Baloghy László: Nemzetiség és alkotmányi mozgalmak honunkban (Pest, 1841)
mert minden személyválogatás nélkül tartatnak az egyenlőség sima pályáján efféle nemzeti ünnepélyek !—boldog ég mennyire haladtunk! és még haladunk !!— Figyelemmel olvastam „keletnépe“ könyvét Gr. Széchényinek, — jeles elme szülemény tagadhatatlan , — kezet fogok Kossuth elleni vádaira nézve a’ nemes Gróffal, mert meggyőződésem szerint tökélletes igaza van; dicső , hogy a’ politicus erőművek szerfeletti izgatója ellen, Ő kitől a’ haza legtöbbet vár, tollat emelt; csak az az egy csekély észrevételem, hogy tán egy kissé elkésett vele; — mert midőn Gróf úr a’ magyar nemzetet, angol szövetségbe béhálózta, nem kellett volna egyáltalában olly sebes vágtatásra szoktatni, nem a’ gyeplőt olly tágan hagyni, hogy más is, a’ ki soha kocsis nem volt, vagy arra nem eléggé biztos, azt felfogja, és annyira nyargalódzék jobbra, balra, hogy a’ lovak már elragadással fenyegessék !! — A’ Gróf úr, Kossuthot azzal vádolja, hogy ő hírlapjaiban nem az észre, de a’ szívre munkálódik? Igaz, — én szinte azt veszem észre, hogy érzelgő politicus román író; azoban ő azon egy általános elvől indál „qui vult finem, debet velle etiam media“fő újság író, mint az, abból élni akar, hogy élhessen, sok praenumeranst kelletik szereznie ; hogy az sok legyen (minthogy az újság írók száma is növekedik honunkban) valami újjat kellet nékie felfogni; élénk eszét tanácsai lévén, a’ korszellem szülte ábrándozó elméket, ’s elveket kellett nevelni, szaporítani, hogy a’ szellemi játék mellett, ő is húzzon cassát; azt mondja a’ magyar példabeszéd: „szemesnek a’ játék vaknak az alamizsna“ — és az emberi élet órája kétszer üt nagy hanggal: a’ szerencse és a’ kiomlási pontban; mind a’ kettő csak egyszer kopogtat bé az élet ajtaján; az elsőt ha elmulasztjuk, soha többé vissza nem jön, vagy ritkán olly mértékben; — a’másikat elkerülni nem