Széchenyi István: A' pálinkáról (Buda, 1845)
elemre, és olvasásra kecsegtetni, hogy más nemzetek is, kiket mi majmolni szeretünk, sokszor sokat írni és olvasni szoktak anyagokról, szerekről, — így Angliában, némelly anyagok tarifájáról, így voltak a’ politicai hírlapok a’ legujabb időkben elfoglalva az ópiummal a’ büdöskővel; — nem szégyen tehát uraim, sőt módi is némellykor illyenekről is olvasni, — kérem tehát tessék egy kis türelemmel lenni, — valóban nem kevesebbé fontos tárgy a’ pálinka reánk nézve, mint az említett tárgyak azokra a’ kiket érdekelnek. Tekintsük elébb, hogy állott a’ pálinka profluctioja, és annak consumptioja ez előtt 40—50 évvel?’s mik voltak késérő következései a’ népre nézve? — Ha tekintjük melly csekély mértékben főzetett, és használtatott ez előtt 50 évvel a’ pálinka hazánkba, bizonysággal lehet következtetni, hogy ez előtt 100 évvel, és korábban ezen szer hazánkban igen csekély mennyiségben létezett, ’s hogy ennek használása sokkal későbben lett nálunk divatossá, mint más nemzeteknél; még az országnak bort nem termő részeiben lakozó tótoknak régibb meséiben, daliáiban sincs semmi említés a’ pálinkáról: egy igen régi tót mesében, a’ kis termetű, de igen erős, és ügyes M. az őtet megölni szándékozó boszorkánynak ezen tanácsot adja.