Borsod - Miskolci Értesítő, 1873 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1873-05-08 / 19. szám
Miskolcz, május 8. 1873. 19-ik szám. Hetedik évfolyam. BORSOD. Társadalmi érdekeket képviselő és vegyes tartalmú heti közlöny. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: BEIKTATÁSI DIJ: Helyben és vidékre : Rendkivülileg: Előlegesen fizetendő . Bélyegdij: Fél évre . . . 2 frt 2kr. Negyed évre . . 1 frt 20 kr. 50 szóig......................50 kr. minden hirdetéstől 30 kr.melyek Egész évre . . 4 „ — „ Nyílt tér sorsa. . 20 kr. 50-től 100-ig . 1 írt. — „ a kiadó-hivatalhoz intézendő. Megyei hivatalos közlemények. 1754. sz. al. 1873. A n. mélt. m. kir. földmivelés ipar és kereskedelmi minisztérium f. évi 5036. sz. a. kelt intézvényével Edelény városban egy pótvásár engedélyeztetvén , ezen vásár folyó évi május hó 30-ik napján fog megtartatni. Miről a közönség tudomás végett értesittetik. Kelt Miskolczon , 1873. ápril hó 30-án. Bay Bertalan, alispán. A szőlőtlen szőlész. Kik az ősi szokás szerint gyakorolt szőlészet és pinczekezelésbe belefásultak, azon meggyőződéssel táplálják magukat , hogy midőn 7 horál szőlőről legjobb években 25 — 30 akó bort szőrtek, senki sem tud jobban bánni a szőlővel, mint ők, s hogy boruk meglehetős jó, mert — barátaik s cselédjeik közt évenkint elfogy. De ha látjuk szóvárványosan az értelmiséggel mivelt szőlőt, s hogy annak holdja átlagosan 40 akót terem, meginog bennünk az ősi szokáshoz való ragaszkodás, átkezdjük látni, hogy a talaj minősége sokat nyom ugyan a szőlőmivelés szerencséjében, de ennél még többet ér a jó szőlőfajok ügyes megválasztása , a szőlőnek fokozott mivelése s általában a boroknak oly kezelése, mely az ősi szokásoktól sokban eltér. A miskolczi határban szám nélkül van parlag-szőlő, másik nagy része a szőlőtelepeknek avult fajokkal, csenevész zsebrák, zülledő gohér, s veresfajú meddő formintokkal van ültetve; s mégis a roppant kiterjedési táblázatok színezetén, ez idén, egyetlen egy hasábos ültetést nem látni az egész környékben. Ez nem haladásnak vagy visszamaradásnak, hanem sülyedésnek nyilvánvaló jele. Valóban ideje, hogy a mezei rendőrség maholnap ebbe avatkozni jogot kapjon. Mert itt a nemzeti gazdászat óriási léptekkel hanyatlik, s a családok jóléte tűnik el vele. Nemzeti botrány, hogy míg e század elején városunk külországra szóló jelentékeny borkereskedést fizeti, most a roszul mivelt szőlők átlagosan annyit teremnek, mennyi a gazda szükségletére fölmegy, avagy mi az? ha 40 ezer ft. áru bort adnak el ott, hol millióra lehetne értékesíteni a termést. Igaz, hogy a felkapott nagy napszám lényeges változást okoz a szőlőmivelésben; sok nem akkor és úgy munkáltathatja szőlőjét, mint annak természete megkívánja; de az efféle szorultság csak kivétel, tehát a panasznak helye nincs. A födolog — a munkás kezek, s ebben nem volt hiány, majd minden nap csapatosan ácsorogtak a föl nem fogadott napszámos emberek, s ez évben a múltakhoz képest tűrhető volt a napi díj. Ha hatalmú ember volnék, először is azokat az ezerféle pénzintézeteket — kevés kivétellel — záratnám be, melyek a már meglevő pénzt akarják mindenképen forgatni, holott józanon véve a dolgot, nem a meglevő tárgyat kell már keresni, hanem azt kell keresni, ami nincs; tehát az anyaföldtől kell kizsarolni azt, mit méhében rejteget, a köböl , földből kell először kincseket szerezni, azt értékesíteni, minek