Medicei Pál - Rosthy Miklós: A' zsidóknak szokási, és szer-tartási (Pécs, 1783)
XIX.§. A' Zsidkók jeles Innepiről, a' Husvétről, és a' kovásztalanokról
Ssí ( i ) flö 'zt igen nagy , és soha annak előtte ilyen hosszassan nem szenvedett Rabságban , e’ mai napiglan , minden megszabadulás reménsége nélkül , nyögnek . Prófétáknélkül, és az Istentől megvilágositott Férfiak nélkül vannak , a’ mi soha , az a fok , és különbb-különbbféle rabságjokban , az előtt nem történt. Elvégezvén az asztali áldást , és meg ivák a’ bort , a’ kezeket meg mossák , az után azokat az elébb említett keserü füveket belé mártyák amaz édes lévbe , a’ Cselédes Gazda pedig azon közben mondja : áldott légy te Isten ! mi Jenünk ? Világ Királlyá , a’ kiteremtetted a’ földnek gyümöltsit. És eszik azokat. Az után a’ Gazda egygyikét a’ kosárban levő három pogátsák közül két felé szegi , és egygyik részét a’ két még egész pogátsáknak közzepére teszi, a’ másik részét a’ Szőnyeg, vagy abrosz alá rejti, és a’ kosarat egy kevéssé felemeli, a’ mellyet mindnyájan kezökkel illetvén, felkiáltanak. Ez a’ nyomorgattasásnak kenyere, mellyet ettek a mi Atyáink Egyiptomban, a’ ki éhezik , jöjjen, és egyék, és tgyon husvétet velünk, ezen esztendőben ugyan itten, a másikban pedig az Israél földén, mosan szolgák vagyunk, de a jovő esztendőben az israél földén szabad lírák leszünk, így hízelkednek a’ szabadság felől magoknak nyomorulttal, de mindazon által a’ kivántt szabadúlásnak napja későn virrad fel nékik. Az után a’ magok nyelvökön hoszszas la járomban elé számlálják azokat a’ keserves nyomorúságokat , a’ mellyeket szenvedtenek Egyiptomban az δ Attyaik , ’s hozzá adják az it Isten által akkor tött tsudákat, mikor őket ama kemény igától megszabadította , a’ melly tsudákat , vagy is a’ Faráora , és az Egyiptom földére eresztett tsapásokat , mikor elészámlálják , kezekben tartván egy borral teljes kupát . a Y 2, tZ -