Baloghy László: Nemzetiség és alkotmányi mozgalmak honunkban (Pest, 1841)
felvilágosodás , de az ország gyűlésén csupán küldőiknek érdekében (kiktől napi bért nyernek) szóljatnak fel; küldőik pedig egyedül a’ parasztok, — képzelhető az instructio is, miként hangzik, és hová vág!! Én ugyan Norvégiában nem utaztam ; de úgy képzelem, hogy ott a’ paraszt, minden kiváltságai mellett, és ámbár ő a’ törvényhozó testnek legnagyobb részét képezi, a’józan szabadság értelmében, egy csepet se felvilágosultabb, mint a’ Helvetia, vagy Burkus, ’s más országokba, hol a’ parasztok ahoz hasonló, vagy közelitő kiváltságokkal élnek, és tetemes súlyt vetnek a’ nemzeti szabadság’ mérlegébe ; annyival kevésbé értelmesebb a’ p. hírlap szerkesztője által, ki kürtőlt norvégiai paraszt; — mert öröklött szabadabb nem lehet, mint a’ magyar nemes; no, ’s mi felvilágosodás, ’s értelmesség van a’ tömegébe ? azt Kossuth úr is, mint a’ köz tárgyakkal foglalkozó, nem tagadhatja, hogy semmi, sőt, ellenkező a’ tanúságunk. Lám hogy egyedül, vagy nagy részbe az öröklött szabadság, nem miveli ki az elmét, ’s az erkölcsöt; már pedig Norvégiába sem lehet a’ paraszt szabadabb, mint a’ magyar nemes, a’ ki semmi közterhet nem visel, a’ paraszt adójába nem részesül, csak a’ mit magára önkényessen ki vett, a’ törvény előtt egyenlő joggal bir minden fő rangú, ’s dús nemessel; és váljon, nincs ’e sokkal szelidebb erkölcsű, elme miveltségü paraszt honunkba, mint a’ pénzel, borral, pálinkával megvásárolható, úgy nevezett nemes cortes társaink?? Ollyan ártalmas szesz tehát a’ szabadság, ki azt használni nem tudja, és erkölcsileg nincs előre elkészülve annak élvezésére, mint a’ gyermek kezébe a’ kés; ne kürtölje hát Kossúth úr, Norvégiát az egyenlő jog, szabadság példájáért az értelmesség, ’s felvilágosodás tekintetébe; mert ott is a’ paraszt, csak eke, kapa után keresi napi élelmét, szóval baromilag