Dedek Crescens Lajos: A karthausiak Magyarországban (Budapest, 1899)
Fraknói Vilmos: Előszó
el, méltó helyet foglalnak el azok, melyek a szerzetesrendek zajtalan munkájáról, néma erőfeszítéseiről szólanak. És a történetírás, mely jelen előhaladott stádiumában, a szellemek állapotának, az eszmék fejlődésének, az eszmények uralmának rejtett nyomait kiváló gonddal kutatja: mindinkább érezi annak szükségét, hogy igénybe vegye azt a világosságot, mely a kolostorok évkönyveinek és okiratainak lapjairól sugárzik ki. Ezért a tudomány iránt tartozó kötelességet teljesített a Magyar Tudományos Akadémia, mikor a magyarországi szerzetesrendek történetére kiterjesztette figyelmét. Miután Rupp Jakab nagy munkáját, mely az országban egykor létezett összes monostorokat felkarolja, közzétette: pályafeladataival az egyes szerzetek monográfiáinak megírására kívánt impulzust adni. A jelen munka a legelső, mely ezen pályázatok eredménye gyanánt napvilágot lát. És egyúttal az újabb magyar monasterológiai munkák sorában a legelső, mely a történetírás mai igényeinek megfelel, amennyiben széles kiterjedésű eredeti forrástanulmányokon alapszik, és tárgyát beilleszti úgy az egyetemes egyháztörténelem, mint a hazai köztörténelem keretébe. Remélljük, hogy szerzője az Akadémia koszorúja után, a magyar közönség méltányló elismerésének jutalmában is fog részesülni. És óhajtjuk, hogy őt kövesse ..longus ordo idem potentium decus!“ Ill