magában elhagyatva, semmi becse. Itt kell kezdeni a gazdagodás rendszerét, ez legyen abc-je népünk előtörekvésének. A tehetősbeli szőlőbirtokosok igen bölcsen tennék tehát, ha a szőlészetből, mint egyik nemzeti termelési szakból, némi tanulmányt csinálnának, ismereteket sőt jártasságot szereznének, s ne hagynák az egész mivelési módot vinczellérjek önkényének, mert ha mint a szabónak a bekecs, csizmadiának a csizma varráshoz értelmének kell lenni, hasonlag a paraszt vinczellér saját művészetéhez természeti tudománynyal bír is, ámde ezen vinczellérek megátalkodott szellemek a maguk nézetéhez, attól hajszálnyit eltérni nem akarnak, minden ujjítási kísérletet elleneznek, s ha szemben teljesítik is az újabb módozati parancsokat, miként a munkától a gazda elfordul , a maguk nótáját fújják. Szükséges tehát hogy a gazda urak szellemi fölénynyel is bírjanak vinczellérjeik fölött, s azokat a tudomány újabb vívmányai szerint kalauzolják. Avagy nem égető szüksége-e ez, midőn napi sétánk közt bukkanunk olyan szőlőkre, melyeknek úri gazdája a szakmányos munkásoknak a dolog folyama alatt feléje sem nézvén, esek úgy bántak a metszéssel, mint az asszonyok szokták a kendert nőni: bal marokkal átnyalábolták a vesszőket, s többnyire egy hóhérvágással nyakban metszettek el egyszerre minden vesszőt, s a meggyalázott tőkék most úgy néznek ki, mint a madárfogó gyermekek asztárái. — Ugyanitt a szomszéd úri gazdának máig nyutatlan és metszetlen a szőlője, míg az ifjú burján annyira emelkedett, hogy a róka és vaddisznó biztos tanyát verhet benne. Szent atyánk Bakhus! micsoda halálos bűnt követnek el ezen úriemberek a te országodban?! Vidékünkön — úgy látszik — a szőlészet zöme a mesteremberség körében fekszik Annál illetékesebb megrovás alá esik tehát ez osztály a hanyag munkáltatási rendszer iránt, mert mulasztásuk által nagyobb mérvű az ország vesztesége. Egyiknek szőlőjét fölverte a siska, másikénak homlokzatáról a víz lehozta a földet, s a megszaladt föld ott maradt az aljban betemetve az amúgy is zabállásig kövér tőkéket, holott a meredélyen föld nélkül éhen halnak el a jóravaló tőkék; a harmadikénak a lapályán is njakig sülyed a töke a földbe, ahelyett, hogy bátran kinyújtaná életerős nyakát, és a földdel érintkező töke feje megszakásosodik, ereje a számos fatlyú hajtásokba szétmállik, s gyümölcslélén lesz. Kárhozatos hanyagság! minden honpolgárnak kötelme az ország javát áldozattal is előmozdítani, annak felvirágzásához állása szerint ha homokszemekkel is, járulni, s midőn a közérdeket segítjük elő , észrevétlenül magány boldogságunkat talapítjuk, s különösen itt, ha gazdag vidékünk előnyeit kizsákmányolnánk tehetségünk szerint, a hit és jólét magaslatára emelkedhetnénk. Mentség nincs, magam is polgári kasztból származva tudom, mennyi időt fordíthat egy iparos család a szőlőmivelés közé, és szülőföldemen a mesteremberek mindig versenyeztek a paraszt szakszőlészekkel az elsőség kiérdemlése iránt. Jelenben sem lehet más körülmény, mert ha emelkedett a szőlő munkadíj, magasabbra rúgtatott a közművek ára is, avagy kipanaszkodhatik itt szűk világról, életdrágaságról? — Midőn egy nyári kabátot 25 ftal, egy pár csizmát 12 ftal fizetünk, akkor szűk világ nincs. A szőlőbirtokos mesteremberek tehát ne elégedjenek meg azzal, hogy a munkáltatás idején a falusi vad suhanczokat szőlőjüknek eresztik, kik elütik, csapják benne a munkát, s terem csak