Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye 1. kötet (Magyarország vármegyéi és városai, 1910)

PEST-PILIS-SOLT-KISKUN VÁRMEGYE KÖZSÉGEI - Soltvadkert - Solymár

Soltvadkert. 128 Pest-Pilis-Solt-Kiskun, vármegye községei: Solymár, érsekség ősi birtoka. 1348—1500-ban köznemeseknek is volt itt birtokuk. A középkorban Fejér vármegyéhez tartozott. A vármegye solti széke vagy járása törvénytevő gyűléseinek székhelye volt. A református egyház az 1626—29. években már fennállott. Anyakönyveik 1755-ben veszik kezdetüket. A török hódoltság alatt a község nem pusztult el teljesen. 1690-ben is a lakott helyek között szerepel s 1695-ben 2 egész portát vetettek ki rá. 1715-ben mezővárosként 63 háztartással szerepel az összeírásban, 1720-ban pedig 127-el. Ekkor Kall, Mari­háza és Rebel nevű puszták tartoztak hozzá. Lakosai mind magyarok voltak. 1737-ben a Bosnyák család volt a helység földesura. E család után a báró Révay, gróf Berchtold, báró Benaut, gróf Nemes, gróf Vécsey, gróf Benyovszky, gróf Cebrián, gróf Pongrácz családok örökölték. A róm. kath. templom 1870-ben épült. A gróf Vécseyektől épített kastély jelenleg a r. kath. plébániáé. 1848 előtt a gróf Vécsey, Benyovszky és Nemes családok voltak a helység földes­urai. Az 1838, 1862, 1876, 1878 és 1891. években árvíz pusztította el a község határát. A határrendezés, elkülönzés és tagosítása 1865-ben történt. Jelenleg gróf Nemes Jánosnak és Albertnek, gróf Cebrián Istvánnénak, Hubay Jenőné szül. gróf Cebrián Rózának, gróf Schaffgotsch Rezsőnek, gróf Teleki Gyulának, Schönfeld Mórnak és Hetényi Mórnénak van itt nagyobb birtoka. A községben van kaszinó, több társaskör és egy szeszgyár. A községhez tartozik Máriaháza, azelőtt Mariháza, mely a solti közbirtokosságé . Révbér a Dunaparton, innen rév jár át a Dunán, mely Solt és Dunaföldvár között közvetíti a közlekedést. A puszta a gróf Teleki család birtoka, hol gróf Teleki Gyulának csinos úri­laka van. Soltvadkert. Nagyközség a budapest—szabadkai vasútvonal mellett. La­kosainak száma 7423, a kik mind magyarok. Vallásra nézve legtöbb az ág. evan­gélikus, de jelentékeny a róm. kath., ref. és izr. vallású is. Lakóházak száma 1352. Posta, távíró és vasúti állomás helyben. Az 1426—1508. években említik az ok­levelek. 1426-ban a Vadkerti, 1493—1504-ben a Vadkerti Sulyok család volt itt birtokos. 1504-ben a Simon család is Vadkerti előnévvel szerepel. 1690-ben a török hódoltság után elhagyott helyként írták össze. 1721 táján kezdett benépe­sülni. Ekkor a Tegzes család birtokában találjuk. 1721-ben a róm. katholi­kusoknak már anyaegyházuk is volt itten. 1727 táján báró Orczy István bir­tokába ment át. 1800-ban az Orczyak zálogba adták Lukáts Antalnak, a ki azt 1756-ig bírta. Ő építtette itt a jelenleg községházául szolgáló kúriát is és az Orczyak birtokát 1872-ben megvette 960.000 frtért. Jelenleg nagyobb bir­tokos nincs a helységben. A reformátusok 1745-ben alakították meg itteni anyaegyházukat. Az ág. evang. egyház szintén 1745-ben keletkezett. A róm. kath. templom 1809-ben épült és 1855-ben helyreállították. Az ágostai evan­gélikusok 1836-ban, a reformátusok 1805-ben építették föl templomukat. A köz­ségben van két takarékpénztár, négy olvasókör, ipartestület, egy gőzmalom, borprésgyár, sodronyfonó, gyapjúfésü­lőgyár, czementlap és czementcső-gyár. Érdekesebb dűlőnevek : Ipar, Csonthalom és Szarvaskút; ez utóbbihoz, valamint a község nevéhez az a hagyomány fűződik, hogy valamikor itt volt az Árpád­házi királyok vadaskertje. Hozzátartozik Böszér és Csáborpuszta, Solymár. Nagyközség a budapest—esztergomi vasút mentén. Lakosainak a száma 2461, a kik németek s róm. kath. vallásúak. A lakóházak száma 373. Posta, távíró, távbeszélő és vasúti állomása helyben. 1255-ben IV. Béla király, Hidegkúttal együtt, a margitszigeti apáczáknak adja a Mecse nevű birtokért cserébe. A XIII. század második felében (1244—66) a Baar-Kalán nembeli II. Nána comes is birtokos volt itt, miként arról végrendeletében is meg­emlékezik. Váráról 1401-ben történik említés. 1435-ben Borbála királyné birto­kában találjuk, a ki után Erzsébetnek, Albert király özvegyének a birtokába kerül. Erzsébet 1442-ben a Korbáviai grófoknak adta zálogba, de nem sokáig maradhatott kezükön, mert 1444-ben az Olnodi Czudarok birtoka, a kik ebben az évben 600 forintért a Rozgonyiaknak zálogosították el. 1455-ben Garai László nádor, 1468-ban Garai Jób és Tijlaki Miklós bírták. 1490-ben Corvin János birto­kában találjuk. Ez időből maradtak fenn, a mai községtől mintegy 1000 méter­nyire, az úgynevezett ,,Sch­lossberg"-en egy épület romjai, melyek a szájhagyo­mány szerint, Mátyás király vadászkastélyának maradványai lennének. A török hódoltság alatt elpusztult. Az 1629—95. évi összeírásokban az elpusztult helyek között szerepel. 1715-ben 16, 1720-ban 47 adóköteles német háztartást vettek

Next