Horváth Mihály: Magyarország történelme 3. (Pest, 1871)
Tizedik könyv. Nemzeti visszahatás. A Hunyadyak kora - Első fejezet. V. László király és Hunyady János kormányzósága. 1444-1457 - IV. Czilley ármányai a Hunyadyak ellen
I. fejezet. V. László, 71 kapitányságot Szilágyi Mihály ir bízván. A Hunyady-ház flenségei az országban már azt híresztelték, hogy a király a Hunyadyak hatalmába esett, melyből nem egy könnyen fog kiszabadulni '); de a hír még az (1456.) év vége előtt megczáfoltatott, midőn a király Hunyady László társaságában Budára visszament. Oda gyűltek az urak közel számosan, kivált a Hunyady-család ellenségei. Köztök volt Garay László nádor, ki bár a maga leányát Hunyady Lászlónak nőül jegyzetté vált el, nem szűnt meg legnagyobb irigye lenni a beszterczei grófok fényes házának; köztök Ujlaky Miklós, Bánffy Bál fony tón álló, Buzlay László főpohárnok, Giernin Henning főlovászmester, Holtzer Konrád osztrák kincstartó s néhány más urak ; ezek a Hunyady-nemzetség kivesztésére összeesküvén, cselszövényeiket azonnal nagyban megkezdették. Mindenekelőtt föleleveníték a király lelkében nagybátyja Czilley Ulrik halálának emlékezetét, csodálkozásukat nyilvánítván, hogy annak gyilkosai büntetlen maradnak , majd a bizodalmatlanság és gyanú mérges nyilait lövöldözök a Hunyadyakra. „Uram, te vagy a király, mondák egyebek közt, s mégis Hunyady Lászlóra függeszti szemét, őt pártolja az egész ország. A kevély ifjú oldalad mellett merészkedett megölni rokonodat; váljon nem nyújtja-e ki reád is végre gyilkos kezét? Hasztalan ékesíti fejedet a korona; míg ő él, addig biztosan nem fogsz országlani *).“ „Már atyja, Hunyady János is vágyott a koronára, s hogy azt létére nem tette, csak a bátorság, s nem az akarat hiányzott benne; fiában az akarat mellett a bátorság is megvan; vakmerőségének elég tanúja Czilley halála, s ha őt a király összeesküvés a Hunyadyak ellen. Pál tokaji várnagynak írt. (Katonánál XIII. 1146.) Meggondolván, hogy ellenségei Budán mindjárt oda érkeztekor megkezdték fondorlataikat, nem valószínű, hogy ezek daczára nyerte volna el a nevezett főméltóságot. ’) Chron. d. Gr. v. Cilly, Hallanál II. 731.) Turóczy IV. Cap. 60. 1456.