Zoltai Lajos: Debreczen és vidékének urai az Árpád-kor végén és az Anjou-korban 1200-1400 közt (Debrecen, 1856)
2 Zoltai Lajos: Debreczen urai 1200—1400 közt. 0 Debreczen és vidékének urai az Árpádkor végén és az Anjou-korban. 1200—1400 között Irta: Zoltai Lajos: I. Királyi várbirtokok. A tiszántúli földnek ez a termékeny, hajdan füvel, hallal, vaddal bővelkedő része, ahol Debreczen és a körülötte lévő falvak, városok épültek, a honfoglalást, különösen pedig Szent István államszervező nagy munkáját követő két században túlnyomólag királyi birtok volt. Királyi herczegek és ifjabb királyok többször élvezték ez országrész jövedelmét és uralkodtak ennek népén. Már a XI. században Géza és László herczegek herczegség czímén bírták és kormányozták a tágasabb értelemben vett Nyírséghez tartozó vármegyéket, Szabolcsot, Bihart, Szatmárt és Középszolnokot. IV. Béla és V. István is ifjabb király korukban ugyancsak a tiszántúli vármegyéket kapták országlásra az idősbik királytól. Ennek pedig csak úgy lehetett értelme, ha nagy kiterjedésű királyi birtokok is feküdtek e vidéken. Ugyan sem maga Debreczen nem volt királyi erőd, sem közvetlen közelben nem állott vár, de gyűrűként vették körül a bihari, szatmári, borsovai, szabolcsi, borsodi, hevesi, szolnoki és békési várak. E várispánságok földjei a várszerkezet virágzása idejében bizonyosan mélyen benyúltak Debreczen felé. Sőt nagyon valószínű, hogy kezdetben magát Debreczent is várjobbágyok, vagy várnép és várszolgák lakóhelyévé tette első királyunk. Egyik pusztánknak hihetőleg az adott nevet, hogy a királyi fegyverhordozók földje, terra armigerorum volt. Innen ragadhatott rá a Fegyvernek név, amely ma már — sajnos — csaknem egészen kiment a köznyelv használatából. Másik tágas, termékeny, szép pusztánkat pedig, Ebes-t, mely a török világ előtt is még nép tartó hely, — a királyi ebeket őrző várszolgák lakhatták. Azt már okiratilag is bizonyíthatjuk, hogy Ebes a sz. István által alapított bihari várispánság birtokaihoz tartozott s a székely-szász várszolgai század egyik tagja, Tenkő nevű, 1217-ben Ebes faluban lakott. A XIII. század elején már rohamosan bomlásnak indultak a királyi hatalom ősi bástyái, a várispánságok és nagy mértékben elapadtak a királyi jövedelmek gazdag forrásai, a várföldek, mióta II. Géza (1145) megkezdette azok elidegenítését, II. András pedig könnyelműen követte elődje példáját. Épen a várrendszer csődjének idejéből, II. András és az ifjabb király IV. Béla éveiből maradtak fenn adatok Debreczen vidékebeli néhány várbirtok felől is. Sajátságos jelenség, hogy Debreczen közelebbi szomszédságában 1220— 1230 körül a kolosi és a még távolabbi Váradi Regestrum 165/208. sz. eset. Heltainál és az utána készült újabb kiadások ,,EbeyJ-nek írják és ezt Bunyitay, Kandra Albis-nak olvassák. Karácsonyi és Borovszky nem igyekeznek megfejteni. Én több körülmény egybevetése után a debreczeni Ebest fedezem fel benne.