Borsod - Miskolci Értesítő, 1875 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1875-09-16 / 37. szám
nos Aita, Berger Emanuel, Schmidt Lajos, Borgener Mór Edelény, Koczmin Pál, Mecsitz Ignácz Ozd, Lipovniczky Gyula Ivánka, Kutka Antal H.Keresztur, Strosz József Diósgyőr, Lajtos Antal Csaba, Kass Tódor Diósgyőr Fáy Kálmán Sajó-Lác, Popovits Endre Görömböly , Máriássy László Senye, Szathmáry Lajos, Lekner Elek, Horváth József Tord, Zavczel Edmund Clementina, Knopfelde Szilvás, Kiszely László T.-Darócz, Péntek István, Landshut Venczel, Gaylhofer István Szilvás, Szirmay József T.-Darócz, Csizik János Nagy Mihály, Landerer Artur Sajó-Lúd, Saeppelt Károly Vatta, Majthényi Ádám Mező-Nyárád, Gombos György Szendrőlád, Pallaviczini Zsigm őrgróf Kurittyán, Zuber Ferencz Meszes, Kozma István Szendrőlád , Szuszay András Kurityán, Borbás Béla, Dudok Dániel, Szuszay József Abod, Kovács Gejza Szendrő, Locker Gusztáv, Bartányi Béla, Bartányi Károly Ónod, Gyurkó Gyula Csáth, Bovánkievits Károly Ónod, Török Kálmán Csáth, Ficzere Ágoston, Zeley Kálmán, Kolban Károly Ostoros, Prónay József Ivánka, Csizik Elek Nagy Mihály, gr. Csáky László Czelviker József, Prohaszka János Szendrő, Latkóczy Kálmán, Csusztek Ferencz Edelény , Aluski József Bánfala, Batkay Barna Dédes, Nikkel Adolf Cserépvár, Radvánszky Gejza, Hrebenda Pál, Radványi Béla Kata, Keler István M.Csáth, Elek István Szentpéter, br. Vay Béla, br. Vay Elemér, Pádits József, Szathmáry K. Pál F.Zsolcza, Csont Lajos Szirák, Balogh Ferencz, Török István Boldva, Seholcz Károly, Soltész János Szent-Jakab, Kerékgyártó Lajos Mező-Csáth, Pataky Árpád Vatta, Ulrich Antal Harsány, Dianovszky Ede,Kövesd, Amler Károly , Szathmáry Mihály Palkonya, Fejérpataky István , Sir Lajos, Kreszádó István, Csoór János, Razsi József, Gyenes István, Bajaki József Bogács, Erős Károly M.Csáth, Erdős Mihály, Sütő András, Szokvaisz János, Fóris József Cserépfalva, Rutkay Gyula Cserépvár, Lossonczy Károly, Galacsek József Szentpéter, Timber Sándor, Battyel Mihály, Endrósz István, Mihály József, Antal István, Tengely István Várkony, Jablonkay Károly, Tomallyai József, Komjáthi József Tisza-Keszi, if. Schmidt József M.Kövesd, Jakabházy Miklós Lak, Jakabházy György Hegymeg, Lasky Rudolf Sály, Simigh Lajos Ároktő, Vizsolyi Károly Igriczi, Holló Kálmán Kövesd, Majthényi Mihály F.-Ábrány, Migos József, Beöthy Mór Szihalom, Szepessy Gyula Berente, dr. Vay Lajos A.Zsolcza, Sütő Béla T A RÓ CZ A. Egy kereszt története. Beszélj irta: V. K. (Folytatás.) A szomszéd agglegény egy idő óta csakugyan sokszor komoly gondolkodóba esett, s néha rajta kapta magát, hogy képzelődik, mint valami poéta. Mielőtt elfútta volna lámpáját, úgy tetszett neki — talán álmában látta, — hogy e rideg, néma falak szép kárpitosakká válnak, s a nagy termet új bútorok, képek és tükrök ékítik , a szögletben egy zongora áll, félig nyitott hangjegyekkel, s körülte minden életelevenséget nyer, mert a piros pamlagon egy fiatal nő olvas. Szép, igen szép, oly szép, mint Margit... e lábujjhegyen közeleg feléje, s egy csókkal ébreszti föl éber álmodozásából. Ilyenkor aztán a szegény embert annyira fölizgató képzelődése, hogy egész haraggal lújta el lámpáját, mely ily csalfa képeket mutat, s jól összeszidta magát, a mert oly bolond volt: vagyont szerezni csak azért, hogy azt valamelyik szegény iskolának hagyja Györgynek sokkal vidámabb ábrándjai voltak a kis segéd-lelkész szobában. Ő némán és titokban élvezett oly boldogságot, melyet félt felfedezni. De szükségét érezé mégis, hogy egyszer felfedezze. Egy délután tehát, midőn Margitot