Borsod - Miskolci Értesítő, 1875 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1875-09-16 / 37. szám

nos Aita, Berger Emanuel, Schmidt Lajos, Borgener Mór Edelény, Koczmin Pál, Mecsitz Ignácz Ozd, Lipovniczky Gyula Ivánka, Kutka Antal H.­Keresztur, Strosz József Diósgyőr, Lajtos Antal Csaba, Kass Tódor Diósgyőr Fáy Kálmán Sajó-Lác, Popovits Endre Görömböly , Máriássy László Senye, Szathmáry Lajos, Lek­­ner Elek, Horváth József Tord, Zavczel Ed­mund Clementina, Knopf­e­lde Szilvás, Kiszely László T.-Darócz, Péntek István, Landshut Venczel, Gaylhofer István Szilvás, Szirmay József T.-Darócz, Csizik János Nagy­ Mihály, Landerer Artur Sajó-Lúd, Saeppelt Károly Vatta, Majthényi Ádám Mező-Nyárád, Gombos György Szendrőlád, Pallaviczini Zsigm­ őrgróf Kurit­­tyán, Zuber Ferencz Meszes, Kozma István Szendrőlád , Szuszay András Kurityán, Borbás Béla, Dudok Dániel, Szuszay József Abod, Kovács Gejza Szendrő, Locker Gusztáv, Bartá­­nyi Béla, Bartányi Károly Ónod, Gyurkó Gyula Csáth, Bovánkievits Károly Ónod, Török Kál­mán Csáth, Ficzere Ágoston, Zeley Kálmán, Kolban Károly Ostoros, Prónay József Ivánka, Csizik Elek Nagy­ Mihály, gr. Csáky László Czelviker József, Prohaszka János Szendrő, Latkóczy Kálmán, Csusztek Ferencz Edelény , Aluski József Bánfala, Batkay Barna Dédes, Nikkel Adolf Cserépvár, Radvánszky Gejza, Hrebenda Pál, Radványi Béla Kata, Keler Ist­ván M.­Csáth, Elek István Szentpéter, br. Vay Béla, br. Vay Elemér, Pádits József, Szath­máry K. Pál F.­Zsolcza, Csont Lajos Szirák, Balogh Ferencz, Török István Boldva, Seholcz Károly, Soltész János Szent-Jakab, Kerék­gyártó Lajos Mező-Csáth, Pataky Árpád Vatta, Ulrich Antal Harsány, Dianovszky Ede­­,­­Kövesd, Amler Károly , Szathmáry Mihály Pal­­konya, Fejérpataky István , Sir Lajos, Kre­­szádó István, Csoór János, Razsi József, Gye­­nes István, Bajaki József Bogács, Erős Károly M.­Csáth, Erdős Mihály, Sütő András, Szok­­­vaisz János, Fóris József Cserépfalva, Rutkay Gyula Cserépvár, Lossonczy Károly, Galacsek József Szentpéter, Timber Sándor, Battyel Mi­hály, End­rósz István, Mihály József, Antal István, Tengely István Várkony, Jablonkay Károly, Tomallyai József, Komjáthi József Tisza-Keszi, if. Schmidt József M.­Kövesd, Jakabházy Miklós Lak, Jakabházy György Hegymeg, Lasky Rudolf Sály, Simigh Lajos Ároktő, Vizsolyi Károly Igriczi, Holló Kálmán Kövesd, Majthényi Mihály F.-Ábrány, Migos József, Beöthy Mór Szihalom, Szepessy Gyula Berente, dr. Vay Lajos A.­Zsolcza, Sütő Béla T A RÓ C­Z A. Egy kereszt története. Beszélj irta: V. K. (Folytatás.) A szomszéd agglegény egy idő óta csaku­gyan sokszor komoly gondolkodóba esett, s néha rajta kapta magát, hogy képzelődik, mint vala­mi poéta. Mielőtt elfútta volna lámpáját, úgy tetszett neki — talán álmában látta, — hogy e rideg, néma falak szép kárpitosakká válnak, s a nagy termet új bútorok, képek és tükrök ékí­tik , a szögletben egy zongora áll, félig nyitott hangjegyekkel, s körülte minden életelevensé­­get nyer, mert a piros pamlagon egy fiatal nő olvas. Szép, igen szép, oly szép, mint Margit... e­ lábujjhegyen közeleg feléje, s egy csókkal éb­reszti föl éber álmodozásából. Ilyenkor aztán a szegény embert annyira fölizgató képzelődése, hogy egész haraggal lújta el lámpáját, mely ily csalfa képeket mutat, s jól összeszidta magát, a mert oly bolond volt: va­gyont szerezni csak azért, hogy azt valamelyik szegény iskolának hagyja Györgynek sokkal vidámabb ábrándjai vol­tak a kis segéd-lelkész szobában. Ő némán és titokban élvezett oly boldogságot, melyet félt felfedezni. De szükségét érezé mégis, hogy egyszer felfedezze. Egy délután tehát, midőn Margitot meglátogatta, beszélni