Csávolszky Lajos: Az árulás története (Budapest, 1908)
Kossuth-szobrok
emelnek Kossuth Lajosnak és ugyanakkor «bizalmat» mennek szavazni annak a kormánynak vagy annak a kormány képviselőjének, aki Kossuth Lajos minden elvét megtagadja. Azok, akik akár támogatásukkal, akár helyeslésükkel elősegítik Magyarország állami önállóságának elalkuvását, azoknak nincs erkölcsi jogosultságuk szobrot emelni Kossuth Lajosnak. Kossuth Lajos egész élete tiltakozás volt független állami életünk minden megcsorbítása ellen. Rettenetes jezsuitáskodás tehát, hogy Kossuth Lajos szobrának felállításával akarják elvtagadásukat jóvátenni vagy hitehagyottságukat leplezni azok, akik az ország önálló állami létének minden csorbításába beleegyeznek. Kossuth Lajos nem érdemli azt meg, hogy ily gyalázatos gúnyt üzennek az ő emlékével. Nem azt akarta ő, hogy elveinek elárulása árán szobrokat emeljünk neki, hanem azt, hogy elveihez való rendíthetlen ragaszkodással győzelemre vigyük a haza önállóságát. Legyen valaki híve a 67-es közös ügyes kiegyezkedésnek, nem bánom, de az hagyjon békét a szobroknak. Azok ne állítsanak neki szobrot, akik megtagadják. Zsidó templomban Krisztusnak feszületet emelni, nem kisebb abszurdum, mint a közös ügyek oltárán áldozó hívek között szobrot állítani Kossuth Lajosnak. Egyik olyan butaság, mint a másik. Ne dicsérjék az «Urat», mikor az ördöggel cimborálnak. Maradjanak azoknak a szobroknak a felállítása jobb időkre, amikor egy becsületes, elvben és jellemben ép nemzedék lép a mai erkölcstelen korcspolitikusok helyébe, mely méltó lesz Kossuth Lajos emlékének szobrot állítani. Nem tudom, Kovács Lajos él-e még Nagykőrösön. Az ő gyönyörű beszédének kíséretében leplezték le Kossuth Lajos szobrát. «Ha ismét szunnyadni kezdene ez a mindent feledni kész, ez a közönyre és tespedésre is hajlani képes nemzet, lángostoroddal, szivre-lélekre ható beszéddel rázd fel újra tespedése álmából, hogy sirt ne ásson magának, melybe önekzűleg temetkezzék.» Így beszélt Kovács Lajos. Nem tudom, él-e még? Nagykőrös azonban nemcsak szunnyadozni kezd, de már alszik is, sőt egészen elaludt s mig tespedő álmát alussza, kétkulacsos képviselője Bécsben a delegációban ássa a sírt Magyarország állami függetlenségének eltemetésére. Szerencse, hogy a szobor kezében nincs meg a «lángostor», mert különben csapásait nemcsak a sirtáló képviselő, de választói is megértetnék.