Bocsor István: Magyarország történelme különös tekintettel a jogfejlésre 5. (Pápa, 1865)
Harmadik szakasz. Az országnak a jog terén vitt önfentartási küzdelmei 1711-1848 - 98.§. A harmadik alkorszak vázlata, s jellege
HARMADIK SZAKASZ Az országnak a jog terén vitt önfentartási küzdelmei 1711—1848. 98 g. A harmadik alkorszak vázlata, s jellege. Magyarország, harczmezőn vitt küzdelmei a szatmári kötéssel elnémillatván, tétlen szunnyadásba szenderült. Kelettel nem kelle, nyugottal nem lehete többé küzdenie. Amott a kiszorított török megszüntette támadásait. Emitt a catholicismus és császári fegyverek diadalával a győztes államhatalom elhallgattatta a vallásviszályokat, és nyugtalan részlegességeket, mellyeket különben is a kimerültség, a nyugalomvágy s a gyöngeség érzete szelíd odaadásra és kibékülésre hangoltak. A nemzeten csüggesztő bágyadtság ömlött szét, melly cselekvő erejét naponta szomorúbb hanyatlásba sülyeszté. Illy időben nem volt nehéz a Habsburgoknak nem csak a már örökségkép átadott magyar koronát egy elfogadott szerződésnek — apragmatica sanctionak — jogalapján a nőágra is átszállhatóvá tenni, s az összes magyar államokat más örökös országokkal egy közös fejedelem személyében egyesíteni, hanem tényleg azt, mit két század óta irányai kitűztek, nagy részben valósítani is. Ez alkorszak első 80 évében a dynastia tetőpontra emelte Magyarországon tényleges hatalmát, minek eredményéül egy egységes birodalomba