Borsod - Miskolci Értesítő, 1869 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1869-07-22 / 29. szám
Miskolcz, július 22. 1869. _ ______29-ik szám.________________Harmadik évfolyam. BORSOD m immmimmmtél Társadalmi érdekeket képviselő és vegyes tartalmú heti közlöny. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Helyben házhoz hordva: Fél évre . . . 2 frt •kr. Egész évre . . . „ — „ Vidékre postán küldve Fél évre . . . 2 fV Egész évre . * BEIGTATÁSI DÍJ: Előlegesen fizetendő: 50 szóig . . . . 50 kr. 50-től 100-ig 1 frt. — „ Bélyegdij: Minden hirdetéstől . Nyílt tér sorsa . . . 30 kr. . 16 kr. Észrevételek. .. E lapok 24, 25-ik számaiban, egy figyelmet ébresztő czikk jelent meg, mely a „keleti kérdést anyagi érdekeink szempontjából i1 tárgyalván , mind a gondolatok szépsége, mind a retoricai irály ékessége, de magának a felhozott tárgynak a fontossága által is kitűnt, de miután egynémely tekintetben , a czikk tartalmával egyet nem érthetek, a tárgy közérdekességénél fogva, arra észrevételeket tenni bátorkodom, mert úgy vagyok meggyőződve, hogy az eszmecsere, különösen anyagi érdekeink szempontjából, s mely érdekek helyes felfogásától függ, nemcsak jólétünk, de átalában fenmaradásunk is e földön, soha sem árthat, hasztalan munkát nem tettünk még az esetben sem, ha tételeink nem állanak is ki, minden tekintetben a bírálat tűzpróbáját,l ennyit előre. Minden földirazilag fontos helyzetnek, valamint a múltban megvolt, úgy meglessz jövőre is saját hivatása, a világfejlődés történelmében. így miként czikk író is mondja, „hazánk területén nemzetünknek jutott azon szerep , közvetítő kapcsol szolgálni, nyűgat és kelet között!“ Miként századokon át őrt állottunk, és vérzettünk is a keresztény miveltség oltalmazásában, úgy feladatunk jövőre, nyugat és kelet népeinek békés , s közjólétet árasztó érintkezéseiben , a viszonyok által kijelölt határok között , a közvetítés munkáját végezni, mely hivatásnak betöltésére , annyival inkább hiszem, hogy mi leszünk egyrészt, földhaki helyzetünk előnyeinél fogva kiszemelve , mennyiben a világforgalomnak , már a közeljövőben várható irány változása. Nem ringatom ugyan magamat vérmes reményekben, hogy magyarország a világforgalomban, valaha nagyhatalmi állást foglalhasson el, de még csak ezt sem várom, „hogy az Európai népeknek kelet ostromló nagy versenyében, tevékeny részt vegyünk, miután helyzetünk egyedül a közvetítés szerepét engedi számunkra, hogy nyűgöt anyagi érdekeinek keletre áramló csere forgalmában, részt vegyünk, s feladatunk saját érdekeink szempontjából nem más mint ezen for- galomból származó előnyüket önjavunkra fölhasználni. Alig ha nem tévedt. czikk iró szemléletében mint ha „az európai pol- i gárosodó, ellenálltatlan ro- i hammal árán let felé“ honnan kö- vetkezöleg, kötesünk czélja, keletnek utalna bennünket, az anyagi érdekek szem- ! pontjából is. — A közmivelődés áramlata, mindenkor a népek terjeszkedésének irányát követte, ezek szerint az említett föltevés ellenkezik a népek terjeszkedésének történelmileg igazolt eddigi menetével, mert ellenkezőleg a népek fejlődésének iránya keletről indult és tart nyugatnak. Keleten találják fel évezredek előtt, az emberiség bölcsőjét, a keleti mivelődés hintette szét a nyugati polgárisodásnak első csiráit, sőt napjainkban is, miként czikk iró tudja a túltelt Európa nyugatnak küldi fiait, hogy Amerika ősi erdeibe ültessék át a mivelődést; azon áramlat tehát mit észlel nyugatról keletnek , nem a népek terjeszkedésének, nem a civilisatiónak