Nagy Antal: Lelki mindennapi-kenyér (Komárom, 1889)
Előszó
nem érez magában vágyódást egyre mindig Istennel társalogni, abban hiányzik az élet, az meg van halva lelkileg. Szent Ágoston szerint pedig »az tud csak kellőleg élni, aki kellőleg tud imádkozni.« A lelki olvasmányokról pedig áll, amit szent Pál az ő kedves tanítványához, Timóteushoz írt (II. 3, 16. 17.): »Az Istentől ihletett minden írás hasznos a tanításra s az igazságban való oktatásra, hogy tökéletes legyen az ember, fölkészülve minden jó cselekedetre.« Azért tanítja arany szájú szent János is, hogy »a lelki olvasmány szárnyra kelti s fölmagasztosítja a lelket, amennyiben az igazság napjának fénye által megvilágosítva, elvonja egyúttal a tisztátalan gondolatok csábításaitól, nyugalmat és benső békét szerez neki, s ekként szellemi táplálék az, mely erőssé, okossá teszi s mintegy a mennybe helyezi át a lelket.« Szép és igen idevágó szent Efrém buzdítása is : »Keresztény testvér, el ne hanyagold lelkedet ! Leld kedvedet a lelki olvasmányokban, hogy értelmed megvilágosíttatván, tökéletes keresztény lehess ; mert miként a jóízű kenyér az éhező testet, úgy erősíti a jó olvasmány a lankadozó lelket.« Úgy van a lelki olvasmány ikertestvére az imádságnak, mert anyagot szolgáltat üdvös elmélkedésre, ájtatos indulatokat gerjeszt, elénk adja a keresztény erény dicső voltát, megutáltatja a bűnt, ápolja az istenességet, a hitéletre ösztönt, a tökéletesedésre vágyat kelt és módját megmutatja. A szent énekekkel való ájtatoskodás hasonlóképp föntartó és tápláló eleme a keresztény hitéletnek. Azért buzdítja arra már szent Pál a híveket (Kolossz. 3, 16.): »Krisztus igéje lakjék bennetek bőségesen minden bölcseséggel. Tanítsátok és intse