Say Móricz: A gyufa története (Budapest, 1882)
indenekelőtt töredelmesen bocsánatot kell kérnem tisztelt Hölgyeim és Uraim azon bátorságért, hogy ez ékes gyülekezet előtt oly igénytelen kis jószágról merek szólni, mint amilyen a gyufa. De oltsunk el a földön minden tüzet és vegyék el tőlünk annak lehetőségét, hogy tüzet gyújthassunk : az ember visszasülyed azon barbár állapotba, melyben évezredek előtt volt! Mindezen bajnak elejét veszi egy szál gyufa, s így talán tarthat némi jogot arra, hogy vele kissé foglalkozzunk. Mily bosszantó már az is, ha sötét szobánkba lépve, nem találjuk a gyufatartót rendes helyén ; az pedig, ha a végre megtalált tartóban zörgő egyetlen, utolsó szálnak feje meggyúlás nélkül pattant le, az határozottan kétségbe ejtő. Ilyenkor, ha a bosszankodás nem vesz erőt rajtunk, a sötétben eltűnődhetünk rajta, hogy miként gyújthattak világot őseink, kik a gyufát nem ismerték? Hiszen a gyufának kora aránylag ifjú; ez előtt félszázaddal még nem ismerték! Hogy az első tűz miként keletkezett, ma bajos volna megmondani. Valószínűleg a jótevő villám gyújtott először tüzet. Az ősök hitregéje szerint az istenek voltak azok,kik az embereket a tűz használatára megtanították.