Csávolszky Lajos: Az árulás története (Budapest, 1908)

Kossuth Ferenc

Felmerül előttem gyakran a kérdés — midőn e sorokat írom — érdemes-e ezzel a szélhámosságban világrekordot elért politikussal foglalkozni. De hát mit csináljak? Ennek az országnak a sorsa, jövője nekem is a szívemen fekszik. Lehetetlen szó nélkül nézni, hogy néhány lelketlen ember — egyik kárhozatos hiúságból, a másik ocsmány pénzvágyból — csalással, ámítással és korrupcióval halálos veszedelembe vigye az országot. Mert elvek, nézetek, meggyőződések ellen — bármilyenek legyenek azok — ugyancsak elveket, nézeteket, meggyőződéseket állítani szembe, szép és hasz­nos dolog, bírálni, tiszta meggyőződéssel vitázni, komoly érvekkel szemben, tisztességes komoly hangon, lélekemelő dolog, de egy száz szint játszó ledér és lelkiismeretlen politikus vakmerő hazugságait — miket hosszú évek óta össze-vissza hadar — sorra szedni, kimutatni, nagyon keserves foglalkozás. És ő merészel még «harminc esztendei tisztességes politikai múltjára» hivatkozni azokkal szemben, akik az ő politikai nyilat­kozataiban bizalmatlankodnak. Isten is jezsuitának teremtette, de a magyar politikusok korlátoltsága folytán «nemzeti vezér» lett, az ország rettenetes szerencsétlenségére. Kossuth Ferenc: A gyávaság és szolgalelkűség hülyévé teszi az embereket. A bécsi Zeit (az is jellemző, hogy a magyar «nemzeti vezérek» bécsi német lapokat keresnek fel nyilatkozataik közlésére) egy cikket hozott Kossuth Ferenctől, melyben ez a többi között azt mondja, hogy «a pragmatika szankció örökös köteléket teremtett a magyar király és a magyar nemzet között». A függetlenségi párt egyik értekezletén pedig Nagy György képviselőnek egy — az uralkodót támadó — cikke­­alkalmából azt mondta: «a függetlenségi párt soha sem volt antidinasztikus és soha nem is lesz !» Hogy nem volt antidinasztikus soha, amióta megalakult, az bizonyos, hogy most sem az, az is bizonyos, de hogy ezután sem lesz az «soha», hát ez olyan beszéd, mely nem komoly ember szájába való, így csak olyan ember beszél, aki nem gon­dolja meg, hogy mit beszél. Ilyet csak olyan ember mond, aki szavának súlyát és következményeit sohasem veszi komolyan számításba.

Next