Borászati Lapok – 53. évfolyam – 1921.

1921-05-05 / 18. sz.

9—10. SZÁM. 53-IK ÉVFOLYAM. E­zt még prémiummal jutalmazni. De még ugyanazon a talajon, ugyanaz a gazda, egyforma gondosság mellett is 2—3-szor annyi mustot szüretelhet az egyik, mint a másik esztendőben. Megköszönné az illető, hogy amikor rossz virágzás, erős gomba­járvány, kegyetlen idejű ősz után nagy kinnal betakarít 8 vagy 10 hl. termést, azon a czimen emelnék fel az adóját, hogy miért nem gazdál­kodott jobban! Nem. Az elv nagyon helyes. A jövedelem­többletet progresszív adóval szabad terhelni, de persze addig a határig, hogy ennek daczára a gazdának is több maradjon. Tehát nem a ter­més, hanem a tiszta jövedelem nagysága szol­gáljon az adó alapjául. * * * A bortörvény revíziójának kilátásba helyezése a földmivelésügyi miniszter részéről nem keltett sem termelői, sem kereskedői körökben nagyobb em­ócziót. Azt ma mindenki elismeri, hogy a jelenleg érvényben levő bortörvény rendelkezései tekintetében talán a legszigorúbb a világ összes ilynemű törvényei közül, de a büntetések mérvét illetőleg — pénzünk mostani csekély értékét tekintve —, a lehető legenyhébb. Ezer korona maximális pénzbüntetés, mikor még hetek előtt ez egy fél akó bor árával volt egyenlő, igazán nem állott arányban azzal, hogy ily manipulác­ión esetleg százezreket lehetett évek alatt nyerni, míg végre az illető rajtvesztett. A büntetés mérvének a felemelése annál is indokoltabb, mert ezt akkor is túl alacsonynak taksálta mindenki, mikor pénzünk teljes értékű volt, most pedig évek — talán évtizedek — fognak elmúlni, míg a pénzügyi egyensúly ismét helyreáll. De ha már hozzálát a törvényhozás a törvény módosításához, úgy itt nem fog meg­­­ állani. Mindenekelőtt meg kell szüntetnie a­­ nagyobb termelőkre nézve a bornyilvántartás­i kötelezettségét. A gazdák túlnyomó többsége, a­­ legnagyobb is, évenként csak egyszer vételez­­ be bort — szüret idején — és rendszerint az egé­­­­szet ugyancsak egy-két tételben adja el. Mire-­­ való itt a bevétel-kiadás lajstromának a vezetése­­ húszféle rovattal? Azután az a nyilvántartás a gyakorlatban távolról sem váltotta be azt, amit tőle a törvény megalkotói vártak, hogy ezen a réren a pancsolás folytán beállott bortöbbletet számszerűleg sikerül majd bebizonyítani. Tizenkét év alatt egyetlenegy oly borhamisítási eljárás sem volt folyamatban, ahol ezen a nyomon derült volna ki a bor törvényellenes szaporítása. De különben is, kik pancsolnak bort rend­szerint ? Kiskorcsmárosok, akik a söntésbeli kantába tesznek a borhoz vizet és néhol a kisgazdák, akik már szüretkor a lajtoskocsiba öntenek egy-két vödör vizet, amibe a czefrét hordják a présházba. Egyik módnál sem szerepel a bornyilvántar­tás által kideríthető differenczia. Sőt utóbbiak a törvény értelmében nem tartoznak bornyil­vántartást vezetni. A korcsmárosoknál pedig, kik a pinczebeli bort közönségesen nem keresz­telik meg, ott esetleg a bornyilvántartás a leg­nagyobb rendben lehet. Pontosabb dolognak tartanók, ha úgy, mint a múltban, nálunk is és mikép minden borter­melő államban külföldön, legyen minden gazdá­nak megengedve, hogy házi — de csakis házi — szükségletre egypár hektoliter csigert készít­hessen családja, cselédei, napszámosai részére. Ezt a törkölyborkészítést, elég furcsán, a jelen­legi törvény megengedi a négy holdnál kisebb