Frankl Vilmos: A magyar nemzet története 3. - Házi Könyvtár 11. (Pest, 1873)
XXII. A vallási, iskolai, tudományos és irodalmi állapotok átnézete 1711-1825
396 a vall. isk. tud. és írod. Állapotok 1711—25. választatottak, majd nyomaikban a nemzet összes műveit körei tisztán felismerik, hogy a nemzeti nyelvben lírják a nemzeti lét főbiztosítékát, a haladás és műveltség főemeltyűjét. Az irodalmi mozgalmat Bessenyei Görgy, a magyar testőrség tagja, 1772-ben indította meg, kihirdetvén, hogy a nemzetet egyedül saját nyelvén lehet művelni, minélfogva a tudományoknak magyar nyelven való műveltetését és egy magyar tudós társaság felállítását sürgette. Fő érdeme azon lelkesítő hatás, melyet több körűlé csoportosuló ifjú íróra, és a nagy közönségre gyakorolt. Tevékenysége főleg a költészet terén nyilvánult, hol a franczia irodalom jeles példányait követte. A köréhez tartozó költők sorából kiválnak: b. Orczy Lőrincz, Báróczy Sándor és egy ifjú pálos szerzetes Ányos Pál. Ugyanakkor Baróti Szabó Dávid, a pálos Virág Benedek és mások a régi római classicusok formáit utánozták költői műveikben; míg Csokonai Vitéz Mihály, Dugonics András kegyesrendi tanár és gróf Gvadányi József tábornok a népies irányt karolták föl, s különösen a két utóbbi regényes elbeszéléseik által nagy hatást gyakorolt a közönségre. Azonban ízlés, szellem és alak tekintetében magasabb fokra emelték a magyar prózát és költészetet a jelen század elején irodalmunk nagynevű férfiai, kiknek elseje Kazinczy Ferencz. Ez, hogy ismét Toldy szavaival éljek — ezenidőszak (1807—1830) minden írójára, ezeknek műveltsége és ízlésére döntő és irányadó befolyással bírt; terem