Nyáry Albert: Árpádok jogai (Turin, 1862)
Igul folyamok közt fekvő Lepedségnek nevezett területre költözött. Ekkorig a Magyar hét törzsből álló szövetséges köztársaság félét alkotott; a törzsek, önálló szervezettel bírva, egymástól független vezérek alatt állottak. A történeti múlt, az egynemzetiség, vallás, és társadalmi szerkezet képezte az összetartó kapcsot (1). E kötelékek lazaszerűségét az eddigi visszontagságok tanusíthaták. Még néhány vándorlás, tartós háború, vagy a törzsvezérek közti villongás, s a magyar név is nyom nélkül vész ki a népvándorlás zűrében. Belátva azt a szövetséges Kazar Kán, a Magyar törzsvezérekhez követeket külde, hogymagukat egy fa alatt öszpontositanák , fejedelmekül Eldődöt (Lebed) választván. Eldőd azonban, a magánál is hatalmasabb Árpádot, a bölcs Álmosnak fiát, és a hőségeknek unokáját, a szövetség legerősb törzsének a Megyérnek vezérét, a 108. nemzetség legnemesbikének a Turulnak legkitűnőbb fiát, ajánlá a fejedelmi székre. Kitűnő hadvezéri s politikai képességénél— (1) Horváth Ist. A Régi Magyar törzsökös nemzetségekről.