szőlőbirtokosoknak, akik a legtöbb esetben nem élnek vele, mert maguk nem isszák, cselédjük, napszámosuk, aratójuk pedig nincs, akiknél, ha készítenek ilyent, közelebb fekvő az aggoda­lom, hogy azt esetleg természetes bor keveré­sére használják fel; ellenben nem engedi meg a törvény ily házi ital készítését a nagyobb birtokosoknak, akiknél szinte ki van zárva a veszély, hogy jó borukat ilyen vizes itallal el­rontsák és a becsukatás eshetőségének tegyék ki magukat és akiknek­ ilyen egészséges italra széna­kaszáláskor, aratáskor, de egyéb munkálatok alkalmából is szükségük volna. Nem volnának kénytelenek nehezebb bort vagy pálinkát adni embereiknek. Ami már most a bor kezelésére vonatkozó határozmányok esetleges megváltoztatását illeti, úgy e tárgyban mi inkább várakozó álláspontra helyezkedünk és véleményünket a borkereske­­dők által hangoztatott kívánságokra nézve majd máskor fogjuk közölni. A közelgő permetezés. Irta: Kovácsy Zoltán. Heves, ápr. 1. A helyes permet elkészítése és alkalmazása — sajnos — még manapság is nem minden szőlősgazdánál történik meg. Ezek az elkészítési hibák aztán lehetnek közvetettek is, avagy köz­vetetlenek is, az már teljesen mindegy az el­készített permetnek. Hogy teljesen megvédjük szőleinket a pe­ronospora ellen, az nem teljesen attól függ, hogy hányszor permeteztünk, hanem attól is, milyen vegyítési és elkészítési anyaggal per­meteztünk. Kivételek azonban mindig vannak, mert néha, bármily szorgalommal és tökéletes elkészítésű permeteggel is permetezünk, elég nyolc-tíz napi szünet, egy-két eső utáni füllett meleg, vagy ennek az ellenkezője, hogy igyekezetünk és ki­adásaink tönkremenjenek. Ezelőtt már évekkel bebizonyított tény volt, hogy tulajdonképen a peronospora fészke, az infekc­ió és elszaporodás helye nem a levél felső része, hanem a levél alsó része. Ezen fel­fedezés milyen homlokegyenes ellenkezik a régi hiedelemmel vagy állítással! De, hát ez így van. . . Egyik tudomány megdönteni igyekszik a másikat. Tudva tehát mindezeket, a peronospora véde­kezése ellen minden esetre olyan anyagot kell használnunk, avagy olyan gépezetet, mely a védekező anyagot a levél hátuljára adja, vagy szórja. Kivételt képez a rézkénporozás, mely minden esetben a levél mindkét oldalára tapad, úgymondván: a lombozatot teljesen millió és millió szemcsékben borítja be. A permetezőfolyadékkal ennek használatá­val már másképpen állunk. Itt azon eljárás, hogy a permet a levél alsó hátsó részeit is beborítsa, ennek kivitele már nehézségekbe ütközik, vagy éppen ki sem vihető. Legaján­latosabb tehát azon permetezési eljárás, ha akarjuk, hogy a leveleknek minél többje kapja a permet a hátulsó szőrös oldalára, ha kötözés után közvetlen permetezünk, amikor még a levelek legtöbbje hátuljával van kifelé fordulva, mely állapot 3—4 napig szokott tartani. A helyes és hatásos permet készítésénél, hogy az tökéletes védő, gyógyító hatású is legyen, nagy szerepet játszik a mész is, illetőleg a mész tej. Ennek milyen volta képezi majdnem minden esetben a sikert, vagy a sikertelenséget. Egy elmúlt évtizeddel ezelőtt 1910. évben egy nagyobb szőlőtelepnek voltam önálló kezelője (Nyírkárász, Szabolcs megye). Nevezett helyen és évben nagy peronosporajárvány ideje alatt volt alkalmam kísérletezni s a legtökéletesebb permeteg készítési módját megismerni. Fősúlyt fektettem először