meglátogatta, beszélni kezdett arról, hogy ő is vágyik költeményeket írni. — Miért nem ír? —■ kérdé Margit. — Nem irt még soha? Hisz aki nemesen érez és gondolkozik, attól nem lehet megtagadva a kifejezés hatalma. — Megkisérlem írni, — felelte György, s csak egy bírálóra lenne szükségem. Föltalálom-e azt önben, Margit kisasszony. — Én nem tudok bírálni, én majd csak tapsolni fogok. És néhány percz múlva György egy ódát olvasott fel az ifjúság reményeiről, mely Margitnak igen tetszett. — Ön utánozza az én költőmet. — Mert szeretni kezdem, amióta ön megdicsérte. Azelőtt kevésre becsülöm. Két hét múlva Margit meg volt lepetve. Az óda megjelent, mégpedig kedvencz költőjének nevével. Eleintén nem hitt szemének, aztán tévedésre gondolt, később zavarba jött, s végre mélyen elpirult egy gondolatra. Ha mind György írá e szerelmes költeményeket, kihez írhatja azokat? Ismerten valakit a távolban, akit soha sem említett ? Hisz ő oly titkolódzó, azt sem vallá be, hogy költő, s midőn én műveit dicsértem, ő hallgatott és egy szóval sem árulá el magát. Mindez oly különösnek tetszett Margit előtt, hogy végre maga is rosszul kezdett lenni. Fázott és melege volt egyszerre, s érezé, hogy ez mind szivétől jön, felzaklatott szivétől, mely most jobban dobog, mint valaha. Alig várta, hogy találkozzék Györgygyel, aki így elámította őt. E találkozás azonban csak két nap múlva történt meg, mivel ezalatt Györgynek egy pár fiókegyházban volt dolga. Margitnak tehát ideje volt újra elolvasni a régibb költeményeket, s most még jobban tetszettek neki. Valami édes illat szállt azokból feléje, mely eltörte egész lényét, s végre mámorossá tette. A képzelem el végezte a többit, s György nem az egyszerű lelkész fekete ruhában állt már előtte, hanem koszorús fővel, költői fényben, sokaktól ünnepelvé. Mikor György — zavarral arczán — belépett szobájába , a lányka fölkelt, elébe ment, s kezét nyújtá neki, mint eddig még soha, s szemrehányó hangon mondá: — Ön elámított engemet, s ez nem volt szép! — Hogyan, Margit kisasszony ? — Eltitkoltaelőttem , hogy ama művek öntől valók. — Féltem, hogy kinevet. — Nem látta, hogy lelkesültem rajtok. — Köszönöm Margit, — mondá az ifjú elragadtatva, — ön valóban költővé tesz engemet. S azzal meg Csókolá kezét. — Én múzsája leszek tehát, de tudni szeretném , kihez írja ön e dalokat. — Ha nem találta ki, akkor nem szabad soha megmondanom. S e találkozás óta nem mertek többé egymásra nézni, midőn mások is voltak jelen. Kerülték egymás tekintetét, és sokszor elpirultak. Kínos zavarok voltak ezek és mégis örömest viseltek. De midőn együtt valának, a szó árja megeredt ajkaikon s a bizalom karján megjelent köztük a boldogság, az együttérzés, a szerelem. — Ön azt hitte György — mondá egy nap Margit, — hogy kinevetném dalaiért. Nézze ön, mit írtam én önről naplómba. Ne nevessen ki, hogy oly érzelmes. Boldog valók, midőn írtam. (Folyt. köv.) I Kondó, Orczy Gyula Bába, Hörk Pál Szentpéter, Kiszely János Nagy Mihály, Henzler István diósgyőri vasgy., Szathmáry K. Miklós Hangács, Ambrus János Kis-Tokaj, Győrfi I Varga István M.