tejtáramlata, de az anyagi érdekek hatalma, nem más mint kelet és nyugat viszonyaiból kifejlett, természetes szükségleteknek kényszerű következménye; s én kétlem hogy az anyagi érdekek ezen harczában , nyűgöt polgárisodása, újra vissza foglalni törekednék, a haladó emberiség által régen elhagyott posiliókat, s tanyát üssön még egyszer, akár Egyiptom vagy Arábia terén, akár Alexandriában, vagy Babylon romjai között. úgy látszik, hogy alább maga czikk- iró is, az egész hatalmas áramlatot, mit szemlél keletfele, nem tartja utoljára is egyébnek, nyűgöt kereskedelmi forgalmánál, ugyanis, Ausztria és Magyarország keleti forgalmainak statisztikai adataira hivatkozván , e szempontból veszi bírálat alá küldetésünk szerepét, s azt mondja: „Hazánk gazdasági összeköttetése a kelettel véletlenül csekély, s keleti forgalmunk nem csak a világ kereskedésben, hanem még Ausztria keleti kereskedésében is elenyészik.“ — Senki nem tagadja hogy ez bizongy van, de igen is megfogható körülményeknél fogva van igy — mert mivel kelet nem szorul nyers terményeinkre mivel mi bővelkedünk, ellenben azon ipar czikkeket szükségess, melyekkel mi nem bírunk, s melyeket nyugatról vásárol, világos hogy a mi forgalmunk kelettel csekély, mig nyugat kereskedése nagy, de mindezen körülményekből nem folyik, mint csalhatatlan logikai következmény, hogy „elvetve azon rövid látók nézeteit, kik csak is, a mezőgazdaság kifejtésében vélik felismerni, Magyarország nemzetgazdasági feladatát, szilárd meggyőződéssé váljék bennünk, hogy műipar nélkül, számunkra nincs valódi civilisatio, nincs hivatás, nincs jövő, nincs fenmaradás!“ Valóban nagyobb szerencsétlenség nem érhetne bennünket, mintha ezen jóslatszerű föltevés, az események jövő fejleményeiben igazolást nyerhetne , mert ha czikk író azt hiszi, hogy nemzetünkre civilisatio, hivatás, jövő, sőt fenmaradás is, csak azon feltétel alatt reménylhető, mikor a műipar nálunk oda fog fejlődni, hogy azon iparkereskedelmi forgalomban tényleg részt vegyünk, melyet nyugat Európa túlnépesedett államai versenyezve folytattak , úgy előre kétségbe kellene esnünk a jövendő felett, mivel úgy saját földterületi, gazdászati s népességi viszonyaink, valamint átalában a magyar faj természetes hajlamai mellett, részemről nem hiszem, hogy egy oly hatalmas műipart, mely belszükségleteinket túláradva, a nemzeti civilisátió és jóllét, a kifelé ható expensív erő, alap tényezőjévé erősödhetnék, valaha teremteni tudjunk, már csak azon egyszerű oknál fogva, mert nézetem szerint , az adott és létező körülmények között, ellenkeznék ezen törekvés, valódi céllalai hivatásunk természetes irányával és feladatával. Orczy Gyula, Solymosy Samu helyettes ig. tanárnak a miskolci heh. hitv. Lyceum86*/n-ik iskolai évéről való rövid jelentése Julius 4-én. Tanintézetünk beleidéről a mult évben annak 19 évig volt igazgatója tett hivatalos előterjesztést. E kötelesség teljesítése most rám hárult. Mert ő — a tudományos műveltség kárára — a test és lélek erejét is folytonos megfeszítését kívánó tanári pályáról — fájdalom megtörve és fogyva egéségében , leköszönt csendes elvonultságban és nyugalomban töltendő azon időt, melyet a gondviselés kegye számára még kimért. A pálya — melyen nemes hivatását betöltötte — nálunk jól tudjuk — nem úgy rendezett, hogy az önérzetes lélek — midőn már munkásságában megszakadások állanak be — azon továbbra is megmaradhasson. De eljövend nem sokára az idő s ennek igy is kell lennie, midőn a haza szellemi munkásait is kiváló védelmébe fogadja s nem