Borsod - Miskolci Értesítő, 1869 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1869-04-08 / 14. szám

Miskolcz, április 8. 1869._______ 14-ik szám. __________ Harmadik évfolyam. BORSOD mmmmmimm. Társadalmi érdekeket képviselő étartalmú heti közlöny. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : BEIGTATÁSI DÍJ: Helyben házhoz hordva: Vidékre postán küldve. Előlegesen fizetendő. Bélyegdij: Fél évre . . 2 frt - kr. Fél évre . . . 2 frt — kr. 50 szóig .... 50 kr. Minden hirdetéstől. . 30 kr. Egész évre • • 4 ., „ Egész évre . 4 „ — „ 50-től 100-ig 1 írt. — „ Nyilt tér sorsa . . . 15 kr. A miskolczi iparsegélyző egylet közgyűlése martius 29-én. n. B ó (s o g dr. beszéde után Popper Jósef tr. szót emelt a választmány javaslata mellett. Előre bocsátván, hogy nincsen azon helyzetben mint az előtte szállott tagtárs, hogy nézeteit a fenforgó tárgy körül megváltoztathatta volna, mert ma is, mint mindig az első percz- től fogva, mióta az átalakulási eszme a választmány kebelében felmerült, határozottan ragaszkodik az iparsegélyző egylet jelen szerkezetben való fenmaradásához; teljes meggyőződéséből pártolja a választmány által javaslott módozatokat, mint olyanokat, melyek az egylet jövőjét biztosítják , és azon kedvező reményeket , melyekre már az eddigi eredmények feljogosítanak , csak így előbb utóbb teljesülhetek. Szóló sajnálja, hogy rövid másfél év alatt az egylet tagjai egy részénél a vélemények annyira megváltoztak, hogy míg a társulat keletkezését tisztán egy philantropicus a kölcsönös önsegélyezési eszmének köszöni, azt ma sokan nem egyébnek akarják tekinteni, mint pusztán egy pénzkereső gépnek (Mécs). távol van attól, hogy pénzbeli dolgoknál az érzelgésnek túlnyomó vagy éppen egyedüli befolyást engedne, hanem ha nemesebb czélokat összeegyeztetni lehet a részvevő tagok saját anyagi érdekeikkel, és ha az utóbbiak a közérdek előmozdításával is öszhangzatban vannak , akkor azt hiszi hogy a népbaráti tekinteteket nem szabad háttérbe tolni. Az iparsegélyező egylet jelen alapja: egy gyűjtő takarékpénztáré, melyet a választmány egy része — a kisebbség — részvényes banktársulattá átalakítani akar. Bódogh közbeszólt: a „bank“ szót nem említettem meg. Popper folytatja: igaz hogy a tisztelt tagtárs nem nevezte meg a ,,bankot,“ hanem aki az igazgató tanács és a választmány ebbeli tanácskozásaiban részt vett, jól tudja, hogy itten egy bankterv forog fen, mely szerint 200 frtos részvények bocsáttatnak ki, ezekre egyelőre csak 40% vagyis 80 frt. fizettetnék be, és minden eddigi iparsegélyezési egyleti részlet egy egész részvény egy ötödét képviselné. (több oldalról igaz, úgy van.) Szóló a takarékpénztári alapot olyannak tekinti, mely ráhjtlenült, de különösen hazánkban a díszpróbát kiáltotta, mi a bankokról, még pedig a vidéki bankokról bebizonyítva nincsen, sőt ha kissé a bankok történelmében széjjel tekintünk — azt tapasztaljuk, hogy úgy Amerikában, mint Angliában, Frankhonban bizonyos politikai vagy kereskedelmi válságok bekövetkeztével a vidéki bankok egymásután meg is buktak, iszonyú köznyomort hagyván hátra. Szónok utal továbbá a részvényekkel való szédelgésekre (Credit mobilier stb.) hogy kimutassa, miszerint az iparsegélyező egylet eddigi alapja, a részletenkénti fizetés az egyszerre befizetendő részvények helyett, sokkal inkább ajánlható, már azon oknál fogva is, mert pénzintézetünk democratikus alapja megörizlelik , míg ha részvénytársulattá alakíltatik át, a részvények előbb utóbb tapasztalás szerint