kezdett arról, hogy ő is vágyik költeményeket írni. — Miért nem ír? —■ kérdé Margit. — Nem irt még soha? Hisz a­ki nemesen érez és gondolkozik, attól nem lehet megtagadva a ki­fejezés hatalma. — Megkisérlem írni, — felelte György, s csak egy bírálóra lenne szükségem. Föltalá­lom-e azt önben, Margit kisasszony. — Én nem tudok bírálni, én majd csak tapsolni fogok. És néhány percz múlva György egy ódát olvasott fel az ifjúság reményeiről, mely Mar­gitnak igen tetszett. — Ön utánozza az én költőmet. — Mert szeretni kezdem, a­mióta ön meg­dicsérte. Azelőtt kevésre becsülöm. Két hét múlva Margit meg volt lepetve. Az óda megjelent, még­pedig kedvencz költőjé­nek nevével. Eleintén nem hitt szemének, aztán tévedésre gondolt, később zavarba jött, s végre mélyen elpirult egy gondolatra. Ha mind György írá e szerelmes költemé­nyeket, kihez írhatja azokat? Ismerten valakit a távolban, a­kit soha sem említett ? Hisz ő oly titkolódzó, azt sem vallá be, hogy költő, s mi­dőn én műveit dicsértem, ő hallgatott és egy szóval sem árulá el magát. Mindez oly különös­nek tetszett Margit előtt, hogy végre maga is rosszul kezdett lenni. Fázott és melege volt egy­szerre, s érezé, hogy ez mind szivétől jön, fel­zaklatott szivétől, mely most jobban dobog, mint valaha. Alig várta, hogy találkozzék Györgygyel, a­ki így elámította őt. E találkozás azonban csak két nap múlva történt meg, mivel ezalatt Györgynek egy pár fiókegyházban volt dolga. Margitnak tehát ideje volt újra elolvasni a régibb költeményeket, s most még jobban tetszettek neki. Valami édes­­ illat szállt azokból feléje, mely eltörte egész lé­­­­nyét, s végre mámorossá tette. A képzelem el­­­ végezte a többit, s György nem az egyszerű lel­kész­ fekete ruhában állt már előtte, hanem ko­­­­szorús fővel, költői fényben, sokaktól ünnepelvé. Mikor György — zavarral arczán — belé­pett szobájába , a lányka fölkelt, elébe ment, s kezét nyújtá neki, mint eddig még soha, s szem­­­­rehányó hangon mondá: — Ön elámított engemet, s ez nem volt szép! — Hogyan, Margit k­isasszony ? — Eltitkolta­­előttem , hogy ama művek öntől valók. — Féltem, hogy kinevet. — Nem látta, hogy lelkesültem rajtok. — Köszönöm Margit, — mondá az ifjú elragadtatva, — ön valóban költővé tesz enge­met. S azzal meg Csókolá kezét. — Én múzsája leszek tehát, de tudni sze­retném , kihez írja ön e dalokat. — Ha nem találta ki, akkor nem szabad soha megmondanom. S e találkozás óta nem mertek többé egy­másra nézni, midőn mások is voltak jelen. Ke­rülték egymás tekintetét, és sokszor elpirultak. Kínos zavarok voltak ezek és mégis örömest vi­seltek. De midőn együtt valának, a szó árja megeredt ajkaikon s a bizalom karján megjelent köztük a boldogság, az együttérzés, a szerelem. — Ön azt hitte György — mondá egy nap Margit, — hogy kinevetném dalaiért. Néz­ze ön, mit írtam én önről naplómba. Ne neves­sen ki, hogy oly érzelmes. Boldog valók, mi­dőn írtam. (Folyt. köv.) I Kondó, Orczy Gyula Bába, Hörk Pál Szent­péter, Kiszely János­ Nagy­ Mihály, Henzler Ist­ván diósgyőri vasgy., Szathmáry K. Miklós Hangács, Ambrus János Kis-Tokaj, Győrfi I Varga István M.-Csáth, Sypos Kálmán, Mak­ker Ede Kata, Véber József Fel­sőgyőr, Matya- I­sovszky János Ózd, Kyso Ignácz Hegymeg, Melczer Gyula Sajó-Örös, Dupcza József Vatta, Böröndy Lajos Dédes, Heinrich Lajos Harsány, if. Nemcsok János, Sturman András, Pekár József, Progner János, Pasztilik Mihály Ózd, Vladár József Edelény , Horváth Sándor Zsércz, Bárczay Miklós Csaba, Kun István Császta p., Újhelyi Lajos Szendrő, Wesselényi József M.