is a rézgalicz minő­ségére, valamint a mésztej elkészítésére s annak arányos vegyítésére a rézgáliczoldathoz. A bordós, lé készítéséhez háromféle vizet is használtam fel, úgymint: frissen húzott kútvizet, állott kútvizet és folyóvizet. Egyenlő arányban, egyenlő gálicz és mésztej hozzáadásával, mely mindig az első permetezés kivételével 1%-os volt. A kísérletezést mintegy 300­0 méter terü­leten végeztem piros véltelini fajokon. Az oltott mész között is volt különbség. Volt egészen frissen oltott és olyan is, mely előző évben lett oltva, mit csupán a véletlen adott kezemhez. Ezen kísérletezés soronként történt, különböző százalékos permeteggel, 10 napi idő­közönként. Kísérletezésem azt eredményezte, hogy meg­tudtam a leghelyesebb permeteg készítési mód­ját és használatát állapítani. Fősúlyt fektessünk az első permetezésre. Lehetőleg ezt minél koráb­ban végezzük el, hogy kedvező időjárás esetén a telelő spórák ne tudják a zsenge fiatal leveleket megfertőzni. Ezen első permet elég ha W/o-os. Később aztán Va, 1, és lV2%-os lehet. A százalék ne legyen sohasem több, mint lVa, mert ha többet használunk, az felesleges kiadás, inkább több­ször permetezzünk. Ha az idő kedvez a pero­nospórának, akkor a permetezést folytatni kell egészen augusztus közepéig. A permeteghez használt víz, ha csak szerét ejthetjük, folyóvíz legyen és sohase használjunk egyévesnél fiatalabb oltású meszet, mert a tények is azt bizonyították, hogy az éves oltású mésztejjel és folyóvízből készült permeteggel permetezett tőkék lombo­zata teljesen hiba nélkül maradt, míg a frissen oltott és frissen húzott fcntvízből készült per­meteggel a védekezésem majdnem eredmény­telen volt, mert a lombozatnak V* része is a peronospóra áldozatává esett. Olyan bordói lével is permeteztem, mely elkészítése után csak 8 —10 napra lett felhasz­nálva. Az eredmény itt sem volt kielégítő. A helyesen elkészített bordói léhez még hozzá­járul az is, hogy milyen időközönként alkal­mazzuk. Általában erre külön szabály nincs. Esős, harmatos időben, kivált a vegetáczió elején a permetezéssel nem jó szünetelni; az egyiket befejeztük, már kezdhetjük a másikat is. Nor­mális időjárás mellett a védőhatás 10—12 napig tart. Ezen időt, ha a permetezés végrehajtása túl­haladta, a fertőzés olyan leveleken is fel­lép, amelyek látszólag még permetegborítottak. Tehát világos, hogy a leveleken hiába volt még látható az előző permeteg nyomas, már nem volt meg a védő hatása. Hogy a régi oltású mész miért jobb, mint a frissen oltott, ezt fölösleges indokolnom, mert azt ezen lapokban már évekkel ezelőtt Kecskeméty Géza megtette. Ne higyyük el egyeseknek azt az állítását sem, hogy harmatban, szélben nem jó perme­tezni, feltéve, ha egyik sem túl nagy. Harmat­ban is lehet sikerrel permetezni, kivált, ha a szükség is kívánja, csakhogy ilyenkor vigyázni kell arra, hogy a permettel előbb a hármat lemosassék, vagyis ilyenkor jobban „csorgató­san" permeteztessünk. Szél mellett is nagyon jól lehet még perme­tezni, ez csak a munkásoknak kellemetlen, de szükség esetén ez figyelembe nem veendő. Szeles időben mindenesetre több permet fog elfogyni 128 1921. márczius 10. ekései, Vándárfi Ml I.I,m mi m kat, csoportgarniturákat, motoro- IIUIIII II. I. géposztálya, 1 kat, stb. stb. raktárról legolcsóbban szállít a Budapest, IV., Koronaherczeg­ utca 18.

Next