tehetősb pénzlőzsérek kezeibe gyűlnek össze. Végre nem tud megválni azon eszmétől, mely reá nézve a társulat alapításánál különös vonzerővel bírt, hogy a miskolci iparsegélyező egylet megmaradván az eredetileg tervezett alapján, tíz év múlva városunk minden rendű polgárai, gazdagabbjai úgy mint szegényebbjei, egy negyed millió forintból álló tőkével fognak rendelkezhetni, tehát oly pénzerővel, mely nem csak a tagtársak magány érdekeit hathatósan előmozdíthassa , hanem pénzszegény városunk és vidékünk közgyarapodásának fejlesztésében nevezetes tényezőt fog képezhetni. Azon érvre áttérve, hogy ha az iparsegélyező egylet nem alakul át bankká, akkor idegen consortiumok által túlszárnyaltathatnátk, és a remélhető haszon idegen vállalkozók kezére játszatlannék. Szóló előtt nem nyom semmit. — Először azért nem, mert aki a hely- és vidék közforgalmi viszonyait ismeri, jól tudja hogy itten még azok a tényezők nem léteznek, melyek egy bank virágzását feltételezik. Aki a takarékpénztár üzletét évenként figyelemmel kiséri, vagy az iparegylet eddigi forgalmát tekinti; meggyőződhetett arról, hogy rövid folyamatú, a lejárás napján kivétel nélkül készpénzzel fizetendő váltók, lebegő, ideiglenes és így csekélyebb kamattal is beérő gyümölcsözést kereső pénzkészletek, nálunk vajmi ritkán fordulnak elő ; egy újból alakulandó bank tehát ismét csak a takarékpénztárak üzletére szorítkozhatnék leginkább, itten pedig a concurrentiától nincsen mit féltenünk, mert a betevő feleknek nagyobb előnyöket, mint a takarékpénztár és az iparegylet az új bank nem lesz képes engedményezni, inkább csekélyebbeket; a kölcsön kérő közönség pedig az elmondottak szerint inkább fizet ma—1 százlélival többet kamat fejében, ha nyugodtan számíthat arra, hogy a lejárat napján a készpénzzel való fedezés nem fog szigorúan bekövektelni tőle. Ahelyett tehát, hogy az iparsegélyező egylet önmagát feloszlattassa, és bizonytalan, nem minden kockázattól ment új vállalati kísérletbe bocsátkoznék. Popper úr. azon véleményt pártolja, hogy a miniszteri rendeletnek való elégtételével, és egy külön biztosítéki alap teremtésével — melynek minden részlet után 9 hónapon át havonként 50 kvnyi töblettel járulnánk az egylet pénztárához — lépjen , az egylet a takarékpénztárak sorába, a mellett szem előtt tartván, mindazon humanisztikus, közhasznú és különösen az itteni iparos osztályra jótékony befolyással bíró elveket, melyek kedvéért az iparsegélyező egylet főleg alakult. Szóló azzal végező a közönség szinte egy nagy részéről zajos tetszéssel fogadott beszédét, hogy a közgyűlést felkéri, miszerint a közgyűlés a választmány által javaslott módozatokat elfogadni és az iparsegélyző egyletet jelen szerkezetében továbbra is fentartani méltóztassék. Török Sándor sajnálatát fejezvén ki, hogy ezúttal f. barátjával P.trral egy véleményen nem lehet, arra utal hogy a mai napság alakuló pénzintézetek, ha a többiekkel a versenyt kiáltani akarnák, részvényekre alapítják magukat; továbbá az alapító tagok befektetett tőkéik után minden évben, és nem mint nálunk csak tíz év lefolyása után, kívánhatják jogosan hogy osztalékban részesüljenek, végre az iparsegélyező egylet tagjait nem ismeri olyanoknak, kik arra a morális takarékossági kényszerre szorulnának, hogy havonként 50 kvnyi befizetésekre szabályzatilag kényszerítessenek, arról lévén meggyőződve, hogy aki azontúl apró betéteket akar tenni, abban nem gátoltathatván azt amúgy is nem fogja elmulasztani. — pártolja tehát Bódogh Jr. indítványát.