Bojničić Iván: Bosznia története (Nagybecskerek, 1890)
XII. Ostojić István Tamás (1441-1461)
— 333 — pápa a boszniai államot és annak királyát fenyegető veszélyről értesülvén, Tamás István királyt és fiát a római egyház oltalmába fogadta és megígérte, hogy alattvalói s a törökök által a boszniai államtólelszakított tartományokat vissza fogja neki adni, mihelyt azok visszahódittatnak.*) De ez István királyra nézve gyenge vigasztalás volt. Már 1456. május vagy junius havában panaszkodik a velenczei köztársaságnál, hogy a török szultán Bosznia birtoka után vágyik; eddigelé pénzzel is megelégedett, most azonban négy várat és húszezer mérőgabonát követel tőle, mert különben Boszniát megtámadja és megsemmisíti.?) Míg Tamás István államának létéért remegett, azalatt Boszniától keletre nevezetes dolgok történtek, melyek némi reményt öntöttek e függeteg lelkébe. Konstantinápoly bevétele után II. Muhamed szultán a görög, albán és szerb országokat egymásután elfoglalta. 1454-ben Brankovich György szerb despotát fölszólította, hogy egész Szerbiát úgy a mint azt Lazarevic Istvántól átvette, szolgáltassa neki át. György ijedtében Magyarországba menekült, hol Hunyaditól segítséget kért. Ennek támogatásával 1455-ben kiűzte ugyan a Szerbiában dúló török hadsereget és a szultánnak 32000 arany évi adót, ajánlott. Azonban Muhamed hadseregének veszteségét megboszulandó, már a következő évben 150,000 főnyi hadával és háromszáz ágyúval, Szerbia és Magyarország ellen vonult. A magyar– szerb határon mindenekelőtt az erős Nándorfehérvárt, Magyarország kulcsát kellett bevennie. A fe ostromlott város segítségére siető Hunyadi János és Kapisztrán János pápai követ a török hadsereget teljesen szétverték, úgy hogy Muhamed szultán maga is vád futásban keresett menedéket. Ezendicstelies győzelem után néhány napra meghalt Hunyadi János, korának legnagyobb hőse és a törökök réme. Az egész keresztény világot örömmámor fogta el, midőn Hunyadi nándorfehérvári győzelme tudomására jutott. A boszniai király is fellélegzett, mivel azt hitte, * 2 *) Theiner, Mon. Hung. II. 272·. . * 2) Ljubie Ogiedalo književne povjesti jugoslavjanske I. p. 214. . · ·