Kováts S. János: A könyvnyomtatás története Vasmegyében (Szombathely, 1891)
Abádi Benedek, ismét másutt: »de az nem deák kötü nem igen jól is illik a nyomáshoz« stb. Mikor Sylvester János Uj Testamentomának szedését kezdték, Abádi még nem volt Sárvárott. Csak midőn látta volt Nádasdy, hogy a munka lassan halad előre, gondoskodott szakavatott emberről. S Abádinál szakavatottabb mestert nem egy könnyen találhatott volna. Mihelyt elfoglalta állását, első dolga volt a már kiszedett részt tüzetesen átnézni, amennyire még lehetett, a sajtóhibáktól kitisztítani, és a saját rendszere szerinti hangjelöléseket alkalmazni. Vasszorgalmának lett is eredménye. E munkában fehér holló a sajtóhiba és helyesírási rendszere a szövegben szigorú következetességgel van keresztülvíve. Mindamellett szükségesnek tartotta a maga igazolása végett a könyv végszavaiban emígyen szólni : »A könyvnyomtató isteni kedvet kíván annak, a ki ezt olvassa. Ha valahol a nyomásban való vízekre találsz, abból én tüled bocsánatot kérek. Mert hogy megértsed, az könyvet nem én kezdettem el, hanem más, kit az jó Ur (Nádasdy Tamás) sok ideig nagy költségvel itt tartott. És mikoron es kisén hozzáfogott volna és látták volna, hogy az nehezen írhetne víghit, úgy hivata enyhemet hozzája, hogy ez mennél hamarabb az kereszteneknek kezekbe juthatna. Mikoron azért láttam volna ez betűt, hogy nagy kisedelem nélkül nem mielhetni véle, mint hamarságval lehete, úgy azon betűt megigazítám, egy néhányat csinálván, hogy szapora lenne az dolog és hamarabbi 4' «η»