Frankl Vilmos: A magyar nemzet története 3. - Házi Könyvtár 11. (Pest, 1873)

XXII. A vallási, iskolai, tudományos és irodalmi állapotok átnézete 1711-1825

396 a vall. isk. tud. és írod. Állapotok 1711—25. választatottak, majd nyomaikban a nemzet összes műveit körei tisztán felismerik, hogy a nemzeti nyelvben lírják a nemzeti lét főbiztosítékát, a haladás és műveltség főemeltyűjét. Az irodalmi mozgalmat Bessenyei G­ö­r­g­y, a magyar testőrség tagja, 1772-ben indította meg, ki­hirdetvén, hogy a nemzetet­ egyedül saját nyelvén lehet művelni, minélfogva a tudományoknak magyar nyelven való műveltetését és egy magyar tudós társaság felállítását sürgette. Fő érdeme azon lelkesítő hatás, melyet több körűlé csoportosuló ifjú íróra, és a nagy közönségre gyakorolt. Tevékenysége főleg a költészet terén nyilvánult, hol a franczia iro­dalom jeles példányait követte. A köréhez tartozó köl­tők sorából kiválnak: b. Orczy Lőrincz, B­ár­ó­c­z­y Sándor és egy ifjú pálos szerzetes Ányos Pál. Ugyanakkor Baróti Szabó Dávid, a pá­los V­i­r­á­g B­e­n­e­d­e­k és mások a régi római clas­­sicusok formáit utánozták költői műveikben; míg Csokonai Vitéz Mihály, Dugonics András kegyesrendi tanár és gróf G­v­a­d­á­n­y­i József tábornok a népies irányt karolták föl, s kü­lönösen a két utóbbi regényes elbeszéléseik által nagy hatást gyakorolt a közönségre. Azonban ízlés, szellem és alak tekintetében magasabb fokra emelték a magyar prózát és költé­szetet a jelen század elején irodalmunk nagynevű férfiai, kiknek elseje Kazinczy Ferencz. Ez, hogy ismét Toldy szavaival éljek — ezen­­időszak (1807—1830) minden írójára, ezeknek műveltsége és ízlésére döntő és irányadó befolyással bírt; terem­

Next