Karcsú Antal Arzén: Vácz város története 8. Az egyházmegyei intézetek, és a kolostorok (Vác, 1887)
I. Fejezet. A papi nyugdíj-intézet
4 vagy elgyöngült, nyugalom után vágyó papokat, az Ur ezen érdemes szolgáit már állásukhoz illőbben is elláthatni. És igy a Dr. Kovách Pál pápai praelatus ő maga által még 1845-ben kezdeményezett s majd 4 évtizedig ébren tartott agitatios talaj-előkészítés után, végre 1876-ban sikerült a papi nyugdíjintézetet önmegadóztatás alapjára fektetni s azt ekkor több időre biztosítani. Eleinte a nyugalmazott papok, és azután, sok ideig magán- és bérbe vett házakban szétszórva laktak. 1776-ban a mostani papnövelde azon részében kaptak lakást, melynek fölirata vörös márványtáblába vésve im ez „Meritae sacerdotum Quietiinnét meg a sz. domonkos-rendiek kolostorába tétettek át, melyben, azok eltöröltetvén, előbb a hegyes iskolák szabályzatos papjai (Clerici Regulares Scholarum Piarum), azután pedig az Eszterházy-féle intézet növendékei közel 16 évig laktak, és a mely rendházat I. Ferencz hazánk apostoli királya, a kor és betegségek által megtört ezen papságnak adományozta 1805. évben, és később, 1813-ban igazi atyai érzülettel ezen adományt megerősítvén, abba állandó lakásra beköltöztek. Ezen intézet a „Győzelemről nevezett Bold. Szűz Mária“ czimet 1809-ben nyerte, és azt a következő váczi székesegyházi kanokok bölcs tapintattal kormányozták: 1817 —1838. Bottlik István; 1838—1848. Szarvas Ferencs; 1848—1855. Tajthy Ferencz; 1855—1862. Ellenbacher István; 1862—1871. Balla József; 1871-től Sponer József, mely utóbbi alatt ezen alap 1873. és 1882. években az országos és városi adótól, úgy szintén az egyenértékűtől is mentesítetett, 1876. évben pedig a nyugalmazott papok sorsának könnyítésére nagyon megkívánt segélyezés az önkénytes megadóztatás folytán előteremtetett, és az 1876. szept. 27., 1879. szept. 3. és 1883. szept. 13-kán tartott egyházmegyei gyülekezeteken szabályoztatott. Miután ezen intézet alapszabályai nemcsak a káptalan, hanem a gondozó papság által is a kerületi gyűléseken kellőleg szellőztettek, és a főzdő káptalan, meg az alesperesi kerületek egyes szavazatai az egyházmegyei kormánynak illően beterjesztve lőnek, a püspök önmaga az intézet szervezésére hivatott alkotmányozó s az ő elnöklete alatt Váczott tartandó közgyűlést 1876. szept. 27-re tűzte ki, amelyen jelen voltak: Neszveda István őrkanok és püspöki alhelynök; majd a főzdő káptalan küldöttei: Dr. Kovách Pál apátkanonok és Sponer József kanonok s kisprépost; a székesegyházi kerületből : Spechtenhauser Ferencz alesperes, mácsai plébános és Villásy (Vidlicska) István püspökhatvani pléb.; — a nógrádiból: Jókúthy András alesperes s nógrádi pléb., Ormay (Oravetz) Antal rétsághi pléb. ; — a romhányiból: Sánthó Ágoston alesperes, romhányi és Divéky István nézsai plébános ; — az ecseghiből: Bánó Imre alesperes, szőlősi és Pietrich István berczeli plébános; — hatvaniból: Kanda István alesperes, kállói, és Bolgár József helyettes alesperes és jobbágyi plébános; — a gödöllőiből: Povedák István alesperes.