Borászati Lapok – 19. évfolyam – 1887.
1887-01-01 / 2. sz
XIX. évfolyam. 2. szám. Budapest, 1887. január 1. BORÁSZATI LAP, SZŐLŐMŰVELÉSI ÉS BORÁSZATI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal. Főmunkatárs: Stollár Gyula. Árjegyzék ugyanott kapható. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez, az előfizetési és hirdetési Hirdetési mellékletek jutányos árban pénzek a kiadóhivatalhoz czímzendők, fogadtatnak el. Előfizetési feltételek: Egész évre .... 5 írt 1 kr. Fél évre 2 írt 50 kr. Negyed évre ... 1 írt 25 kr. A német birodalom államaiba egész évre 6 írt. Európa egyéb államaiba, valamint Afrika, Amerika és Ausztráliában írt. BUDAPEST „K«ZY£L£KÍ» Megjelenik minden szombaton. Felelős szerkesztő: Ordódy Lajos. Társ-szerkesztők: Molnár István és Engelbrecht Károly Hirdetéseket mindhárman kiadótulajdonosok, a lap kiadóhivatala vesz fel. Tartalom: Oldal A phylloxera elleni védekezés tanulmányozása czéljából Francziaországba kiküldött miniszteri közegek jelentései 9 Ültessünk csemegeszőlőt. Wimmer Ferencz-tól 10 A cognac eredete, elnevezése és felhasználása. Stollár Gyula-tól ... 10 Az új borok kezelése. E. 2£'.-tól 11 Hirdetmény az amerikai szőlővesszők eladása tárgyában 12 Vegyes közlemények 12 Tudósítások a szőlők állásáról és a borkereskedelemről . 13 Előfizetési felhívás. Előfizetések lapunk kiadóhivatalához (Budapest „Köztelek") czimerendok. Előfizetési árak: Egész évre . . 5 frt —kr. Fél évre ... 2 frt 50 kr. Negyed évre 1 frt 25 kr. Tisztelettel A „Borászati Lapok"4 szerkesztősége és kiadóhivatala. A filloxera elleni védekezés tanulmányozása czéljából Francziaországba kiküldött miniszteri közegek jelentései. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minisztérium a folyó év szeptember hó elején Ottlik Iván miniszteri fogalmazót és Molnár Istvánt, a budai állami vinczellérképezde igazgatóját Francziaországba küldötte ki, hogy a filloxéra-védekezés módozatait és az ezekkel elért eredményeket tanulmányozzák. A kiküldöttek közel két hónapi utazásuk közben szerzett be tapasztalataikról a földmivelési miniszter urnak kimerítő s minden tekintetben figyelemreméltó jelentést nyújtottak be. A jelentés, mely egy csinos füzetkében 53 oldalon nyomtatásban is megjelent, két fejezetre oszlik, az egyikben a kiküldöttek együttesen, a másikban Ottlik Iván külön is tesz tapasztalatairól jelentést. A terjedelmes jelentések egészben való közlését lapunk kerete egy számra terjedőleg nem engedi meg, kivonatilag pedig, tekintve, hogy a jelentések külön-külön összefüggő egészet képeznek, értékük csorbítása nélkül azokat közölni alig lehetne. — Ezért czélszerűnek tartottuk — ezúttal ezen közleményben — a kiküldöttek által szerzett tapasztalatokból az általuk levont következtetéseket külön-külön közölni, hogy t. olvasóink jó eleve tájékozva legyenek az iránt, hogy melyek azon javaslatok, melyeket a kiküldöttek hazai viszonyaink között a filloxéra-védekezés tárgyában követésre ajánlanak.* E szerint: 1 szer. Molnár István és Ottlik Iván együttesen következő javaslatot teszik : 1. A homokművelés ma is egyike a legbiztosabb védekezési eljárásoknak — feltéve, hogy valamely homok legalább 75% guárt• A jelentéseket egész terjedelmükben a jövő számunkban s folytatólag a következő számokban fogjuk közölni. Szerk. tartalommal bir. E tekintetben Magyarország azon szerencsés helyzetben van, hogy több millió hold ily homokterülettel bir s igy a jövőben borászatunk súlypontja kétségkívül az alföldi homokterületekre fog esni. Kellő és olcsó művelésmóddal, a fajok helyes megválasztásával, mindenesetre a homoki bortermelés ugy minőségileg, mint mennyiségileg emelhető ; ámbár alföldi homokaink a délfrancziai homokoknál mindig jóval kevesebbet fognak teremni, a mennyiben homokunk gazdagsága ásványi sókban alább áll a tengeri homoknál és nálunk a tavaszi fagyok a homoki szőlők termését nem egyszer kockáztatják, a mitől a délfrancziai homokoknál soha sem kell tartani. 2. A vizzel elárasztás ma is biztosan megvédi az európai szőlőket a phylloxera pusztításától, ha az évenként 42— 50 napon keresztül ismételtetik. — E tekintetben az elárasztást eltűrő szőlőfajainkat ki kell keresni s ez iránt még kísérletek teendők. A védekezés ezen módját később nálunk is csak nagyobb tőkével rendelkező birtokosok és részvénytársulatok fogják alkalmazni; kisbirtokos ezen védekezési eljárást alig lesz képes igénybe venni. 