Bőripari Dolgozó, 1989 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1989-01-01 / 1-2. szám
o sítást tartalmazza a szakszervezetünk munkájának átfogó megújítására vonatkozó állásfoglalás-tervezet, amit a szaktársak írásban megkaptak. A tagsági vita során tapasztalt következetes igény a munka megújítására tette indokolttá elnökségünk és központi vezetőségünk számára, hogy ágazatunkban is országos értekezleten hirdessük meg és bontakoztassuk ki érdekvédelmi munkánk hatékonyabbá tételét. Kiindulási pontunk az, hogy szakszervezeti munkánkban az érdekfeltáró, érdekérvényesítő és érdekképviseleti tevékenység kapjon fő hangsúlyt. E feladatok megvalósulása feltételezi a szakszervezet önállóságát. Az önállóság gyakorlását a szakszervezeten belül és a partnereknél is. Felső szinten ennek feltételei a decemberi országos értekezleten elfogadott dokumentumokkal megteremtődtek. A szövetségi rendszer létrejöttével az iparági, ágazati szakszervezetek önállóvá váltak, az előrehozott kongresszust. Addig egy munkabizottság - mely az ágazati szakszervezetek által delegált személyekből áll - dolgozza ki részletesen az új alapokmányt, mely az országos értekezleten elfogadott irányelvekre épül. Ez az értekezlet is megerősítette bennünk azt, amit a tagsági vita és az azt összegző, titkárokkal kibővített elnökségi ülésünk után megfogalmaztunk. Nevezetesen, az egységünkben az erőnk kifejezés úgy erősödjön, hogy a szakmai tagozódásunknak megfelelően végezzük az érdekvédelmi munkánkat. Az önállóság nem pusztán elhatározás kérdése Ez a tény lehetővé teszi, hogy ágazatunkban is erősödjön az alapszervezetek önállósága. Lehetőség, hogy felépítésüket, működési, szervezeti rendszerüket rendezzék, hogy mozgalmunk minden szintje rendeltetésszerűen funkcionálhasson. Ez a felépítés sok hagyományos módszertől eltér. Eltér az operatív központi irányítás stílusától, de feltételezi a politikai és szakmai hozzáértést. Szükségszerűen megköveteli az önálló véleményt, állásfoglalást a döntések kialakítása során és a végrehajtás részkérdéseiben, a dolgozókat érintő minden kérdésben a bizalmitól a szaktanácsig. Arra van szükség, hogy a jog- és hatásköröket a munkavállalói érdekvédelemben, az érdekképviselet terén minden szinten biztosítsuk. Az eredményes érdekvédelmi munka feltételezi mindenekelőtt, hogy elemezzük, melyek azok a tagsági igények, amiket képviselnünk kell, melyek megvalósulása megerősíti a bizalmat, tagságunk azonosulását céljainkkal, törekvéseinkkel. Szeretném felhívni az országos értekezlet figyelmét arra, hogy az önállóság nem pusztán elhatározás kérdése. Erre tudatosan és folyamatosan alkalmassá kell tenni az alapszervezeteket, a társadalmi aktívákat, a vezető testületeket és az apparátusokat is. Ennek az igénynek szükséges alárendelni a munkamódszereket, az oktatást, a káderképzést, a tagsággal való kapcsolatot, a szakszervezeti munka értékmérőit. Az önállósághoz szorosan tartozó kérdés a saját nyilvánosság követelménye. Nem képzelhető el az érdekképviselet a szakszervezeti munka vitele, tagságunk folyamatos, nyílt, őszinte tájékoztatása nélkül. De szükségesek hozzá a jogi garanciák, amelyek egyértelművé teszik a partnerekkel folytatandó viták, illetve egyeztetések kimenetelét. Ezért tiltakozunk a szakszervezeti jogok megnyirbálása ellen. Úgy ítéljük meg, hogy nem a csökkentésre, hanem azok növelésére és az országos szakszervezeti testületekre is kiterjesztve kell a szakszervezeti jogokat rögzíteni. Itt a szakszervezeti törvény megalkotására gondolok. Mint már említettem az érdekmozgások felszabadításával egy időben, szükséges munkánk súlypontját az érdekvédelemre helyezni. Itt kívánok kapcsolódni a már említett, december 2-ától 4-éig tartó, szakszervezetek országos értekezletéhez. Az értekezlet fő céljául a szakszervezeti munka megújítását, az