Bocsor István: Magyarország történelme különös tekintettel a jogfejlésre 1-2. (Pápa, 1861)
Előszó
szint az okozták, hogy szerző olly munkát akart az érettebb, különösen a jog- és államtanokkal foglalkozó ifjúságnak kezébe adni, melly nem csak a tanoda padjain, hanem további pályáján is a múltak előadásával a belőlök kell jelen, és jövő bonyodalmai közt biztos tájékozást nyújthasson, melly tájékozás, ha nyilvános előadásoknál a tartalom némileg úgy, mint a nagyobb s kisebb betükkel jelezve van, megrövidíttetik is, magán olvasás által elérhető. Az abstractabb kifejezések, mellyeket a történetírás kitűzött módjához képest használni kelle , a világtörténelmet és bölcsészetől végzett ifjaknak nem tetszhetnek nehezeknek. A kútfők, mellyekből szerző merített, a közönségesen ismert, és értékeseknek elismert munkák voltak, melylyek közül a történelem anyagára nézve Anonymus, Bonfin, Schwandtner, Bél, Palma, Pray, Katona, Feszler, Engel, Benkő, Kővéry, gr. Teleky, de különösen Ilorvát M. és Szalay munkáit, — a jogra nézve Kovachich, Bartal, Cziráky, Virozsil, Dózsa, Récsi, Zjukuljevics, Szlemenics műveit, s az országgyűlési adtákat, — a történelem észtanára nézve Hegel, Herrmann, Michelet munkáit elég megemlíteni. A térkép, ha nem felel is meg mindenben, mint szerző óhajtotta volna, a pontosság kellékeinek, a történelemtanulónak elég tájékozást nyújthat.