Borsod - Miskolci Értesítő, 1875 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1875-10-14 / 41. szám

Továbbá: végig olvasván a vadászati jegyet váltott urak névsorát, jellemze, pol­gári állásra nézve oly igen különböző egyé­neket találunk abban, hogy — daczára azon ismeretes dolognak, miszerint a vadászok barátkoznak meg leghamarabb egymással, azok nehezen fognak egy vadász­társasággá alakulni; vannak, kiknek hivataluk nem is engedi, hogy tetszésük szerinti időben a vadász-társasággal együtt élvezhessék a va­dászat gyönyöreit; sőt van egy-kettő, ki csupán egészségi szempontból gyakorolja e szórakozást. Ez indokból Reméljük, hogy a városi ható­ság tekintetbe veendi, az imént érintett különféle elemekből álló vadász­polgárainak igényeit s területén a vadászatot jelenleg bérlő urnák, errők­ lemondásával, nem fogja engedni azt, hogy néhány tagból álló társaság nagyobb összeget ígérvén, a többi szint­­oly becsületes vadászat-kedve­lők e vadász­területről is kizá­­r­a­s­s­a­n­a­k. Tért kell nyitni mindenkinek, hogy a törvények korlátain belül nemes kedvtelé­seit kielégíthesse. Nagyon kívánatos tehát, hogy a v­á­­r­o­s maga tartsa meg a bérletet,­ és szakértők által megbecsül­­t­e­t­v­é­n mennyit ér jelenben ter­ü­­le­tén a vadászat, ezek elfogad­ható véleménye értelmében, az itt vadászni óhajtókra vesse ki a részletet, kiadván a vadászat­ra jogosító jegyet. — Hisszük, hogy jövőre, két annyit érend — a törvények szigorú megtartása mellett — a vadászat, mint most. Vártuk , hogy egy veterán vadász lé­­pend föl e kívánalmak elősorolása végett de midőn ebbeli várakozásunkban csalódnunk kellett, időszerűnek hittük, nézeteinket, jobb hiányában — némi tájékozásul elmon­dani. Egy vadász. T A R_C Z A. Egy kereszt története. Beszély irta: V. K. (Folytatás.) V. Körülbelül egy év múlt el, mialatt György­ről mit sem hallottak. Úgy tekintek, mint ha­lottat, s mindnyájan gyászolták őt. De igyekez­tek minél kevesebbet beszélni róla, habár sok­szor észrevették egymáson, hogy egyidőben va­lamennyien rágondolnak. Az idő Margitot megfoszta kényeitől, de nem egyszersmind szomorúságától, mely szive­i mélyére vonult, és folyvást hervasztotta őt. Aty­ja igen sokszor csüggedten nézte, s kívánta , bárha kitörő fájdalmai volnának , nem ez az emésztő méreg, mely minden izomba elterjed és folyvást rágja az élet gyökereit. Kétségbeesett e mély érzésű és gyönge idegzetű teremtés jövője­­ felett, s maga is napról napra betegesebbé lett. „Menjünk szórakozni“ — mondá egy nap s az­tán hosszasabb utazásokat tettek , megfordulván fürdőkön , nagyvárosokban , de sem a művészet, sem a népélet, sem a természet nem bírták még soha meggyógyítani az oly szíveket, melyek a szerencsétlenséget nem bírják felejteni. Ép úgy tértek vissza,­­ a­mint elmentek. Bertha és Fodorkövy szomszéd nyájas arczcval fogadták őket, s mindent kigondoltak szórakoz­tatásukra , de nem használt semmi. Az ügy­véd egészen a ház tagja lett, s a legnagyobb gyön­gédséget tanúsított Margit iránt. Abba­hagyta a vigasztalás meddő szavait, nem lépett elő egy régi vágy megújuló követeléseivel, mindig nagy kegyelettel emlékezett a múltról, úgy, hogy Margit kezdé mindig többre becsülni e jólelkű­­ embert, ki annyi tiszteletet tanúsított fájdalmai és szomorú emlékei iránt. Néha látni lehetett őt az ügyvéd karján, a­mint átsétált a kerten és a udvaron, oly halavány arczcval, mintha már csak félig, élne. Az ügyvéd sokszor monda: „ked­ves kis húgom! Támaszkodjék jobban a karóm­ra , az elég erős, és ön igen gyöngének látszik.