Borsod - Miskolci Értesítő, 1874 (8. évfolyam, 1-53. szám)

1874-01-01 / 1. szám

Nyolczadik évfolyam Miskolcz, januiár 1. 1874. l-ső szám. Társadalmi érdekeket képviselő és vegyes tartalmú heti közlöny. ELŐFIZETÉSI A BAK: BEIGTATÁSI DÍJ: Helyben és vidékre : Rendkivülileg: Előlegesen fizetendő : Bélyegdij: Fél évre . . . 2 frt 2­kr. Negyed évre . . 1 frt 20 kr. 50 szóig................................50 kr. minden hirdetéstől 30 kr,melyek Egész évre . . 4 „ — „ Nyilt. tér sorsa. . 20 kr. 50-től 100-ig . 1 írt.­­ „ a kiadó-hivatalhoz intézendők. Előfizetési felhívás O K­*‘ 1874. év folyamára. Az alkotmányos élet egyik legfőbb atributuma, biztosítéka a sajtó szabadság! Nyilvánosság nélkül, sajtó szabadság nélkül, az alkotmányosság, üvegházi növény, nap és szabad levegő nélkül. Oly szoros összefüggés létezik e kettő élete között, hogy a­hol egy lap nem lé­tezik, azt létrehozni, feltartani elmulaszthatja!» kötelessége, az alkotmányosan érző, a szabadszótól nem rettegő — ennek bírálatát szivesen eltűrő — honpolgároknak. .. „Borsod“ 1867. évben alapittatván általam— a t. közönség pártolása mel­lett , a reánk következő évvel 8-ik év folyamába lép. — A létrehozás szüksége itt tehát nem forogván fel, csak a buzgó pártolás az, melyre szüksége van, s mely hogy szava nyomatékkal bírjon, közjóérti küzdelme eredmény teljes legyen — életéhez okvetlenül megkivántatik. A meleg, buzgó pártolás alatt értjük különösen, a szellemi erők erős csoporto­sulását, a közjóérti küzdelem keztyűjének bátor felvételét, a több oldalról történő oktatva tanítás munkásságát, mely nélkül a lap czéljának ismét nem felelhetne meg s csak zend­­életet volna kénytelen élni. Midőn mindezekre felhívnám a nagyérdemű közönség becses figyelmét, — Ígé­rem, miszerint nem mulasztandok el semmi alkalmat arra, hogy a „Borsod“ hivatásának méltóan s kellő komolysággal megfelelve, jövőre is, egy oly közege legyen közéletünknek, mely méltán megérdemli a közönség pártolását. Daczára annak, hogy a múlt évben s ez idén is, többnyire minden lap ára emel­kedett , lapunké marad a régi és igy határozottan mondhatjuk: legolcsóbb minden vidéki lapok között. Ugyanis: Egész évre 4 ft, félévre 2 ft, negyedévre 1 ft. 20 kr. Miskolcz, 1873. deczember hó 15. Teljes tisztelettel, RÁCS ÁDÁM, szerkesztő és kiadó-tulajdonos, évre megújultak, s mely körülményhez okot, részint a Hec itt ott jogtalan fel­­torlasztása, vagy lefolyásának elgáto­­lása, s általában lassú lespedő folyásat s káka s bozóttak­ benőttsége szolgáltat­nak ; s mindannyiszor azon véleményt kell­ kifejeznünk, hogy ezen méltó pa­naszoknak és szétágazó károsodásoknak elejét venni, s azokat mindenkorra orvo­solni, csak is a Hec általános szabályo­zása által lehetne. És ezen véleményt elfogadta a me­gye hatósága, de elfogadta minden előre látó s önérdekét fölismerő értelmes gazda is, ki tudja hogy ha egy munkálattal csak nyerhet, ha egy válalatnál a nyerendő haszonnal kedvező arányban áll a befekte­tés a kiadás, múlhatatlanul teljesítendő az, s hogy minden mulasztás ily esetben csak­is saját veszteségét növelné. Az érdekes czikk különben igen ala­posan tárgyalja a szabályozás módoza­tait, s így a tekintetben magam részéről csak annyit jegyzek meg, hogy nagyon egyet­értek vele, midőn a szabályozás keresztül vitelét, a folyam anyy árka a ősi folyása medrében véleményezi, ter­mészetesen egyes nagy kanyarulatok ke­resztül­szegésével. A szabályozási munkálat létesítésé­ből igy kettős haszon kínálkoznék a vi­dékre — egy részről mentve látná ka­szálóit a folytonos posványoktól, s igy nyerne egészséges takarmányt káka he­lyett, nyerne tehát általában a takarmány termelést illetőleg, és ez fontos körül­mény állat tenyészetünkre, mely már is hanyatlásnak indult, mióta neki estünk eke alá venni minden házas területet;­­ de másrészről a szabályozott viz lefolyá­sán malmok is emelkedhetnének, a vidék előnyére, nem kellene mértföldekre őr­lés után járni. Tudom hogy a jelen s talán jövő év sem leend előnyös a munka megkezdésé­re, m­íg í. i. a pénzválság következmé­nyei kihalnak, azt is tudom hogy nálunk gyakran a legüdvösebb eszme keresztül vitele is, évekig várat magára, de azért ne hagyjuk elítélni az ügyet, de sőtt szorgalmazzuk azt, hogy mielőbb ered­ményt lássunk. Orczy Gyula: Bába, deczember 20. 1873. Édes Albert úrhoz! A „Borsod“ megyei közlöny 50-ik számában, a Hec szabályozás érdekében ügybuzgalommal irt czikkére, nem mu­laszthatom el, hogy üdvözletem mellett őszinte köszönettel ne adózzam. Ezen évek óta vajúdó, s létesül­és után sohajtozó ügy — mely egy egész vidék gazdászatára, — mennyiben a ka­száló területeket mentené meg az örö­kös posványoktól, — fontos s megér­demli, hogy föl fölelevenitessék, s az érdekeltek figyelme arra fölhivassék. Mi magyarok csakugyan nem tagad­hatjuk hogy conservativ nép vagyunk, mert még ily — annyira az egyéni ér­dekbe s közjóba vágó ügy létesitésétől is fázunk és idegenkedünk — amint erről a csabai tanácskozvány folyam­a meg­győzhetett bennünket; de az ily conser­vativ modor és magatartás, már a köz­ügy ártalmára van, s lehetetlen nem kárhoztatni. Ott van különben a tisza szabályo­zás ügye, mely egy ország jóllétére ki­ható vállalat, nem mehetett tökéletes­ségre a szűkkeblű felfogás, s a magyar indolentia ellentálló negaliói miatt. — Ai, de ezen körülmények csak buzgalom­ra ébreszthetik a jobbra törekvést. Nekem magamnak is volt alkalmam több esetekben, részint mint megyeileg kiküldött elnök, s mint volt megyei hi­vatalnok, tudomást szerezni azon számos visszaélésekről, s innen eredő méltó pa­naszokról, melyek a Hec mellékén évről Miskolcz, deczember 28. 1873. Tekintetes szerkesztő úr! Szükségkép meg kell emlékeznem, a hírlap előfizetésekről, illetőleg a nagy

Next