Borászati Lapok – 72. évfolyam – 1940.
1940-01-01 / 1. sz.
KLA FIZETÉSI DIJAK: Egész évre... __ 20 P Fél évre 10 P Negyed évre 6 P Romániába: I Jugoszláviába: '/•évre .. 300 lei V«év re 130 dinár 1/i évre KI)li lei b évre 230 dinár 1/i évre 100(1 lei ] Vi évre 400 dinár I LXXII. évfolyam 1. szám Egyes szám ára 40 fillér Budapest, 1940. január 1 . óra/ia i . MinffP — Minc/termeUk-é/borgazda/égi-hehlap A MAGYAR SZŐLŐSGAZDÁK ORSZÁGOS EGYESÜLETE HIVATALOS LAPJA Állandógyümölcstermelési Rovat Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest V., Báthory u. 22., II. em. Telefonszám: 111-175 Újévi „Profit" írta: Pálinkás Gyula m. kir. kísérletügyi fő adjunktus „Adjon Isten bort, búzát, békességet, Éltet, erőt, egészséget, Friss, fiatal, feleséget, Holtunk után örök üdvösséget. Engedje az Úristen, hogy több Új Esztendőt Megérhessünk erőben, egészségben, békességben. Dicsértessék a Jézus Krisztus !" (Régi újévi köszöntő.) Az ősembert az elmúlás és a születés mozzanata mindenkor misztikus sejtelemmel töltötte el s ezt a titokzatos érzését kivetítette az évszakok váltakozásaira is, főként pedig a téli napfordulón az ó-év végződésére és az újév kezdetére. Ilyenkor kultikus szokások közepette lakomát ültenek s részben köszönetet mondtak az isteneknek az ó-év kegyes adományaiért, részben az új évre könyörögték ki a jó és rossz szellemek pártfogását. Ezzel kapcsolatban különféle bűbájoskodások, ráolvasások, igérések, boszorkányok és szemmel való rontások elleni varázsló cselekmények és regülős versikék estenek meg. A jókívánságokért természetesen néminemű ajándékozás járt, főként az isteneknek bemutatandó italoknak, illetve megváltásuk gyanánt pénznek vagy egyéb javaknak ajándékozása, mint hálaadó és engesztelő áldozat. Az ókor kultúrnépei is átvették az újév megünneplésének ősi szokását, így az asszírok, babilóniaiak, egyiptomiak, zsidók, perzsák, görögök, rómaiak stb. és mindenütt ajándékozásokkal voltak egybekötve. A régi rómaiak az év első hónapját a kétarcú Janus istennek szentelték s a hónap első napján a calenda-ján tartották meg az újévet, innen származik a Januarius hónap neve is. Janus ősitáliai fény- és napisten volt s mint ilyen, minden kezdetnek és végnek, minden tárgynak, élőlénynek, sőt még az isteneknek is atyja volt. Minden vállalkozásnál először hozzá folyamodtak s az imában is előbb az ő nevét említették, csak utána Jupiterét. A földmíves, a kereskedő, a hajós, a hivatalát elfoglaló tisztviselő, a hadbavonuló hadvezér stb. mind-mind az ő segítségéért könyörgött. Az újév ünnepén általános volt, hogy egymást megajándékozták, nagy eszem-iszomokat tartottak, melyek azután később kicsapongásokká fajultak. Legfőképpen fontos szerepük volt e tekintetben a cieuseknek. A polgárok csoportjába tartoztak : a patríciusok, plebejusok, nobilik, senatorok, equites, optineotes, cívisek stb. Azután voltak másodsorban a peregrinusok (idegenek), a harmadik csoport a clienseké, a negyedik a servi, rabszolgáké. A cliensek szavazati joggal nem bíró szabad polgárok voltak ugyan, de szegénységüknél fogva függő viszonyban voltak a gazdag plebejusokkal vagy előkelő patríciusokkal szemben, akik az ő paronusuk volt. A patrónus mintegy