érdekképviselet és érdekvédelem egyértelmű érvényesítését jelölte meg. Ennek rendelt alá minden szervezeti, felépítési, a mozgalmi élet minden területén végzendő feladatot. Az értekezlet döntött abban, hogy 1989 végére vagy 1990 elejére az Országos Tanács hívja össze Együvé tartozni, szakmai érdekvédelem, önálló alapszervezetek A kiadott írásos előterjesztésben „A szervezeti élet fejlesztése” című fejezetben rögzítettük azt a három nagyon fontos területet, amely éppen a tagsági vita, az alulról építkezés igénye alapján került megfogalmazásra. Az együvé tartozás igényét, a szakmai jellegű érdekvédelmet, az alapszervezetek önállóságát. Ebből kiemelem a szakmai jellegű érdekvédelmet, mely új szervezeti formákra vonatkozó megjelölést is magában foglal. A direktebb, markánsabb érdekvédelem megvalósítására ágazatunkon belül a XXI. kongresszuson létrehozott szakmai rétegbizottságok munkájának tapasztalataira alapozva, szakmai rétegtanácsokat alakítanánk ki, illetve alakítanak ki a szakmák. Ezek a szakmai tanácsok nem munkabizottságként működnek majd, hanem jogosítványokkal ellátottan érdekeket képviselnek és védnek. A jelenlegi rétegbizottságok gyakorlatilag ilyen feladatokat nem látnak el, hanem különböző szakmai anyagokat véleményeznek vagy állítanak össze. Ha az országos értekezlet egyetért a vezetés elképzeléseivel munkánk megújításáról, az érdekképviseletre és érdekvédelemre vonatkozóan, akkor az itt elhangzó javaslatok és vélemények figyelembevételével az előrehozandó saját kongresszusunkig - melyet ez év október végére, november elejére javasolunk öszszehívni — konkrétan kidolgozzuk az új alapszabályt, és részleteiben megfogalmazzuk a feladatokat. A fenti követelményeket figyelembe véve három szakmai rétegtanács megalakítására teszünk javaslatot. Elnökségünk és a központi vezetőségünk ezzel egyetértve arra hívja fel a figyelmet, hogy a három szakmai tanács mellé éppen az eltérő érdekük miatt, egy értelmiségi tanács létrehozásának szükségességétvizsgáljuk meg. Itt azonban nem lehet azonos alapelvünk a szakmai tanácsokkal, mert ez a tanács ugyan értelmiségieket tömörít magába, de mind a három szakmai területről. A kiadott anyagokban utalunk arra, hogy az apparátust hozzá kívánjuk igazítani az új feladatokhoz. Ez alatt azt értjük, hogy újra kell elemezni a feladatokat, a leterheléseket, a területek igényeit, az eddig kialakult módszereket, és ha a munka úgy kívánja, változtatunk felállásunkon. E megoldások persze korántsem jelentik azonban azt, hogy nem törődünk az életkorral és a nemmel öszszefüggő rétegekkel. Itt elsősorban a fiatalokra, a nőkre és a nyugdíjasokra gondolok. A valóságos gondoknak megfelelően, külön szükséges foglalkozni a fiatalokkal. Azokkal a tényezőkkel, amelyek elősegíthetik társadalmi és munkahelyi beilleszkedésüket, felgyorsíthatják az életkori sajátosságokból adódó gondjaiknak csökkentését (lakáshoz jutás, családalapítás, elhelyezkedés stb.). Köztudomású, hogy az elmúlt esztendő kényszerű BŐRIPARI DOLGOZÓK 1989/JANUÁR-FEBRUÁR intézkedései a fiatalok mellett legjobban a nyugdíjasokat érintették, és körükben komoly gondot okoztak. Ezért szükséges, hogy a már meglevő alapszervezeti szerény pénzalapok lehetőségei mellett, szakmai szinten is segítsünk létrehozni egy, a nyugdíjas szaktársaink megsegítésére szolgáló pénzalapot. Ezzel együtt természetesen követelnünk kell az alacsony nyugdíjak felemelését a társadalmi minimumra, majd a nyugdíjak reálértékének folyamatos megőrzését. Nem kevésbé tartom szükségesnek kiemelni a nőpolitikai feladatok fontosságát. Azért is, mert az erősödő szociálpolitikai feszültségek, a gyermeknevelés növekvő gondjai, a foglalkoztatáspolitika negatív hatásai szükségessé teszik, hogy a biőpolitika területén is átgondoljuk, átrendezzük jövőbeni tennivalóinkat. A feladatok között