“ Mély részvéttel nézett reá, és örült, a midőn Margit szót fogadott, s jobban megfogta karját. A ház hétről­ hétre szomorúbbá vált, — már két beteg volt benne, az apa és leány. — Bertha összetett kézzel kérte atyját, hogy ne utazzék most betegeihez, mert ez nagyon árt neki. M maga az orvos is gyakran mély bába me­rült. Leányaira gondolt, kiket igen kevés va­gyonnal és minden tárnát­z nélkül kell hátra­hagynia. — Ne szomorítsd magad — mondá ilyen­kor Fodorkövy — ha megtörténik is az, a­mi­től Isten mentsen , én gyámjuk leszek és gond­jukat viselem. Margit egyszer meghallotta e biztatást, s midőn az ügyvéd eltávozott, megszorította kezét és melegen mondá: — Milyen jó ember ön! Egy nap az orvos megint betegen feküdt ágyában , s Margit ült mellette: — Kedves atyám! mily szomorú vagy megint.­ mondá neki. — Fátok gondoltam gyermekeim, szarra, hogy másként kellett volna gondoskodnom róla­tok . Mit csináltok ti, ha én nem leszek ! — Ne beszélj erről jó atyám. Az Isten nem sújthat így le bennünket. Ne beszélj erről. Kötelességem , édes Alargitom! Egy mély búm van, mely sirba visz, s ez a ti jövőtök bi­zonytalanságából ered. Mily édesen hajtanám le ősz fejemet, ha csak egyitek sorsa is biztosít­va volna. Margit kényezve borult rá. — Kedves leányom — folytatá az apa, — te megszerezhetnéd nekem e nyugalmat. — Hogyan atyám ? — Hallgass meg! Látod, a­mi örökre el­múlt,, arról jobb lemondani. Te sem lehetsz örökké a múlt idők betege, gondolnod kell a jö­vőre is. Szomszédom, bár nem mondja, de én tudom, látom, hogy ő még mindig szeret tégedet. Margit elhalványulva kérdő: — Ő kívánná ezt? — Nem leányom, én kívánom egyedül. — Atyám! — Nem kényszerü­lek leányom; tudod, hogy sohasem tudtam szigorú lenni irántatok; szerelmedet sem gátoltam , s veled reméltem és sírtam. Erőszakról most se lehet szó. Nem is kívánom, csak kérem. E szavak mélyen meghatották Margit szi­vét. Rá­tekintett atyja arczára, mely esdeklőleg várta a választ, Margit egy perczig hallgatott, s aztán elszántan mondá: —­ Teljesítem kivánatodat, atyám! S e pillanat óta a ház valamivel vidámabb lett. Az orvos jobban érezte magát, Fodorkövy pedig a jóság kifejezésével mondá Margitnak­: — Atyja leszek akkor is, s gondoskodni fogok, hogy örömei legyenek. Tudom hogy ön nagyon fiatal, s nem szerethet szive szerint, de hiszem , becs­ülni fog, látva, mint törekszem , hogy az ön napjait kellemesekké tegyem. Csak szegény Bertha nem nyeré vissza jó kedvét. Fejét csóválva gondolá: „Szegény Mar­git ! Ő feláldozza magát s nem árulja el, hogy mindez mily fájdalmába kerül, mert nem akarja atyánkat elbusítani.“ Folytak az előkészületek , s gondolkoztak a határidőről. Megkérdezték Margitot is, azt felelte rá: „neki mindegy.“ Kitűzték tehát ma­guk, s a környék csakhamar beszélni kezdett a fiatal menyasszonyról és öreg vőlegényről. A fa- A miskolczi utolsó kiházasitó egylet. Hr. (Folytatás.) Tettes Borsodmegye fatörvényszéke, tettes Szűcs Lajos vizsgáló biró beterjesztése folytán, h­a­bár nem igy specifikálva is, következő vagyo­ni leltárt mutat fel. Tiszta vagyon: 1 darab betét könyv a miek. takarék pénz­­tártól Iá,011 frt. 03 kr., 3 db. milánói 1866-iki . állam kötvény 30 franc érték 12 frt., 5 db Mi­lánó városi elsőbbségi kölcsön kötvény 45 franc 1­90 frt., 1 db. államadóssági kötvény 100 frt. 3 db. ugyanaz 450 frt., 1 db. miskolczi filléregy­leti részvény 80 frt., — 1872. év julius 8-tól 1874. decz. 7-ig különböző számok alatt letéte­­ményezett készpénz és értékpapír 19,780 frt. 35 kr., 1 ház, körülbelül magunk becse szerint 12000 frt., Ingóság circa 100 frt. — Ősz vés­en : 1­44623 frt. 38 kr. Kérdés alatt lévő vagyonok : 10 db. sajóvölgyi műmalmi részvény 1900 frt., 1 db. miskolczi hitelintézeti részvény 80 frt, 1 db. nyeremény kölcsön részjegy 100 frt., 1­0 db betétkönyv a nyíregyházi ipar és keresk. bank­tól 5000 frt, 2 db. betét­könyv a n.