Károly János - Nyirák Sándor: Emlékkönyv a székesfehérvári püspöki megye százados ünnepére 1877 (Székesfehérvár, 1877)

Székesfehérvári megyés püspökök - VIII. Karner Antal - IX. Farkas Imre

őrködött. Tatában 6 iskolát végezvén, 1804-ben a kegyesrendüek közé vétetett föl. A próbaidőt Trencsénben eltöltvén, ugyanott, Nagy-Károlyban és Nyitrán, mint gymnasiumi tanár, működött két esztendeig.­­ Ez utóbbi helyen tót ajkú tanulóival a magyar nyelvet megkedvelteté. E korból sok jeles költői dolgozata van latin nyelven, melyek közül két elegia, az egyik édes atyjának névnapjára (1807.), a másik Milassin Miklós papök tiszteletére nyomtatásban is megjelent. Jóllehet nem idegenkedett a szerzetes élettől, de lelke visszavágyott szülőföldje közelébe és 1808-ban a székesfehérvári papnövendékek közé lépett. A bölcsészeti tanul­mányokat Szombathelyen és Székesfehérvárott végezte kitűnő sikerrel, miért is Pestre a központi növeldébe küldetett, a hittudományok tanulása végett.­­ Itt mint harmadéves hitta­nuló a bölcsészet és szépművészetek tudorává avattatott Az utolsó hittanévet Fehérvárott befejezvén 1813-ban áldozatrá szenteltetett és mindjárt mint papnöveldéi tanfelügyelő és hittanár alkalmaztatott, mely kettős hivatal mellett minden ünnep­ és vasárnap az Ürményi család által 1814-ben épített agárdi templomban a rendes isteni szolgálatot is végezte, hol jeles tulajdonai és kitűnő szónoki tehetsége az Ürményi család előtt föl­tűnvén 1816-ban vaáli plébánossá neveztetett.­­ Mint ilyen a hitélet ébresztésére sokat tett és fáradozott; a lángbuzgalmú lelki­pásztor figyelme mindenre kihatott. Ürményi József országbíró igen kedves embere lévén, kieszközölte, hogy említett kegyur a mostani nagyszerű templom építéséhez fogott és 1824-ben már befejeztetett. Mint vaáli plébános súlyos és életveszélyes vérhá­nyásba esett, de a leggondosabb orvosi ápolás Isten segítségével megmentette drága és hasznos életét, híveinek legnagyobb örö­mére, kiknek valódi atyja volt. Azonban vaáli hívei 1833-ban kénytelenek voltak megválni szeretett lelki­pásztoruktól, mert Székesfehérvár tanácsa egyhangúlag őt választó belvárosi plébá­nosnak. Itt is két esztendő alatt kiváló munkásságot fejtett ki a lelkészet körében. Jeles szónoki tehetsége következtében 1834. sz. István ünnepén Pécsben hirdette fényes hallgatóság előtt Isten igéjét. — 1835 ben székesfehérvári kanonokká és mint ilyen

Next