­­Kövesd , Varnay Bertalan Szendrő. Ezenkívül 6 ftos vadászjegyet váltottak: 12-­en; 2 ftos vadászjegyet 59-en. (Múlt szá­munkban tévesen írtuk, hogy utóbbiak fegyver­engedélyt nyertek. Szerk.) A nagyméltóságú m. kir. földmivelés, ipar s kereskedelmi minisztérium a lótenyésztés eme­lése czéljából a megye területén lakó tenyésztők jutalmazásául 1875-ik évre engedélyezett 80 db. arany a megyeszerte közhírré tett hirdetmény szerint Miskolczon September hó 1-én történt kiosztás alkalmával a bizottság azon örvendetes meggyőződésre jutott, hogy a tenyésztők részé­ről az érdeklődés ez évben sokkal nagyobb volt, mint a megelőző években. Első tekintetre feltűnő volt a múlt évekhez képest a lótenyésztés emelkedése, amennyiben a bemutatott kanczák csikói között annyi kitűnő állat volt, hogy a bizottság alig volt képes kö­zöttük a helyes különbözetet meghatározni, mi­ért is a hirdetményben megnevezett díjak szá­mától eltérőleg több ösztöndíj kiosztását azon szempontból látta czélszerűnek, hogy többen részesülvén habár csekélyebb jutalomban is, ez jövőre nézve az érdekeltséget fokozni fogja.­­ A bizottság ezen megállapodása a tenyésztők ál­tal közhelyesléssel fogadtatott. A kiállított lovaknál örvendetes jelenség­ként tűnt ki az állam mének üdvös hatása, amennyiben az azoktól származott csikók úgy alkat, erő és tetszetős külső tekintetben feltűnő­en kiváltak a magán ménektől eredt csikók közül. Mindazon­által elvárta volna a bizottság , hogy a tenyésztők részéről több szopós csikós kancza mutattatott volna be, biztos tudomása lévén arról, hogy a megye területén igen sok és jó tenyész állat létezik , mégis nem tudni mi ok­ból be nem mutattattak. A három éves kancza csikók azonban sem mennyiség, sem minőség tekintetében nem ál­­líttatak ki az óhajtott számban, s mivel a kancza anyag kielégítő volt, a bizottság a három éves kancza csikók díjazására szánt aranyok egy részét a sikerült szopós csikóval bemutatott anyakan­­czák díjazására fordítani látta ezélhez vezetőnek. Jól sikerült szopós csikóval anyakancza be­­mutattatott 36 db. 28 tenyésztő által. Három éves kancza csikó bemutattatott 5 db. 5 tenyésztő által. Jól sikerült szopós csikóval bemutatott anyakanczáért nyert 1-ső dijat 8 aranyat Pista Miklós Miskolci­ról. 2-ik dijat 7 aranyat Melczer Gyula Szűrös­ről. 3-ik dijat 6 aranyat Miklós Gyula Finkéről. 4-ik dijat 6 aranyat Tamkó Ferencz M.­Keresz­­tesről. 5-ik dijat 5 aranyat Bársony György Ge­­lejről. 6-ik dijat 5 aranyat Melezer Gyula S.­­Örösről. Ezen dijat Melezer Gyula az utána kö­vetkező pályázó díjazására engedvén át, részére arany érmű díszoklevél szolgáltatott ki. 7-ik di­jat 5 aranyat Csemnyiczky István Sáráról. 8-ik dijat 5 aranyat Hubay Sándor Felső-Nyárádról. 9- ik dijat 4 aranyat Bárczay Miklós Csabáról. 10- ik dijat 4 aranyat Márk Ferencz M.-Csáthról. 11- ik dijat 3 aranyat Orczy Gyula H.-Bábáról. 12- ik dijat 2 aranyat Gáli Bertalan M.-Keresz­tesről. Ösztöndíjat 1 — 1 aranyat nyert: Imre Ist­ván Miskolczról. Gaganecz Alajos 8.-Szegedről. Serényi László­ gróf S.-Szegedi birtokáról. Bód­­vay István Gelejről. Bódvay Bertalan Gelejről. Klein Leopold Zbuska pusztáról. Szuhányi Béla Miskolczról. Pelyhe András Tardról. Sugár Márton M.-Csáthról. Czakó Lajos Miskolczról. Három éves Kancza csikóért nyert: 1-ső dijat 5 aranyat Melczer Gyula S.-Örösről. 2-ik dijat 4 aranyat Szóráth Károly T.-Kesziből. 3-ik dijat 2 aranyat Miklós Gyula Finkéről. 4-ik di­jat 2 aranyat Imre István Miskolczról. 5-ik dijat 2 aranyat Gaganecz Alajos S.-Szegedről. Az állatok általában jól táplálva és gondoz­va érkeztek be , mely eredmény az évenkénti ju­talom dij­osztásnak tulajdonoható. Kelt Miskolczon, 1875. sept. 7-én. Betlenfalvy István, lótenyésztési bizottsági tollnok.

Next