Pauer János: Az egyházi rend érdeme Magyarország történetében (Székesfehérvár, 1847)

Második könyv. Vegyes uralkodók időszaka - Harmadik szakasz. Az egyházi rend a polgári körében - III. Honvédelem

254 Vegyes emlkedek látszkik a' szerencsétlen Lajos király idejében, 1521-ben sok ideig hasztalanul ostromlották. Istvánffy ezen történetre vonatko­zólag igy ír: „két trácziai, jutalom-reményben, vagy a’ kö­vetkező veszélytől, való félelem miatt, a’ várból Szolid mánhoz szökött. Altatok hallá­m, hogy az ostromlottak élelem szűkében vannak, és a'lőpor hiányát szenvedik; továbbá, hogy a’ várat azon oldalról, mellyre az ágyuk szegezték, bástyáinak erőssége miatt, Szolimán hasztala­nul ostromolja, a’mi igaz is vala, minthogy a’ vár Zsig­­mond püspök által hagyományozott pénzen erősittetett igy meg.“­­ Hosszas ostrom után hazaárulás által jutott e’vár a’ török kezébe. d) Nagyvárad. Nagyvárad hajdan hatalmas bástyával birt. Királya­ink már az Árpádok idejében e' város ékesitése­, és erő­sítésére sokat szentelének. A’ tatárok által a’ vár leron­­tatott, és hogy János püspök idejéig fölépittetett volna, nyomára nem akadunk. János püspök (1477—89) Má­tyás király korában épitteté föl e’ várat, olly erősen, hogy kiviltatlannak tartatott; és csakugyan, midőn már Buda, Fejérvár, Esztergom, és több várak a’ törökök­nek meghódoltak, ez, bástyáinak erős volta miatt, a’ török erő előtt még meg nem hajolt.2) A­ vár hat bástyával vala körülvéve, mellyek közül egyik aranyosnak nevez­tetett. Itt Thurzó Zsigmond püspök (1505—12) roppant épületet, ’s védfalat emeltetett.*) A’ várat 1590-ben a’ i) i) „Ea siquidem tam opera, et studio Matthiae clarissimi regis, quam po­stea impensis, et pecunia Sigismundi, episcopi quinqueecclesiensis, qui moricns ad illa restauranda , haud contemnendam pecuniae summam, . . . legaverat, adeo permunita fuerant, ut omnem vim tormentorum contemnerent.“ Istvánffy Hist. L. VII. p.96. — 2) Ránzan, ki Má­tyás király udvarában tartózkodott, a9 püspökről ezeket írja: „Prae­sidet ei Ecclesiae (M. varadinensi) Joannes, vir acuto ingenio, bo­­narunique disciplinarum studiosus, ac multarum rerum experientia summus. Ideoqiie divo Mathiae percharus, cuius jussu functus est compluribus honestissimis legationibus, quarum gratia magnum fuit honorem, et gratiam consecutus. Struebat Varadini arcem inexpugna­bilem, cuius ingens murus turresque, et idoneae tanto operi mansio­nes, satis plane ostendunt magnitudinem animi conditoris.“ Epitome Hist. L. VII. p. 102. — 3) Oláh Hiing. L. I. Cap. 16. §. 2.

Next