Borsod - Miskolci Értesítő, 1869 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1869-07-22 / 29. szám

Miskolcz, július 22. 1869. _ ______29-ik szám.________________Harmadik évfolyam. BORSOD m immmi­­mmmtél Társadalmi érdekeket képviselő és vegyes tartalmú heti közlöny. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Helyben házhoz hordva: Fél évre . . . 2 frt •­­kr. Egész évre . . . „ — „ Vidékre postán küldve Fél évre . . . 2 fV Egész évre . * BEIGTATÁSI DÍJ: Előlegesen fizetendő: 50 szóig . . . . 50 kr. 50-től 100-ig 1 frt. — „ Bélyegdij: Minden hirdetéstől . Nyílt tér sorsa . . . 30 kr. . 16 kr. Észrevételek. .. E lapok 24, 25-ik számaiban, egy­­ figyelmet ébresztő czikk jelent meg, mely a „keleti kérdést anyagi érdekeink szem­pontjából i1 tárgyalván , mind a gondola­tok szépsége, mind a retoricai irály ékes­sége, de magának a felhozott tárgynak a fontossága által is kitűnt, de miután egy­­­némely tekintetben , a czikk tartalmával egyet nem érthetek, a tárgy közérde­kességénél fogva, arra észrevételeket­­ tenni bátorkodom, mert úgy vagyok meggyőződve, hogy az eszme­csere, kü­lönösen anyagi érdekeink szempontjából, s mely érdekek helyes felfogásától függ, nemcsak jólétünk, de átalában fenmara­­dásunk is e földön, soha sem árthat, hasz­talan munkát nem tettünk még az esetben sem, ha tételeink nem állanak is ki, min­den tekintetben a bírálat tűzpróbáját,­l ennyit előre. Minden földirazilag fontos helyzet­nek, valamint a múltban megvolt, úgy meglessz jövőre is saját hivatása, a vi­lágfejlődés történelmében. így miként czikk író is mondja, „hazánk területén nemzetünknek jutott azon szerep , köz­vetítő kapcsol szolgálni, nyűgat és kelet között!“ Miként századokon át őrt állottunk,­­ és vérzettünk is a keresztény miveltség oltalmazásában, úgy feladatunk jövőre, nyugat és kelet népeinek békés , s köz­­jólétet árasztó érintkezéseiben , a viszo­nyok által kijelölt határok között , a köz­vetítés munkáját végezni, mely hivatás­nak betöltésére , annyival inkább hiszem, hogy mi leszünk egyrészt, földh­aki hely­zetünk előnyeinél fogva kiszemelve , mennyiben a világ­forgalomnak , már a közel­jövőben várható irány változása. Nem ringatom ugyan magamat vér­mes reményekben, hogy magyarország a világ­forgalomban, valaha nagyhatal­­­­mi állást foglalhasson el, de még csak ezt­­ sem várom, „hogy az Európai népeknek kelet ostromló nagy versenyében, tevé­keny részt vegyünk, miután helyzetünk egyedül a közvetítés szerepét engedi szá­munkra, hogy nyűgöt a­nyagi érdekei­nek keletre áramló csere forgalmában, részt vegyünk, s feladatunk saját érdeke­­­­ink szempontjából nem más mint ezen for-­­ galomból származó előnyüket önjavunkra­­ fölhasználni. Alig ha nem téved­t. czikk iró szemléletében mint ha „az európai pol- i gárosodó, ellenálltatlan ro- i ham­mal árán let felé“ honnan kö-­­ vetkezöleg, kö­tesünk czélja, keletnek­­ utalna bennünket, az anyagi érdekek szem- ! pontjából is. — A közmivelődés áramlata, minden­kor a népek terjeszkedésének irányát kö­­vette, ezek szerint az említett föltevés ellenkezik a népek terjeszkedésének tör­ténelmileg igazolt eddigi menetével, mert ellenkezőleg a népek fejlődésének iránya keletről indult és tart nyugatnak. Keleten találják fel évezredek előtt, az emberiség bölcsőjét, a keleti mivelő­­dés hintette szét a nyugati polgárisodás­­nak első csiráit, sőt napjainkban is, mi­ként czikk iró tudja a túl­telt Európa nyugatnak küldi fiait, hogy Amerika ős­­i erdeibe ültessék át a mivelődést; azon áramlat tehát mit észlel nyugatról kelet­nek , nem a népek terjeszkedésének, nem a civilisatiónak