Medicei Pál - Rosthy Miklós: A' zsidóknak szokási, és szer-tartási (Pécs, 1783)
XII.§. A' Zsidóknak asztaláról
iΦ stí'(ösi gok Várasibad, megóván mind azonáltal magokat, hogy a vérnek, vagy Zíirnak motskával meg ne rutíttalsanak. Egyedül ezek tehát,, a* mellyeket parantsoltas Itten a’ barmoknak megöletéséről, és egy lajstromba vannak ízedve Moyresnek ötödik könyvében a) ezen írókkal. Mikor ki terjeszti a’ te Urad Ipeni határidat, a mint néked szóllott, és hit akarsz enni, mellyet a’ Lelked kíván , a hely pedig távoi lészen, mellyet a te Urad spened válasit, hogy ott légyen az ő Neve, old meg a Csordák, és barmukközzűl a mid vagyon, a’ mint néked parantsoltam , és egyél a Varasidban, aá mint néked tetszik, a mint megeszik dívád ketskét, és szarvast, úgy egyed azokat, mind az tiszta, mind a* tisztátalan egy arányt egyenek, csak attól ódd magad, hogy vért ne egyél, min azoknak vérek a’ Lelkekhelyett vagyon , és azért nem kell a’ Lelket a’ bújjál egygütt megenned, földre öntsed mint az vizet éppen eddig terjednek a’ Szent írásnak szavai, a’ mellyek semmit sem hoznak elé a’ köszörítétt, vagy fürészes késről, fém pedig a’ Mészárosnak olly szoros, és kemény meg visgálásáról, remek tsinálásáról. Ezeket azért, mint valamely haszontalan farangokat,, a’ Rabbinusok toldották az Mennek Törvénnyéhez. Nem kevettebbet hibáznak abban is, mikor azt ítélik, hogy akár melly barom állatnak is a’ Zíirját ne legyen szabad nékik megenniük. Mert még a’ legböltsebb magyarázóknak az értelme * is azt tartya, hogy az tiszta állatoknak Zíirja íbha sem volt egyébkor megtiltva a’ Zsídóknak, hanem egyedül, mikor ezek az áldozatra ölettek meg, és ezt könnyen ki vehetni Moylés a Deut, u. v. so. si, *4.