Medicei Pál - Rosthy Miklós: A' zsidóknak szokási, és szer-tartási (Pécs, 1783)
V.§. A' Zsidóknak Talmudjokról
C» Hak , mellyet a’ Zsidók az imádság alatt fejekre kötnni szoktak) ά csomóját f esztelenül elhitetvén magokkal, hogy az Isten is, mikor imádkozik, illyen csomós szijat köt a’ maga homlokára. Ugyan ez vagyon Zoar névű, és a nálok nagy tekintetű könyvben is, a’ melly fejtegetvén, az elébb mondott verset, igy szól. Megmutatta az isten Moysesnek a homlok-szij csomóját, és ezáltal o’ mit' a cikkely mond : az én ábrázatomat nem fogod látni, tulajdon-képpen, és valóban a’ homlokfaj értetődik, nem keresnek tehát Ők, ebben; titkos, értelmes, hanem; tulajdon, és betű - szerínt valót. A’ Talmudnak elébb említett Beráchot nevű részében azt tanitják az Rabinusok , hogy az Isten minden nap három óráig jádzik ama nagy Czethallal , a’ ki a’ Sz Írásban Leviáthánnak mondatik és hogy elkerülyék a” pironkodó, gyalázatot, a’ melybe az illyetii mondásért esnek, azom munkálkodnak,, hogy ezt az illetlen és képtelen; magyarázatot a’ Sz írásból, meg mutathátsák Dávidnak Szavaival, a) Ez a' Sárkány ay kit alkottál az ő meg -jádzottatására.· De', ki' mutatyák,, hogy nem értik ezen Zsoltárnak igaz, és valóságos értelmét , mert , a’ ki -egyelmezetten megolvassa ezen cikkelyt , a Talmudistáknak tevelygesöket könnyem megtapasztalhattya , mert itten ugyan ama szólt : az io megjádzottására.. Nem az lstenről , hanem a’ tengerről értetődnek , a’ melyről egy kevéssé elébb mondatott : a 25 versben Ez d’ nagy , és tagos öblű lenge. És így ennek az értelme az , hogy ez a’ nagy tagos, tetemes hal, mikor a’ vízben uszkál, hánnya ,, Veti magát, és mint egy nagy hartzot indit a’ többit halak a) Pfal. 103. V. a δ