényeket alamizsna-osztás és vigasztalással meg nem örvendeztette volna. Majd a papságához a székesegyházban, majd a papnöveldéi ifjúsághoz ennek tanintézetében, bölcseség és istenességtől áradozó szer oktatásokat tartott, és nem csak plébániai, hanem más egyházakban is szent buzgalommal hirdette az Úr igéit. A tudományos tárgyalások s előadásokat a fensőbb tanintézetben, és oly örömmel hallgatta, mint az alsóbb és kis elemi iskolákbani egyszerű oktatásokat.4) Ezen oly jótékony főpapnak u. n. „holt keze," hasonlíthattam!] több jót tett, mint az ezernyi irigyek és szájhősük sok eleven kezei. 2) A p. arad. irattárban van egy üdvözlő irat a városi hatóság részéről, mely aug. 24 től van keltezve. Ld. uro 10 pag. 270. 3) V. ö. Itóka i. m. 61. lap. 4) Ld. u. a. pag.12—63.