Jurkovich Emil: Besztercebánya multjából. Tárcagyüjtemény (Besztercebánya, 1906)

Königsberger Mihály

Königsberger Mihály. Besztercebánya régmúltjából, a századok ködös homályán át egy név sugárzik felénk, a­melylyel mindnn­tt találkozhatni, a­hol a mérhetetlen gazdagság mellett vallásosságról s önzetlen humaniz­musról van szó. Bátran mondhatjuk, hogy e név a régi fénykorát élő Besztercebánya legkiválóbb patríciusának a neve, a melyet­ az utókor éppen kiváló tettei, építkezései s emberbaráti intézkedései miatt bizonyos mythosi légkörrel szokott már körülvenni s még többet is szokott nevével kapcsolatba hozni, mint a mennyit a való­­ságtam tett. Immár négy teljes század választ el minket attól a kortól,­­a mely Königsbergert még ismerte, műveit keletkezni látta s jótéteményeit élvezte. Nem csoda tehát, ha a róla alább adandó kép csak halvány színekben s tág körvonalakban fogja őt szemeink elé állítani; de bármilyen hiányos s hézagos legyen is e kép, azt hiszem, alkalmas lesz arra, hogy a bámulat, az elismerés s a hála­érzetét fakassza a késői utókor azon fiaiban, a­kik ugyanazt a várost lakják, a­melyet valamikor az ő fenkölt lelke is a magáénak vallott. Mindjárt az első kérdésnél, hol született Königsberger, adó­soknak kell maradni a felelettel. Ha nevében keressük a kiinduló pontot, úgy azt kell mondanunk, hogy Königsberger —­ Újbányára (?) — való lehetett. Szokásos volt ugyanis a középkorban, hogy egyes családok származási helyükről is vették nevüket, úgy a magyarban mint a németben. Ilyenek­ voltak a Privitzerek, Neudorferek, a Rosenbergerek, a Kremnitzerek stb., a­kik mint bányaművelő pol­gárok, iparosok vagy kereskedők itt letelepedve, származási helyükről nevezték el magukat. De vajjon melyik Königsberget kell itt érteni ? A magyarországit, Újbányát, avagy a németországit, a­melyből

Next