Szalay László: Magyarország története 3. (Pest, 1863)
Tizennegyedik könyv. 1457-1490
TIZENNEGYEDIK KÖNYV. 189 tála után visszasietett Magyarországba. Ő azonképen mint Podiebrad már ekkor sejdíthette a Hunyadihoz közel felmagasztalását, s mint amaz saját érdekében, úgy ő a keresztyénségében óhajthatta is. Most engesztelődést, közeledést a Pesten táborozó rendekhez tanácsolt a budai oligarcháknak, s más részről Szilágyival teljes mind személyi mind tanácskozási szabadságot újabban biztosítatott mindenki számára, azokéra is, kik a Hunyadiak buktatására czélzó rendszabályokat hozták vagy foganatba vették. Így történt, hogy januárius 23-án értekezlet végett az urak ,Budáról átjöttek. A királyválasztás másnapra tűzetett ki. A szomszéd helységek népessége hajnalban a városba özönlött. Mindenki tanúja kívánt lenni Mátyás megválasztatásának a rendek által; a nép már tegnap éltette őt királyául, a gyermekek szájába versek adattak magasztalására, ezektől hangzottak az utczák, s az egyházakban Téged Istent énekeltek a lelkészek, mintha a választás már megtörtént volna. Minde mellett estig elhúzódott a tanácskozás, s az országnak még mindig nem volt királya. Ekkor a fegyveres erő, melyet Szilágyi a keményen befagyott Dunán, színre a városon kívül, felállított, hogy a választásra ne látszassák kényszerítő befolyást gyakorolni, s hogy még is minden pillanatban s minden irányban rendelkezésére legyen, — beleunván a dermesztő hidegbe s a hosszas időzésbe, Hunyadi Mátyást éltette mint királyt. A két város népe lelkesedéssel viszhangozá a kedves nevet, s a sereg zeneszóval utczáról utczára, térről térre Mátyást hirdető királyul. Az egyházak tornyairól száz harang közbenszólott, s az örömzaja még ma, de qua re plurimum admiratissimus, quum jam pridem tibi scripserimus, ut ad partes Alemanniae te conferres Carvajal forróan szerette a magyar földet, mely néki „adoptione patria fait,“ mint Vitéz János egyik levelében olvassuk.