védelmezője, védőügyvédje, felügyelője volt a családhoz tartozó clienseknek, akik ennek fejében apróbb szolgálatokat teljesítettek, katonáskodáskor fegyverhordozóik voltak stb. Nos, ezek a lebzselő, lézengő, szegény lovagok újév napján nagy tisztelgéssel beállítottak ki-ki az ő patrónusához és prózában vagy ékesen pergő jambusokban fejezték ki jókívánságaikat az új esztendőre. Ha a patrónus nem volt vagyonos, akkor egy-egy kupa borral viszonozta a jókívánságot, ellenben a gazdag patrónus arannyal tömött erszénnyel fizetett érte, ez volt a strena, jelképesen nyújtván át a csengő sestertiusokat, hogy a cliens igyék rajta a patrónusa egészségére: ,,Pro sít" ~ érte legyen, t. i. az ivás vagy ahogy mi mondjuk : egészségére igyék. Ennek az italáldozatnak maradványa azután a manapság is szokásos ,,Prosti'' ráköszöntés, vagy ahogyan a nyeglék mondják vulgárisan ,,Prost aminek azután már serüle sefarka. Sokan úgy vélik, hogy ez német kocintási szócska, pedig mint látjuk, őseredeti latin gyökerű italköszöntőszó. A módosabb cliensek maguk is vittek ajándékot a patrónusnak, az ismerősök, rokonok is kölcsönösen megajándékozták egymást olyanformán, mint ahogyan ez nálunk karácsonykor, az angoloknál Mikuláskor, a japánoknál, kínaiaknál szintén újévkor stb. szokásos. A deákos italköszöntő csökevénye azután az is, hogy újév napján a házmester, a viciné, a levélhordó, a kéményseprő, szemetes stb. galambos, nefelejcsespostakürtös köszöntőkártyákkal kedveskedik s bizony le kell rónunk mindnyájunknak a profitadót. Hajdanában újévi italpénz, illetve ajándék járt a magistratusnak, a városkapitánynak, komisszárusnak stb. A XIII. századbeli oklevelek az újévet már strenarum ?!a,?-nek, vagyis az ajándékozások napjának nevezik s így egészen általános lehetett. Galeotti történetíró leírja, hogy a magyar királynak minden iparos a mestersége szerszámait mutatta be, boldog újévet kívánván, a király pedig csilingelő arannyal jutalmazta meg a jókívánságokat. (Calendis Januariis, in circumcisione Christi consueverunt Hungari strenam dare, hoc est donum, pro bono omiie incipientis anni.) Nem is olyan régen a cselédek, pásztorok, éjjeli bakterok is jártak még újévet köszönteni s egy-egy pohár borocskát vagy pálinkát kaptak a gazdától, manapság pedig a jó ismerősök keresik fel egymást s többrendbeli konyakok, borovicskák, likőrök, ürmösök stb. mellett köszöntik az újévet, a szilveszteresti cécó után a kutyaharapást szőrivel gyógyítván. Ilyen italpénzt várt a törzsvendégtől a főúr, a pincér, a borfiú stb. s így tulajdonképpen a mai borravalónak őse a rómaiak strenaja, az újévi ajándéka volt. A német Trinkgeld-nek vagy Biergeld-nek (sörpénz) nevezi, a francia pedig pourboire-nak (italra való) vagy pourtonvin-nak mondja, vagyis ez annyit jelent : a te borodra való. Az olasz mancia vagy alla mancia ugyancsak ilyen értelmű, azaz marokba való, mert mancia (ejtsd mancsa) teljesen egyenlő a magyar mancs szóval, bár nálunk gúnyosabb mellékzöngéje van. Egy régesrégi köszöntőből láthatjuk, hogy a búza, gazdagság és boldogság mellett a bor is mindenkor szerepel a jókívánságok között : Az egek teremtő, Isten ellenségtül? Csillagok építő, Gyülevész gaz néptül Mennynek, földnek Istene, Marhátokat