megfogalmaztuk, hogy az értelmiség körében és érdekében végzett munkánk tartalmi, módszerbeli és minőségi változása is szükséges. Tevékenységünk lényegének tekintjük a műszaki fejlődés szolgálatát, a szellemi alkotómunka feltételeinek javítását, valamint az e rétegek körében felhalmozott tudás és tapasztalat bekapcsolását a szakszervezeti munkába is. Önmagában a béralku nem oldja meg gondjainkat a gondolatok után, szeretnénk rátérni ágazatunk élet- és munkakörülményei alakításával, bér- és szociálpolitikával összefüggő feladatainkra, írásos előterjesztésünkben is határozottan kiállunk a bérreform minél előbbi bevezetése mellett. Üdvözöljük azokat a szakszervezeti és kormányzati lépéseket, melyeket ez irányba tettek. Itt alapvetően a béregyeztetési mechanizmus bevezetésére gondolok. A béralkurendszer egyfajta lehetőség az igazságosabb bérezés megteremtésére, az elkülönült keresetszabályozással szemben, de önmagában ennek működése még nem oldja meg iparágunk keresetelmaradását. A szakszervezetünkhöz tartozó szakmák dolgozóinak bérhelyzete 1989-ben az eddig megismert szabályozásokat is figyelembe véve, saját erőből nem javítható. Az eddig kialakult ellentmondást még csak csökkenteni sem lehet. A béralkuból adódó lehetőségek a mi szakmánkban nem használhatók ki. A nagymértékű nyereségelvonás miatt képtelenség a béremelés feltételeinek megteremtése a vállalatoknál. Különösen azoknál, amelyek szovjet exportra termelnek. Az e célra adott támogatás csökkentése a csupán veszteséggel gyártható termékek egész sorát, „eredményezi”, ami nem a vállalati tevékenység hibája. Várható a belföldi kereslet csökkenése is a cipők iránt. Ez további kedvezőtlen kihatással van a jövedelmezőségre. A cipők jelenlegi fogyasztói ára mármár az elviselhetőség határán mozog. Egy esetleges további áremelés erősen megkérdőjelezheti az eladhatóságot. E tényezők nemcsak a bérrendezést nehezítik, hanem még a minimális műszaki fejlesztést sem biztosítják. Olyan helyzet elé nézünk, amikor a bérszabályozásban feloldják ugyan az eddigi korlátokat, de a másik oldalon olyan pénzügyi helyzetet és gazdasági kényszert teremtenek, amely lényegesen kedvezőtlenebb, mint a jelenlegi. A legutóbbi, december 22-i országos érdekegyeztető tanácsülésen kialakult vitában kitűnt, hogy a kormányzati szervek érzékelik az e területen kialakult bérfeszültségeket. Éppen ezért érthetetlen számunkra, hogy az újságban megjelent kommünikében a mi ágazatunk bérhelyzete még csak szóba sem került, annak ellenére, hogy ismert a bőr-, szőrme- és cipőipar bérszintje mindenki előtt. Nem került szóba a már konkrétan januárban bevezetésre kerülő adómentesség kedvezményezettjei körében, de nem kerül az előrejelzés szerint a jövőben sem. Tiltakozunk a bennünket hátrányosan érintő döntések ellen! Kérjük és követeljük a felsőbb szervektől, így a SZOT-tól is, hogy végre vegyenek észre bennünket és a tárgyalásoknál megfelelően képviseljék ágazatunk tagságát Kicsik vagyunk? Lehet. Ezzel együtt saját magunk és népgazdaságunk számára becsületesen, szorgalmasan és általában eredményesen dolgozunk. Éppen ezért tartjuk szükségesnek a tényleges bérreform minél előbbi bevezetését és azt, hogy központi beavatkozással azonos eséllyel indulhasson ágazatunk is a béregyeztetési tárgyalásokon. Ha ez nem történik meg, akkorkilátástalannak látjuk helyzetünket. Itt azonban szeretném kiemelni, hogy vállalatainknak is van még mit tenniük saját portájukon. Szűk keresztmetszeteik következetes feltárásával, a munkafolyamatok és a konkrét munka fegyelmezett végrehajtásával maguk is nagyon sokat tehetnek dolgozóik bérszínvonalának emeléséért. Emberséges megoldást az esetleges csődeljárásoknál! Szorosan idekapcsolódik az a gondolatom is, hogy gazdaságirányításunk szervezetei koncepcióik kidolgozásánál gondoljanak arra, hogy a gazdaságpolitika