3. A gyérítés oly talajokon, hol a feltalaj legalább is 25 — 30 cm. mély rétegű s áteresztő altalajjal bir; hol a talaj nem túlságosan köves és kavicsos, hol ugyanaz nem nagyon kötött és nyirkos, — feltéve, hogy alkalmas száraz időben és a kellő gondossággal vitetik végbe — mindenesetre jó eredménynyel fog járni továbbra is, de a szénkéneggel való kezelést 3 évenként erős, ha lehet, vegyi trágyákkal kell istápolni. Egyáltalában pedig a gyérítés alkalmazása továbbra is a számítás eredményétől függ. Ott, hol a talaj kövessége vagy nyirkossága miatt, a szénkéneggel gyérítés nem adhat kielégítő eredményt, értékesebb szőlők megmentésére érdemes megkisérleni a szénkéneges káliummal való gyérítést is. 4. Az amerikai szőlőfajokat illetőleg: a) Tény, hogy ezei közül a Riparia sauvage, a Vialla, a Rupestris, a Jacquez, Herbemont, York Medeira, Cunningham, Harwood, Elsimboro és a Canada mindenütt; a Black July, a Black Pearl, Solonis, Clinton, Cynthiana, Ruhlander, Taylor, Othello, Noah és egyéb fajok csak feltételesen, azaz a neki megfelelő talajban ellenállók a filloxerával szemben. Ezek közül a Riparia (összes válfajaival) Vialla, Rupestris, Black Pearl, Solonis és Clintonnak oltáshoz alanyul használhatók ; ellenben a Jacquez, Herbemont, York Madeira, Cunningham, Harwood, Elsimboro, Othello, Black July, Cynthiana, Ruhlander, Noah és Taylor direct, azaz oltás nélkül is használhatók bortermelésre , magától értetvén, hogy alanyul a directtermelők is alkalmazhatók. b) Tény, hogy a Jacquez, Herbemont, Harwood, Elsimboro, Canada és Cunningham a talajban nem válogatnak s minden talajban egyaránt díszlenek. A Cunnnghan késői érése, de a talajban kevésbé válogatós természete miatt, rossz fehér talajokban alanyul lenne használandó. c) Tény az, hogy meszes, márgás és egyáltalában mészben gazdag talajnemekben a Riparia, Solonis és Taylor-oltványok 4—6 éve korukban elpusztulnak; másrészt az is tény, hogy a vörös és a laza talajokban a Clinton iszapos, gazdagabb kerti talajokban a Riparia és valamennyi oltvány is, 10 — 11 évig, sőt talán még tovább is eltart. d) Tény, hogy a gránit, trachyt és porphyrtalajokban a Vialla igen jó alanyt szolgáltat, holott a Riparia nem ad tartós oltványt. e) Végül tény az is, hogy a talaj adaptatiójára nézve a biztos adatok Francziaországban is hiányzanak. S e tekintetben nálunk is minden határban minden fajból néhány tőkével kísérlet lenne teendő, mielőtt az oltás és nagyban kiültetés kezdetét vehetné. Ezen előleges kísérletek alól csak a Jacquez, Herbemont, Harwood és Elsimboro tehetnek kivételt, miután ezek minden talajjal megelégednek, miért is ezeknél inkább az éghajlati viszonyokra kellene figyelni, amennyiben az első kettő a kadarkával az utóbbi a burgundival szokott egyidőben élni. I1-szor. Ottlik Iván külön jelentésében: I. A homoki mívelés tekintetében: Az 1883. évi XVII. törvényczikkben biztositott törvényhozási kedvezményeken kivül kívánatos volna, hogy elsősorban az állam tulajdonát képező, beerdősiteni szándékolt, nagy futó-homok területek, különösen a Temesmegyében Versecz és Fehértemplom körül elterülő nagy homoksivatag, szőlővel való beültetés czéljából betelepittessék oly módon, hogy ama szőlőmíves kisbirtokosok, kiknek szőlőit a kizárólag bortermeléssel foglalkozó vidékeken a phylloxera elpusztította , ide családostól áttelepíttessenek, nyerjenek itt csekély áron és törlesztésre megfelelő nagyságú területeket, s ha szükséges e területek beültetésére némi előleget. Ajánlom továbbá, hogy — különösen a homoki művelésre való tekintettel — meghonosíttassanak azon betermő és azon festő szőlőfajok, melyeket Francziaországban kiváló sikerrel mívelnek. Ily fajok mind bőtermőek : az Aramon (kiválóan ajánlható az ország déli részeibe, mert enyhe klímát igényel), a Plant-Duris la Carignan, mint dús testanyagúak (vörös levelű fajok) a Petit-Bouschet és az Alicante-Bouschet. II. Az elárasztást illetőleg: Az elárasztás — főleg tetemes tőkével rendelkező nagyobb birtokosok, vállalatok, szövetkezetek, stb. szempontból — fontos védekezési mód lévén , a már megadott törvényhozási (adó-) kedvezményeken kivül (1883 : XVII t.-cz.) támogatandó lenne az által, hogy: a) a kulturmérnökség véleménye alapján főbb vonásokban jelöltetnének meg azon vidékek, hol elárasztható szőlők nehézség nélkül, mérsékelt beruházásokkal létesíthetők ; b) esetleg ily telepek létesítéséhez a kulturmérnökség közreműködése is kilátásba volna helyezhető; c) alkalmas vidéken egy kisebb állami telep volna elárasztásra berendezendő, egyrészt példaadásképen, másrészt pedig és főleg oly czélból, hogy ott szőlőfajtáinknak ily kezelés mellett való viselkedése tanulmányoztassék. s