Károly János - Nyirák Sándor: Emlékkönyv a székesfehérvári püspöki megye százados ünnepére 1877 (Székesfehérvár, 1877)

Székesfehérvári megyés püspökök - X. Jekelfalusy Vincze

jelen volt V. Ferdinand koronáztatásán Pozsonyban. 1831-ben füzesgyarmati, 1833—35-ben párkányi plébános volt, innen mint azt saját ajkairól hallottuk csupán azért ment át a rimóczi plébá­niára, mert ezen javadalmat akkor senki sem akarta elvállalni; itten 1841-ben kerületi alesperes is lett, mely hivatalt azonban kiváló buzgalommal csak egy évig viselte, miután már következő évben pozsonyi, 1844-ben pedig esztergomi kanonokká nevez­felséges templomok, hol az ég és a föld, hol az Isten és az ember, hol a próféta szerint, az igazság és az irgalmasság valóban talál­koznak. Hogy messze ne menjünk: maga ez a föld édes hazánk földe, mint az ős­regék mondják, szent föld. Itt, igen itt, a­hol most állunk és járunk, szentek éltek, szentek voltak, ide is szám­talan szentek temetkeztek. — S nincs kétség benne kk., hogy itt századok óta istenes őseink dicső lelkeik, szent István s a boldog G­­­z­e­­­a, szent Albert püspök és szűz szent Imre herczeg, szent László király és sz. Margit szűz, (s ki tudná előszám­lálni mind?) velünk és értünk az Istent imádni, mint életük­ben szokták, meg-, megjelennek. Most pedig ez órától fogva, ismét teljes értelemben az Isten háza van itt. Avagy nem az Isten háza-e ez a gyönyörű kőhalom, melynek az éggel vetélkedő ivei alatt az Isten igéjét hallgatjuk? Istenhez édesgető falai között éneket éne­kelve, imádságot imádkozva az Isten áldása után epedünk ? Nem az Isten háza-e ez az ékes, ez a felséges épület, melyet egy tisztes öreg, az ország főpapja, az Isten szentegyházának bibornoka, az atya Isten kegyelmének harmatjával mind kívül, mind belől gondosan meghintett; a Fiú Isten szent keresztének szent jelével és érdemé­vel alant, és fent istenesen megjegyzett, a Szent-Lélek Isten vigasz­taló malasztjának kenetével, a teljes Szent-Háromság egy Isten dicsőségére, tisztává és ékessé tett, mennyei hatalmának áldásával szemünk láttára felkent, megáldott, felszentelt? Nem az Isten háza-e ez a szép, ez a szép templom, melynek falai közé, melynek oltárai alá az Istenért elvérzett, az Istenért dicsően meghalt keresztény hősök uj édes álomnak ereszkedtek ? hová ma szives könyörgésünkre, istenes esedezésünkre az Isten szolgái, az Isten kedvesei mind, az angyalok és a szentek velünk együtt seregesen befordultak, letele­pedtek? Nem az Isten háza van-e itt kb.­­ hova az, kié az ég, és a föld az áldás kenyerének színe alatt, hogy örökre itt lakjék, ma

Next