-Csáth, Sypos Kálmán, Makker Ede Kata, Véber József Felsőgyőr, Matya- Isovszky János Ózd, Kyso Ignácz Hegymeg, Melczer Gyula Sajó-Örös, Dupcza József Vatta, Böröndy Lajos Dédes, Heinrich Lajos Harsány, if. Nemcsok János, Sturman András, Pekár József, Progner János, Pasztilik Mihály Ózd, Vladár József Edelény , Horváth Sándor Zsércz, Bárczay Miklós Csaba, Kun István Császta p., Újhelyi Lajos Szendrő, Wesselényi József M.Kövesd , Varnay Bertalan Szendrő. Ezenkívül 6 ftos vadászjegyet váltottak: 12-en; 2 ftos vadászjegyet 59-en. (Múlt számunkban tévesen írtuk, hogy utóbbiak fegyverengedélyt nyertek. Szerk.) A nagyméltóságú m. kir. földmivelés, ipar s kereskedelmi minisztérium a lótenyésztés emelése czéljából a megye területén lakó tenyésztők jutalmazásául 1875-ik évre engedélyezett 80 db. arany a megyeszerte közhírré tett hirdetmény szerint Miskolczon September hó 1-én történt kiosztás alkalmával a bizottság azon örvendetes meggyőződésre jutott, hogy a tenyésztők részéről az érdeklődés ez évben sokkal nagyobb volt, mint a megelőző években. Első tekintetre feltűnő volt a múlt évekhez képest a lótenyésztés emelkedése, amennyiben a bemutatott kanczák csikói között annyi kitűnő állat volt, hogy a bizottság alig volt képes közöttük a helyes különbözetet meghatározni, miért is a hirdetményben megnevezett díjak számától eltérőleg több ösztöndíj kiosztását azon szempontból látta czélszerűnek, hogy többen részesülvén habár csekélyebb jutalomban is, ez jövőre nézve az érdekeltséget fokozni fogja. A bizottság ezen megállapodása a tenyésztők által közhelyesléssel fogadtatott. A kiállított lovaknál örvendetes jelenségként tűnt ki az állam mének üdvös hatása, amennyiben az azoktól származott csikók úgy alkat, erő és tetszetős külső tekintetben feltűnően kiváltak a magán ménektől eredt csikók közül. Mindazonáltal elvárta volna a bizottság , hogy a tenyésztők részéről több szopós csikós kancza mutattatott volna be, biztos tudomása lévén arról, hogy a megye területén igen sok és jó tenyész állat létezik , mégis nem tudni mi okból be nem mutattattak. A három éves kancza csikók azonban sem mennyiség, sem minőség tekintetében nem állíttatak ki az óhajtott számban, s mivel a kancza anyag kielégítő volt, a bizottság a három éves kancza csikók díjazására szánt aranyok egy részét a sikerült szopós csikóval bemutatott anyakanczák díjazására fordítani látta ezélhez vezetőnek. Jól sikerült szopós csikóval anyakancza bemutattatott 36 db. 28 tenyésztő által. Három éves kancza csikó bemutattatott 5 db. 5 tenyésztő által. Jól sikerült szopós csikóval bemutatott anyakanczáért nyert 1-ső dijat 8 aranyat Pista Miklós Miskolciról. 2-ik dijat 7 aranyat Melczer Gyula Szűrösről. 3-ik dijat 6 aranyat Miklós Gyula Finkéről. 4-ik dijat 6 aranyat Tamkó Ferencz M.Keresztesről. 5-ik dijat 5 aranyat Bársony György Gelejről. 6-ik dijat 5 aranyat Melezer Gyula S.Örösről. Ezen dijat Melezer Gyula az utána következő pályázó díjazására engedvén át, részére arany érmű díszoklevél szolgáltatott ki. 7-ik dijat 5 aranyat Csemnyiczky István Sáráról. 8-ik dijat 5 aranyat Hubay Sándor Felső-Nyárádról. 9- ik dijat 4 aranyat Bárczay Miklós Csabáról. 10- ik dijat 4 aranyat Márk Ferencz M.-Csáthról. 11- ik dijat 3 aranyat Orczy Gyula H.-Bábáról. 12- ik dijat 2 aranyat Gáli Bertalan M.-Keresztesről. Ösztöndíjat 1 — 1 aranyat nyert: Imre István Miskolczról. Gaganecz Alajos 8.-Szegedről. Serényi László gróf S.-Szegedi birtokáról. Bódvay István Gelejről. Bódvay Bertalan Gelejről. Klein Leopold Zbuska pusztáról. Szuhányi Béla Miskolczról. Pelyhe András Tardról. Sugár Márton M.-Csáthról. Czakó Lajos Miskolczról. Három éves Kancza csikóért nyert: 1-ső dijat 5 aranyat Melczer Gyula S.-Örösről. 2-ik dijat 4 aranyat Szóráth Károly T.-Kesziből. 3-ik dijat 2 aranyat Miklós Gyula Finkéről. 4-ik dijat 2 aranyat Imre István Miskolczról. 5-ik dijat 2 aranyat Gaganecz Alajos S.-Szegedről. Az állatok általában jól táplálva és gondozva érkeztek be , mely eredmény az évenkénti jutalom dijosztásnak tulajdonoható. Kelt Miskolczon, 1875. sept. 7-én. Betlenfalvy István, lótenyésztési bizottsági tollnok.