-tapolcsányi lak. pénztártól 771 frt. 69 kr., 1 db. betétkönyv a raisk. hitelintézettől 5000 frt., 2 betétkönyv a Zemplén m. ker. termény és hitelbanktól 4000 frt., 1 letétkönyv a kassai felső m. országi zálog kölcsön intézettől 4000 frt., 1 db. L. J. Dr. M. J. és 31. J­. által kiállított kölcsön kötvény 1000 frt., 1 db. letét magán féltől készpénz 901 frt. 1 db. betétkönyv a gyöngyösi népbanktól 10,000­0 frt., 1 db. letét magán féltől kötvény 100 frt., 1 db. letét magán féltől kötvény 182 frt. 62 kr., 1 db.­­ letét magán féltől kötvény 2739 frt., 1 db. köt- j vény egy pesti ügynöktől 22 frt. 83 kr . 1 db. köt-­­­vény egy nagyváradi ügynöktől 27 frt. 20 kr., 1­­ db. kötvény a kassai­­járásbiróság által 1455 frt.­­ 40 kr . 1 db. letét magán féltől kötvény 100 frt. 1 db. kötvény a b.-gyarmati jbiróságtól 3117 frt. 1 db. ugyanaz készpénz 745 frt. 71 kr., 1 db. letét magán féltől kötvény 5648 frt. 1572 kr., 1 db. ugyanaz 180 frt. — Kérdés alatt lévő va­gyon öszvege: 47,070 frt. 6072 kr. Summa : tiszta vagyon 44,623 frt. 38 kr. kérdéses vagyon 47,070 frt. 601­2 kr., összes va­gyon értéke 91693 frt. 9872 kr. Miután teh­át a b.-miskolczi kiházasitó egy­let a mai napi zárlat szerinti öszves vagyonának fő érték összegét ismerjük, meg kell engednünk, hogy a kérdéses 47070 frt. 601/2 kr. is az egy­let kizárólag­ vagyonát fogja képezni, sőt hin­nünk kell hogy a liquidáló és számvizsgáló bizott­ság erélyes működésének sikerülni fog a főösz­­szeget 100.000 frtra felemelni, kell tehát hogy ezen öszvegnél a számítás miatt megmaradjunk, s a leszámítást eszközölhessük s a maradványt feltüntethessük. Kiadás 1875. jan. 1-től két évre. A számvizsgálóknak körülbelül 100 nap­ért 1875-re 3400 frt. Ugyanannak 1876-ra 3400 frt. Szolgának a félfogadás szerint 30 frtjával havonként 2 évre 720 frt. Kályhafűtőnek a ta­pasztalat szerint 20 frtjával 10 hóra 200 frt. Házbér jövedelem csökkenés 2 évre 200 frt. Fű­tés, világítás, iroda szerek sat. 2 évre 500 frt. Gondnok fizetése 3 évre 1500 fr­t. Előre nem lát­ható költségek, mint reparatio, assecuratio sat. 200 frt. Állami adóhátralék 40,115 frt. 17 kr. Városi pótadó 9000 frt. A liquidáló elnök 8% -ja 100.000 frt. után 8000 frt. A liquidáló bizottsági Stag 10%-ja 10.000 frt. A liquidáló jegyző 2 % -ja 2000 frt. A választmány 4 % -ja 4200 frt. Kiadási összeg 83,235 frt. 17 kr. Ha a szives olvasó elmondottainkat és szá­mításunkat figyelemmel kisérte, meggyőződhe­tett , hogy akkor midőn a kérdés alatt lévő 47070 frt. 60­72 kr. vagyont már biztosan az egylet va­gyonának tekintjük , midőn feltesszük az egylet számvizsgáló és liquidáló bizottságáról hogy még majdnem 9000 irtot fog kikutatni és szerezni, tekintve számításunk korántsem túlságos tételeit, el fogja hinni, hogy nem beszéltünk a világba, midőn 100,000 frt. vagyont véve fel, kimutatjuk, hogy a gyűlés határozatai értelmében a költsé­gek 83,235 frt, 17 krra fognak rúgni, melynek

Next