tejtáramlata, de az anyagi érdekek hatalma, nem más mint kelet és nyugat viszonyaiból kifejlett,­­ természetes szükségleteknek kényszerű következménye; s én kétlem hogy az anyagi érdekek ezen harczában , nyűgöt polgárisodása, újra vissza foglalni töre­kednék, a haladó emberiség által régen elhagyott posiliókat, s tanyát üssön még egyszer, akár Egyiptom vagy Arábia terén, akár Alexandriában, vagy Ba­bylon romjai között. úgy látszik, hogy alább maga czikk-­­ iró is, az egész hatalmas áramlatot, mit­­ szemlél keletfele, nem tartja utoljára is­­ egyébnek, nyűgöt kereskedelmi forgal­­­­mánál, ugyanis, Ausztria és Magyar­­ország keleti forgalmainak statisztikai adataira hivatkozván , e szempontból ve­szi bírálat alá küldetésünk szerepét, s azt mondja: „Hazánk gazdasági összekötte­tése a kelettel véletlenül csekély, s ke­leti forgalmunk nem csak a világ keres­kedésben, hanem még Ausztria keleti ke­reskedésében is elenyészik.“ — Senki nem tagadja hogy ez bizon­­gy van, de igen is megfogható körülményeknél fog­va van igy — mert mivel kelet nem szo­rul nyers terményeinkre mivel mi bővel­kedünk, ellenben azon ipar czikkeket szükségess, melyekkel mi nem bírunk, s melyeket nyugatról vásárol, világos hogy a mi forgalmunk kelettel csekély, mig nyugat kereskedése nagy, de mindezen körülményekből nem folyik, mint csal­hatatlan logikai következmény, hogy „elvetve azon rövid látók nézeteit, kik csak is, a mezőgazdaság kifejtésében vélik felismerni, Magyarország nemzet­­gazdasági feladatát, szilárd meggyőző­déssé váljék bennünk, hogy műipar nél­kül, számunkra nincs valódi civilisatio, nincs hivatás, nincs jövő, nincs fenma­­radás!“ Valóban nagyobb szerencsétlenség nem érhetne bennünket, mintha ezen jós­lat­szerű föltevés, az események jövő fejleményeiben igazolást nyerhetne , mert ha czikk író azt hiszi, hogy nemzetünkre civilisatio, hivatás, jövő, sőt fenmaradás is, csak azon feltétel alatt reménylhető, mikor a műipar nálunk oda fog fejlődni, hogy azon ipar­kereskedelmi forgalom­ban tényleg részt vegyünk, melyet nyu­gat Európa túl­népesedett államai ver­senyezve folytattak , úgy előre kétségbe kellene esnünk a jövendő felett, mivel úgy saját földterületi, gazdászati s né­pességi viszonyaink, valamint átalában a magyar faj természetes hajlamai mellett, részemről nem hiszem, hogy egy oly ha­talmas műipart, mely belszükségletein­­ket túláradva, a nemzeti civilisátió és jóllét, a kifelé ható expensív erő, alap tényezőjévé erősödhetnék, valaha terem­teni tudjunk, már csak azon egyszerű oknál fogva, mert nézetem szerint , az adott és létező körülmények között, el­lenkeznék ezen törekvés, valódi céllalai hivatásunk természetes irányával és fel­adatával. Orczy Gyula, Solymosy Samu helyettes ig. tanárnak a miskolci heh. hitv. Lyceum­­86*/n-ik iskolai évéről való rövid jelentése Ju­lius 4-én. Tanintézetünk beleidéről a mult év­ben annak 19 évig volt igazgatója tett hivatalos előterjesztést. E kötelesség tel­jesítése most r­ám hárult. Mert ő — a tudományos műveltség kárára — a test és lélek erejét is folytonos megfeszítését kí­vánó tanári pályáról — fájdalom megtör­ve és fogy­va egéségében , leköszönt csen­des elvonultságban és nyugalomban töl­tendő azon időt, melyet a gondviselés ke­gye számára még kimért. A pálya — me­lyen nemes hivatását betöltötte — nálunk jól tudjuk — nem úgy rendezett, hogy az önérzetes lélek — midőn már munkás­ságában megszakadások állanak be — azon továbbra is megmaradhasson. De el­­jövend nem sokára az idő s ennek igy is kell lennie, midőn a haza szellemi mun­kásait is kiváló védelmébe fogadja s nem

Next