Borsod - Miskolci Értesítő, 1874 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1874-01-01 / 1. szám
Nyolczadik évfolyam Miskolcz, januiár 1. 1874. l-ső szám. Társadalmi érdekeket képviselő és vegyes tartalmú heti közlöny. ELŐFIZETÉSI A BAK: BEIGTATÁSI DÍJ: Helyben és vidékre : Rendkivülileg: Előlegesen fizetendő : Bélyegdij: Fél évre . . . 2 frt 2kr. Negyed évre . . 1 frt 20 kr. 50 szóig................................50 kr. minden hirdetéstől 30 kr,melyek Egész évre . . 4 „ — „ Nyilt. tér sorsa. . 20 kr. 50-től 100-ig . 1 írt. „ a kiadó-hivatalhoz intézendők. Előfizetési felhívás O K*‘ 1874. év folyamára. Az alkotmányos élet egyik legfőbb atributuma, biztosítéka a sajtó szabadság! Nyilvánosság nélkül, sajtó szabadság nélkül, az alkotmányosság, üvegházi növény, nap és szabad levegő nélkül. Oly szoros összefüggés létezik e kettő élete között, hogy ahol egy lap nem létezik, azt létrehozni, feltartani elmulaszthatja!» kötelessége, az alkotmányosan érző, a szabadszótól nem rettegő — ennek bírálatát szivesen eltűrő — honpolgároknak. .. „Borsod“ 1867. évben alapittatván általam— a t. közönség pártolása mellett , a reánk következő évvel 8-ik év folyamába lép. — A létrehozás szüksége itt tehát nem forogván fel, csak a buzgó pártolás az, melyre szüksége van, s mely hogy szava nyomatékkal bírjon, közjóérti küzdelme eredmény teljes legyen — életéhez okvetlenül megkivántatik. A meleg, buzgó pártolás alatt értjük különösen, a szellemi erők erős csoportosulását, a közjóérti küzdelem keztyűjének bátor felvételét, a több oldalról történő oktatva tanítás munkásságát, mely nélkül a lap czéljának ismét nem felelhetne meg s csak zendéletet volna kénytelen élni. Midőn mindezekre felhívnám a nagyérdemű közönség becses figyelmét, — Ígérem, miszerint nem mulasztandok el semmi alkalmat arra, hogy a „Borsod“ hivatásának méltóan s kellő komolysággal megfelelve, jövőre is, egy oly közege legyen közéletünknek, mely méltán megérdemli a közönség pártolását. Daczára annak, hogy a múlt évben s ez idén is, többnyire minden lap ára emelkedett , lapunké marad a régi és igy határozottan mondhatjuk: legolcsóbb minden vidéki lapok között. Ugyanis: Egész évre 4 ft, félévre 2 ft, negyedévre 1 ft. 20 kr. Miskolcz, 1873. deczember hó 15. Teljes tisztelettel, RÁCS ÁDÁM, szerkesztő és kiadó-tulajdonos, évre megújultak, s mely körülményhez okot, részint a Hec itt ott jogtalan feltorlasztása, vagy lefolyásának elgátolása, s általában lassú lespedő folyásat s káka s bozóttak benőttsége szolgáltatnak ; s mindannyiszor azon véleményt kell kifejeznünk, hogy ezen méltó panaszoknak és szétágazó károsodásoknak elejét venni, s azokat mindenkorra orvosolni, csak is a Hec általános szabályozása által lehetne. És ezen véleményt elfogadta a megye hatósága, de elfogadta minden előre látó s önérdekét fölismerő értelmes gazda is, ki tudja hogy ha egy munkálattal csak nyerhet, ha egy válalatnál a nyerendő haszonnal kedvező arányban áll a befektetés a kiadás, múlhatatlanul teljesítendő az, s hogy minden mulasztás ily esetben csakis saját veszteségét növelné. Az érdekes czikk különben igen alaposan tárgyalja a szabályozás módozatait, s így a tekintetben magam részéről csak annyit jegyzek meg, hogy nagyon egyetértek vele, midőn a szabályozás keresztül vitelét, a folyam anyy árka a ősi folyása medrében véleményezi, természetesen egyes nagy kanyarulatok keresztülszegésével. A szabályozási munkálat létesítéséből igy kettős haszon kínálkoznék a vidékre — egy részről mentve látná kaszálóit a folytonos posványoktól, s igy nyerne egészséges takarmányt káka helyett, nyerne tehát általában a takarmány termelést illetőleg, és ez fontos körülmény állat tenyészetünkre, mely már is hanyatlásnak indult, mióta neki estünk eke alá venni minden házas területet; de másrészről a szabályozott viz lefolyásán malmok is emelkedhetnének, a vidék előnyére, nem kellene mértföldekre őrlés után járni. Tudom hogy a jelen s talán jövő év sem leend előnyös a munka megkezdésére, míg í. i. a pénzválság következményei kihalnak, azt is tudom hogy nálunk gyakran a legüdvösebb eszme keresztül vitele is, évekig várat magára, de azért ne hagyjuk elítélni az ügyet, de sőtt szorgalmazzuk azt, hogy mielőbb eredményt lássunk. Orczy Gyula: Bába, deczember 20. 1873. Édes Albert úrhoz! A „Borsod“ megyei közlöny 50-ik számában, a Hec szabályozás érdekében ügybuzgalommal irt czikkére, nem mulaszthatom el, hogy üdvözletem mellett őszinte köszönettel ne adózzam. Ezen évek óta vajúdó, s létesülés után sohajtozó ügy — mely egy egész vidék gazdászatára, — mennyiben a kaszáló területeket mentené meg az örökös posványoktól, — fontos s megérdemli, hogy föl fölelevenitessék, s az érdekeltek figyelme arra fölhivassék. Mi magyarok csakugyan nem tagadhatjuk hogy conservativ nép vagyunk, mert még ily — annyira az egyéni érdekbe s közjóba vágó ügy létesitésétől is fázunk és idegenkedünk — amint erről a csabai tanácskozvány folyama meggyőzhetett bennünket; de az ily conservativ modor és magatartás, már a közügy ártalmára van, s lehetetlen nem kárhoztatni. Ott van különben a tisza szabályozás ügye, mely egy ország jóllétére kiható vállalat, nem mehetett tökéletességre a szűkkeblű felfogás, s a magyar indolentia ellentálló negaliói miatt. — Ai, de ezen körülmények csak buzgalomra ébreszthetik a jobbra törekvést. Nekem magamnak is volt alkalmam több esetekben, részint mint megyeileg kiküldött elnök, s mint volt megyei hivatalnok, tudomást szerezni azon számos visszaélésekről, s innen eredő méltó panaszokról, melyek a Hec mellékén évről Miskolcz, deczember 28. 1873. Tekintetes szerkesztő úr! Szükségkép meg kell emlékeznem, a hírlap előfizetésekről, illetőleg a nagy