Bocsor István: Magyarország történelme különös tekintettel a jogfejlésre 1-2. (Pápa, 1861)

Előszó

szint az okozták, hogy szerző olly munkát akart az éret­tebb, különösen a jog- és államtanokkal foglalkozó ifjú­ságnak kezébe adni, melly nem csak a tanoda padjain, hanem további pályáján is a múltak előadásával a belőlök kell jelen, és jövő bonyodalmai közt biztos­ tájékozást nyújthasson, melly tájékozás, ha nyilvános előadásoknál a tartalom némileg úgy, mint a nagyobb s kisebb betükkel jelezve van, megrövidíttetik is, magán olvasás által elér­hető. Az abstractabb kifejezések, mellyeket a történetírás kitűzött módjához képest használni kelle , a világtörténel­met és bölcsészetől végzett ifjaknak nem tetszhetnek ne­hezeknek. A kútfők, mellyekből szerző merített, a közönsége­sen ismert, és értékeseknek elismert munkák voltak, mely­­lyek közül a történelem anyagára nézve Anonymus, Bon­­fin, Schwandtner, Bél, Palma, Pray, Katona, Feszler, Engel, Benkő, Kővéry, gr. Teleky, de különösen Ilorvát M. és Szalay munkáit, — a jogra nézve Kovachich, Bartal, Cziráky, Virozsil, Dózsa, Récsi, Zjukuljevics, Szlemenics műveit, s az országgyűlési adtákat, — a történelem ész­tanára nézve Hegel, Herrmann, Michelet munkáit elég megemlíteni. A térkép, ha nem felel is meg mindenben, mint szerző óhajtotta volna, a pontosság kellékeinek, a törté­nelemtanulónak elég tájékozást nyújthat.

Next