megtartsa. Az hit ez világra, Mint nagy mély örvénybül Szabadulásunkra Váz buzzog mely ékessen : Szép szűz leány szüle. Ez új esztendőnek a Ti kegyelmeteknek Kezdetit megszentelje. Bék ősség, boldogság, Bor, búza, gazdagság Házasokat újétsa. Istennek áldása S megszaporétása . Legyen, ily hűségessen Marhátok seregén S házatok cselédjén. Szivbül kívánom. Amen. , (Ilosvai Péter: História Alexandri Magni. Debrecen, 1574 c. énekének végezete.) Januarius Calendáján, a strenarum dies-en ragadjunk tehát serleget és aranyosan csillogó, illatos borral köszöntsük az újévet: Prosit ! Mindnyájutnknak kedves egészségére ! Prosit ! ^ /1- Az 1939. évi szüret tanulságai írta: Dr. Terr.-iy Lajos m. kir. országos szőlészeti és borászati főfelügyelő Az 1939. évi szüret a napnál is fényesebben igazolja a szőlészeti tanintézetek ama tanítását, hogy az a gazda, aki gondját viseli szőlőjének, jó bort fog szüretelni. Az 1939. évi szőlőtermésbecslések egyenesen fantasztikusak voltak ; egyesek nyolcmillió hektoliter bortermést jövendöltek. Sajnos, a szép kilátásoknak véget vetett a peronoszpóra, amelynek segítőtársai voltak a szőlőmoly, a rothadás, a nagy hőség, a jégverés és egyéb apróbb csapások Végeredményben a szüreti eredmény ma úgy áll, hogy az ország mintegy négyszázezer kataszteri hold területén négymillió hektoliter bortermést várhatunk. Ez a mennyiség kataszteri holdanként átlagosan 10 hl-t jelent. Az ország egyes vidékeit tekintve, megállapíthatjuk, hogy az Alföld nagy részén igen szép termés volt, Pest vármegye északi részein kevésbé-A vörösborfajták nem nagy eredménnyel kecsegtetnek. Sem Gyöngyösön, sem Egerben, sem Szekszárdon nincsen olyan vörösbortermés, amely igényeinket kielégíthetné. Bár a villányi vörösbor kevés s nem túl erős, de mindenesetre finom és zamatos lesz. Tokajhegyalját illetőleg még kialakult véleményünk nincsen, de az előjelek szép eredménnyel kecsegtetnek. Badacsony vidékén ízletes borokat kínálnak, megfelelő magas áron. Az óborok országszerte eltűntek. Egyesek a kevés óbort az idei borok feljavítására akarják felhasználni. Ma a termelőknél óbort 50 filléren alul alig lehet kapni, de a jó minőségű borok ára literenkint 150 pengőig is felmegy. Voltak nyugtalan emberek, akik igen korán szüreteltek és elég értékes mustokat kaptak. Később bekövetkeztek az őszi esőzések, ezek megrontották, megrothasztották a szőlőt. Akik közvetlenül ezután szüreteltek, eléggé nagy extrakt tartalmú, de értéktelen, penészízű mustokat nyertek. Azok ellenben, akik türelemmel vártak s csak azután szüreteltek, amikor a melegebb idő állandósult, s az esetleges rothadt fürtöket eltávolították, igen értékes musthoz jutottan. Sajnos azonban, az átlagos mustfokok 20 fokon alul maradtak, míg 20 fokon felüliekről nem sok helyről kaptunk értesítést. Az alacsonyfokú mustok és borok feljavítása szükségessé vált. A besűrített mustok alkalmazása szép eredményeket biztosított. A csemegeszőlők termelése fokozatosan fejlődik s ha az export sikerül, a jövőben is szép keresetet, biztosíthat a termelőknek. Az alacsonyfokú borok párlási borokra való felhasználása nagy lendülettel indult meg ez ősszel s remélhető, hogy ez az export a szőlőtermelő közönség gondjain enyhíteni fog.