Büchler Sándor: A zsidók története Budapesten a legrégibb időktől 1867-ig - Az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat kiadványai 14. (Budapest, 1901)
Harmadik rész. A pesti hitközség története. I-VIII. fejezet
terjeszkedett. A városnak szemet szúrt elszaporodásuk és az is aggasztotta, hogy a zsidók számának növekedésével a katonai személyek, a királyi törvényszékek hivatalnokai és az egyetem tanárai, kik a város fellendítéséhez hozzájárultak, csak drága bérért kaptak lakást. Ezért folyamodványt nyújtott be a helytartósághoz, hogy a zsidók a Terézvárosba szoríttassanak, a Bel- és az akkor még Újvárosnak nevezett Lipótvárosban pedig ne bérelhessenek lakást. A Lipótváros polgárságának legnagyobb meglepetésére a helytartóság 1804 ápr. 24-én megengedte a zsidók kizárását a két városrészből. A Lipótvárosban ekkor 62 zsidó család lakott, melyeknek eltávozása pótolhatatlan kárt hozott volna az épülő városrészre, melynek kiépítéséhez és fejlesztéséhez a zsidók tetemesen hozzájárultak. A Lipótváros polgársága — amint maga bevallotta— a Bel- és Józsefvárosból való kiszoríttásukat nem ellenezte, de az ellen felszólalt, hogy kizárják őket a Lipótvárosból, sőt úgy óhajtotta, hogy ez és a vele összekötendő Terézváros szolgáljon a pesti zsidók kizárólagos kerülete gyanánt.12 Ezen terv megvalósulása természetesen növelte volna a Lipótváros házai s telkeinek értékét. A zsidóság önérzetében sértve értesült a polgárok szándékáról, mely a középkor egyik intézményét, a ghettót akarta Pesten feleleveníteni. A végzés vissza 1 Pesi város lev., Intimata 7886. 2 U. i. in unzertrennlichen Verbindung mit der Theresienstadt zum eigenen und beschränkten Bezirk der Juden Wohnungen bestimmt und festgesetzt werden soll.