Komlóssy Ferencz: Az Esztergom főegyházmegyei római katholikus iskolák története (Esztergom, 1896)
XI. A Pozsony vidéki róm. kath. népnevelők egyesülete köréhez tartozó iskolák
ban 1890-ben. Sslatinyi Angela született Somorján Pozsonymegyében 1868. évi szeptember hó 8-án. Képesittetett Pozsonyban 1887-ben. Pottyondy Vilma született Sopronban 1868. október 26-án. Képesittetett Pozsonyban 1887-ben. Kassák Matild született Pozsonyban 1868. évi márczius hó 3-án. Képesittetett ugyanott 1886-ban. Dobry Ilona született Bécsben 1869. évi október 14-én. Képesittetett Pozsonyban 1888-ban. Bekes Erzsi született Morvaországban Olmützön 1871. évi deczember 24-én. Képesittetett Pozsonyban 1889- ben. Háziipari munkaképesitéssel rendelkezik. Forstner Friderika született Pozsonyban 1872. évi augusztus hó 6-án. Képesittetett ugyanott 1890-ben. Huber Róza született Pozsonyban 1874. évi november 21-én. Képesittetett ugyanott 1894-ben. a) POZSONY-LIGETFALU. Pozsonymegye és járáshoz tartozik, Pozsony átellenében. Fiókegyház. Köza. Lk. sz. 917. — Kk. 611, ág. ev. 306. — Anyanyelvre németek. Tank. sz. 110. — Mn. 85, ism 25. — Tny. német. Posta, vasút- és távíró-állomás, helyben. A község eredete a múlt század második felére vihető vissza, a mikor is néhány elszórt házból állott, mint politikailag szervezett község azonban csak e század elején kezd jelentkezni, s különösen az utolsó évtizedben nagyobbodni, amit leginkább a Dunán épített állandó híd, mely azt Pozsonynyal összeköti, látszik eszközölni. A község sokat szenvedett azelőtt a Duna áradásaitól, amely azt többször, különösen az 1859. jégzajlás alkalmával majdnem teljesen elsodorta; nemkülönben a franczia háborúk alkalmával, a mikor is a francziák itt helyezték el főhadiszállásukat s nevezetesen a templomból, melyet megszentségtelenítve istállóvá változtattak lődöztek az átellenben fekvő pozsonyi várra. Fölgyújtották a községet 1848-ban a betörő szerbek és horvátok is. A község lakosainak főfoglalkozását már hosszú idő óta a zöldség- és gyümölcstermesztés képezi, kik habár a ház- és beltelkeken kívül tulajdon földdel nem is bírnak, a Pálffy senioratusból kibérelt földeken szereznek annyit, hogy tisztességesen, sőt jó móddal élhetnek. Nem csekély része a lakosságnak iparral keresi kenyerét — különösen sok itt a kőműves. Szőlőtermesztés nincsen, mert a talaj többnyire alluviális lévén, erre nem alkalmas. Mindazonáltal a bortermő vidék közelsége elég alkalmat ad a lakosságnak a szőlő nedvének élvezetéhez, amelyet a lakosság nagyobb része, nevezetesen a férfiak mértéken felül is élvezni szoktak. Szerencse, hogy eme körülmény és meglehetős módjuk miatt — a különben másutt oly rohamosan terjedő pálinkakor itt még nem pusztít. Ligetfalu ifjúsága a múlt században Pozsonyban sajátította el a tudomány elemeit. A jelenlegi iskolaépület kezdetben magánház, utóbb pedig lelkészi lakul szolgálván, a tanítás czéljaira a jelen század második évtizedében lett átalakítva. Az iskolát, amely egy tető alatt a 2 szobából, egy konyhából és pinczéből álló tanítói lakot is magában foglalja, a kath. lakosok tartják fenn. Az egész épület kővel és téglával vegyest falakkal és zsindelytetővel bir. A vegyes osztályból álló 1 tanterem 2—2 szemközt fekvő ablakkal, fali táblákkal, szemléleti és térképekkel van felszerelve. Könyvtár, valamint testgyakorlótér nincsen, hasonlóan nincs férfi- vagy női kézimunka. A faiskola évenként 250 drb nemesitett fácskát szállít. A kath. tanítók elsejeként Kapusztyák Pál van felemlítve nem nagy dicsérettel. Árvamegyéből származott s philosophiát végzett. 1810-ben foglalta el a körjegyzőséggel egybekötött tanítói állomást. Azonban inkább vadászattal s tekézéssel foglalkozott, semhogy hivatásának élt volna. Később még bankóhamisitókat fogadott házába, kiknek felfedezésével ő is meg lett fosztva állásától s Pesten elzárva. Ez történt 1827-ben. Ezen időtől fogva a Zwinger-család szolgáltat Ligetfalunak derék és buzgó s különösen vallásos szellemű tanítókat. 1827-től 1853-ig Zwinger 538 .