Borsod - Miskolci Értesítő, 1869 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1869-01-07 / 1. szám

Miskolcz, január 7. 1869._____________1-SŐ Szám.___________Harmadik évfolyam. Tárt ér­dekeket képviselő és vegyes tartalmú heti közlöny. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: BEIGTATÁSI DÍJ: Helyienházhoz hordva: Vidékre postán küldve. Előlegesen fizetendő. Bélyegdij: Fél évre . . 2 frt •­ kr. Fél évre . . . 2 frt — kr. 50 szóig . . . . 50 kr. Minden hirdetéstől. . 30 kr. Egész évre • • 4 „ — „ Egész évre . . 4 „ — „ 50-től 400-ig 1 frt. — „ Nyilt tér sorsa . . . 15 kr. Virginiában szokásos dohány­kezelés és szárítási kísérlet. A magas kormány egyéb bölcs in­tézkedései mellett — a dohánytermelést is tanulmányozás tárgyává tenni szüksé­gesnek látván; — utazás és kísérleteket hozott nemcsak javaslatba, de tényleges alkalmazásba is. Minthogy pedig a Virginiában ter­melt dohány — jól égő és zamatos tulaj­donságánál fogva leginkább megfelel a­­zon kivánalmaknak, melyek a fogyasz­tók részéről — különösen a szivarnál követeltetnek ; nagyon természetes, hogy mint ilyen — a világ­kereskedésben leg­elöl foglal helyet s nem megvetendő ré­szét képezi a financiális jövedékeknek. Nem lehet tehát csodálni, hogy ma­gyar dohányunk hire s kiviteli kelendő­sége ép oly arányban sülyed, mint a mi­nőben a virginiai s egyéb jobb kezelés­ben részesült — például a hollandi do­hány értéke emelkedik, és pedig oly é­­rezhetően magyar dohányunk rovására, miként külföldön termel vényünket— már plane surrogatum névvel bélyegezik. Pedig ezen sülyedés okát egyedül saját hanyagságunk, é­s dohányterme­lésünk körüli ferde eljárásban találjuk fel, ép úgy, mint amazok az okszerű termesztés­i kezelésnek köszönik emel­kedésüket. Igenis korszerű tehát a magas kor­mány azon intézkedése, melynélfogva alaposan kivan meggyőződni s a termesz­tőket meggyőzödtetni arról: váljon nem lehetne e nálunk is ép oly használható do­hányleveleket előállítani, mint Ameri­kában, miáltal jelentékeny előnyök es­nének nem csak egyesek, de az állam részére is. Több dohánytermesztők szállíttat­­tak tehát fel a Virginiában szokásos do­hánytermesztés s illetőleg kezelés kísér­letének megtételére; s miután alulírott is azok közé tartoztam, a kísérletet lehető pontossággal megtenni kötelességemnek tartottam, ép úgy mint az eredményt nyilvánosságra hozni el nem mulaszt­hatom. Minthogy azonban a felszólítást sok­kal később kaptam, semhogy a kísérle­tet egészen elölről kezdhettem volna meg ; — tehát azt csak a rászok beülte­tése után, — a tisza vidékén divatos, úgynevezett nyiri faj dohánynyal tehet­tem meg. — Azon dohány­tőkék tehát, melyek e czélra felhasználandó!! leendettek — következő kezelésben részesültek. U­­gyanis: Amint a dohányfőkék 10 —12 le­vélre fejlődtek, — koronájuk­ s a többi felesleges levelektől megfosztottak; nem­csak azért, hogy szebb s tökéletesebb leveleket nyerjünk , hanem azért is, hogy ezáltal a dohánylevelek egyidőbeni é­­rése eredményeztessék. Mert míg a szo­kásos eljárásnál a dohány­levelek érése — s tehát leszedése is — , sőt 4 idő­szakban történik, a virginiai kezelés­nél mindenkép azon kell törekednünk, hogy a dohánylevelek érése egy időre essék. Az igy kezelt s természetesen min­den kacs­a mellékhajtásoktól tisztán tar­tott dohánylevelek — kellő érettségüket