Szalay László: Magyarország története 3. (Pest, 1863)
Tizenharmadik könyv. 1444-1457
170 TIZENHARMADIK KÖNYV. örömest a vigadalom színeibe bújtatott volna mindenkit. November 23 án, az engesztelődés vallásos szentesítést nyert. Isten egyházában, az oltár előtt esküvel fogadta a király, hogy Cili Ulrik halálát soha sem fogja megbeszélni, hogy Hunyadi Erzsébetben mindenha anyját, Hunyadi Lászlóban és Mátyásban mindenha testvéreit fogja látni; s tiszta szándékának kitüntetésére az Úr vacsoráját vette a beszterczei grófokkal; végre fogadásának szentül tartását külön oklevél által is ígérte, s Hunyadi Lászlót főlovászmesternek és az ország főkapitányának nevezte ki. — ') S most vigadalom vigadalmat ért, lakmározás, táncz, vadászat felváltották egymást. December elején a király után volt Buda felé, hová őt Hunyadi László is hatszáz lovassal kisérte, s hol rövid idő múlva Mátyást is a király udvaránál találjuk. Ulrik gróffal a Cilliek nemzetsége kihalt. Magyar- és horvátországi birtokai, név szerint huszonhét uradalom — köztök Szentgyörgy, Kaproncza, Varasd, Szamobor, Csáktornya, Nedelicz — részben özvegyére, Katalinra szállottak ideiglenesen, részben haladék nélkül a magyar koronához visszakerültek ; ausztriai jószágait feles számmal Fridrik császár foglalta el, saját, úgy testvérének és Zsigmond öcscsének nevében, még pedig főleg a görczi grófok segédével, kik általa megvesztegetve kezére dolgoztak, mi László királyt annyira felháboritó, hogy Fridiiknek ausztriai erősségeit visszatorlásul saját fegyvereseivel megrakta, s parancsára a Cilliek egykori hadnagya Vitovecz János, most már Kőrösudvar grófja és Gereben ura a Ciliibe érkezett császárt Németújhelybe visszariasztotta.1 2) 1) T h u r ó c z i, IV. 59. B ο n fin i, d. III. I. 8. Ka t o ua, XIII. 1135. 2) C i 11 i i krónika, H a h n nál; II. C h m e 1, Materialien zur österr. tíesch. II. k. 122. 1. Lichnowsky, Gesell, d. Hauses Habsburg, VI. k. 179. I.