midőn elérték, neki mentünk a dohány­­tőkéknek, s azt görbe kertész késsel a földszintöt 3 — 4 ujnyira középen átszúr­ván — s függőleges vonalban mindig a középen haladva végig hasítottuk, mely után a tökét földszint elvágván 10 — 12- fös halmazokba leraktuk. Meg kell itt említenem, miként e­­zen műtétéi a legegyszerűbben s oly könnyen megy véghez anélkül, hogy a dohánylevelek legcsekélyebb megsértés­nek is lennének kitéve; — miként 5 — 6 egyén naponta egy 1200 □ öles hold e módoni leszedését igen könnyen elvé­gezheti. A levagdalt s halmocskákba rakott tőkék ezután vagy ott hagyatnak, — vagy pedig azonnal fedél alá szállíttat­nak ; a szerint, a­mint Virginiában is szokásos — kétféle methodus valamelyi­ke szerint akarjuk szárítani. Én mind a két methodust megkisér­­tem következőképen: Az első szerint — a levágott do­­hánytőkék a szabad ég alatt hagyattak az említett kis halmazokban, addig, mig annyira meghervadtak, hogy törékeny­ségüket elveszítvén — könnyebben ke­zelhettük; — ezután 40­ a láb magas áll­ványokon szabad ég alatt kétfelé hasított részeknél fogva — pálczákra akasztot­tak, oly közel egymáshoz, hogy a do­hánylevelek érintkezvén, egymásra nyo­mást nem gyakorolhattak, — s a meny­nyiszer a levelek a beszáradás következ­tében széjjel estek, mindannyiszor ösz­­szevonattam a pálczákat, hogy a szük­séges érintkezés mindaddig fentartassék, mig ezen első fermentátión keresztül nem estek. Ezen első füllesztés után a dohány­­tőkék egy e czélra átalakított fedeles ól­ba hozattak s ép az előbbi mód szerint ag­­gattattak fel 400 láb magas állványokra ; csakhogy itt a leveleknek egymást érin­teniük már nem lévén szabad, 6 — 7 uj­­nyi távolságra rendeztelek el egymás­tól, é­s a tüzeléshez azonnal hozzá fogtunk. Minthogy pedig a tüzelés közvetle­nül a dohánytökék alatt történik, legel­ső kellék, hogy száraz fával rendelkez­zünk, mely amellett, hogy egyenlően és kevés füstöt adjon, s ezen el nem mellőzhető füstnek is a lehető leghirtele­nebben el kell távoznia. E czélra én a nádfedélen közel egymáshoz kis lukakat csináltattam, melyen át a füst minden ol­dalról a leggyorsabban takarodott ki. Miután egy épen használatban nem levő 20/a öl széles és szolgált tüzelési helyisé­gül , a nagyon apró tüzeket akként al­kalmaztam,­­ hogy azok felváltott kö­rökre estek, — mert csak így ejthetem meg azon keskeny épületben, hogy a tüzek melege a dohányleveleket minde­nütt egyenlően érje, miután ez a jó si­kerülésnek egyik feltétele. Egy körülbelül 15 □ öles területen tehát 9 kis tűz égett, mint fentebb is em­­lítem a systematikus elrendezésben. E­­zen tüzek eleinte a lehető legkissebbek voltak, s csak fokonkint nagyob italtak , de soha sem annyira , hogy túl nagy me­leget fejlesszenek, avagy a lángok a do­hányleveleket érjék. A tüzelést addig folytattuk, míg a dohánylevelek a kellő szint és száradást el nem nyerték, a­mi az első methodus­­nál 36, a másodiknál pedig 48 óra alatt következett be. A­mint tehát a dohánylevelek a meg­kívántató száradási állapotot elérték, a tüzeléssel felhagytunk, — ámde a leve­lek oly szárazakká lettek, hogy a leg­csekélyebb érintkezésre töredeztek vol­na. Addig kelle hát várakoznunk, mig az esős idő megjöttével megereszkedtek. S valóban a negyed napra bekövet­kezett igen csekély elsőre — száraz do­hányleveleim annyira megnyirkosodtak.

Next